Hirdetés

Tovább szigorodnak Magyarországon a gyermekvédelmi jogszabályok. Az elmúlt években a Fidesz–KDNP mindent megtett a gyermekek egészséges fejlődésének biztosításáért, a pedofília elleni fellépésért. Sajnos a kegyelmi ügy is megmutatta, hogy tovább kell dolgozni a felnövő generációk biztonságáért. Megengedhetetlen, és a legkeményebb büntetéssel kell sújtani azt, aki gyermekekkel szemben erőszakoskodik, de a segítőik, védelmezőik sem úszhatják meg, illetve a gyermekpornográfia elkövetői ellen is a legsúlyosabb szankciókat kell meghoznia a bíróságoknak. Ilyen embereknek nincs helyük a társadalomban, ezért a lehető legsúlyosabb büntetési tételt kell velük szemben kiszabni.

Ahogy Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője a múlt héten közölte, ezekben az ügyekben nem valósulhat meg a szabadlábra helyezés, az ilyen bűncselekmények soha nem évülhetnek el, a tettesek soha nem kaphatnak majd erkölcsi bizonyítványt, de sem a tetteseket, sem a segítőiket nem lehet majd kegyelemben részesíteni.

A gyermekvédelmi ellátórendszer kontrollálása is gyors, átgondolt intézkedéseket kíván. A bicskei eset is bebizonyította, hogy gyermekotthonban csak olyan emberek dolgozhatnak, akiknek előélete, családi viszonyai rendezettek, akikkel szemben semmilyen bűncselekménnyel kapcsolatos gyanú sem merülhet fel. Az elítélt pedofilok neve egy korábbi, 2021-es a Btk.-szigorításnak köszönhetően már hozzáférhető. Akkor létrehoztak egy kereshető nyilvántartást azokról, akik korábban gyerekek sérelmére követtek el szexuális bűncselekményt.

Ez azonban még mindig nem elég. Minden normális ember erkölcsi normája alapján mondom azt, hogy a gyermekekért felelős állami szociális intézményeket nem vezetheti olyan személy, akinek például nincs családja, nem nevel saját maga is gyermeket, gyermekeket. Az ilyen munkához elengedhetetlen ez az élettapasztalat, a kellő szakmai tudás, a diploma, de az is, hogy a jelölt pszichológiai értelemben is készen álljon a feladatra.

Korábban írtuk

Azt is alaposan meg kell vizsgálni, hogy milyen a leendő vezető életmódja, de megkerülhetetlen a szigorúbb ellenőrzés a nevelők, a kisegítő személyzet kapcsán is. Minderről egy alapos felvételi eljárás, a jelentkezőt ellenőrző környezettanulmány lefolytatása után kaphat képet a munkáltató.

Csak felhívnám a figyelmet arra, hogy a gyermekotthonokon kívül az egész iskolarendszerre is érvényesnek kell lennie az ilyen szabályozásnak. Nem ismétlődhet meg soha, egyetlen iskolában sem, hogy egy LMBTQ-aktivista szexuálisan abuzálja a gyermekeket.

Ebben egy lépést sem lehet hátrálni, még akkor sem, ha most a gyermekvédelem álarcát magára húzó ellenzék, illetve baloldali civilek (vagy inkább melegjogi harcosok) politikai hasznot kívánnak húzni a kialakult helyzetből. A kormánypártok mintegy húsz jogszabály-módosítást terjesztenek majd elő az Országgyűlés tavaszi időszakában. Kíváncsiak leszünk a múlt héten a Hősök terén követelőző, tiltakozó influenszerek reakcióira a szigorítási tervek napvilágra kerülése után.

Teljesen bizonyos, hogy ezek a figurák hatalmas hévvel kritizálják majd a módosításokat. Ekkor válik majd mindenki előtt nyilvánvalóvá, hogy valójában nem a gyermekvédelem, hanem a kormány megbuktatása volt a céljuk ezzel a demonstrációval is.

A liberális oldal melegjogi hálózata az utóbbi években minden lehetséges eszközzel fellépett a kormányzati szigorításokkal szemben. Arra az álságos álláspontra helyezkedtek, hogy a genderista iskolai és óvodai érzékenyítés, illetve a szexuális propaganda gyermekek számára való médiabeli megtiltása a homoszexuális emberek ellen irányul. Természetesen ez nem igaz, hiszen felnőttként mindenki azt csinál, amit akar, de az életmódját ne akarja mintává tenni; ne akarjon érzékenyíteni az oktatási intézményekben és a médiában. A fiatalkorúak körében az ilyen életmódot egyáltalán nem kell népszerűsíteni a nyilvános térben, az interneten vagy a sajtótermékek címlapján. Ez teljesen jogos többségi társadalmi elvárás; a gyermekek számára elérhetetlenné kell tenni a különféle szexuális aberrációk propagálását.

Ehelyett a baloldal pártjai és „civiljei” beszálltak a szabályozás elleni küzdelembe. A 2022-es gyermekvédelmi referendummal szemben 19 NGO (mások mellett az Amnesty International Magyarország, a Budapest Pride, a DebrecenPride, a Háttér Társaság, a Labrisz Leszbikus Egyesület, a Magyar Helsinki Bizottság, a noÁr Mozgalom, a Pedagógusok az LMBTQIA+ gyerekekért, a Szivárványcsaládokért Alapítvány, a Társaság a Szabadságjogokért, a Transvanilla Transznemű Egyesület) az alábbi arcpirító nyilatkozatot fogalmazta meg:

„A népszavazás két okból is különösen aljas. Egyrészt a kérdések megfogalmazása azt sugallja, hogy a fiatalok sérülnek attól, hogy hallanak a szexuális és nemi kisebbségekről, másrészt sérti az LMBTQI-emberek méltóságát. A szóhasználat szándékosan manipulatív: a szülők gyermekük iránti természetes aggodalmát és védelmező szándékát akarja saját politikai céljaira használni. A Fidesz–KDNP-kormány immár másodszorra építi a választási kampányát egy sérülékeny csoport ellen irányuló gyűlöletkeltésre.”

Egyértelmű, hogy ők a Nyugaton hatalmas társadalmi feszültséggel járó, a normális hétköznapi életet is megmérgező genderlobbinak engednének teret. Ahogy nem áll ez távol a magyarországi baloldali pártoktól sem.

Minden fórumon fel kell arra is hívnunk a figyelmet, hogy Bajnai Gordon kormánya 2009-ben úgy szervezte volna át az óvodai nevelési programokat, hogy az intézményekben tudatosan kerüljék a nemi sztereotípiák erősítését. Szerencsére 2010-ben jött az Orbán-kormány, és eltörölte az első őrült genderista szabályozást. Amennyiben tehát kormányon maradtak volna, hétköznapjaink része volna az, ami Nyugaton dívik, a szülők megkerülésével történő érzékenyítő programok, a meleg párok örökbefogadási szabadsága vagy épp a genderóvodák megnyitása, mint ahogy arra már Berlinben van példa.

A baloldalnak egyébként lett volna lehetősége a pedofil bűncselekmények szigorításának támogatására 2021-ben, illetve igen szavazataikkal hozzájárulhattak volna a Btk. szigorításához is. De ők elvetették mindezt, pedig kiállhattak volna a büntetési tételek növelése mellett, így ebben az ügyben sem veszítették volna el a hitelességet. De elvesztették.

Hibájukat a 2022-es gyermekvédelmi népszavazás kampányában még felülírhatták volna, de inkább arra biztatták a saját szavazóikat, hogy ne vegyenek részt a referendumon, sőt tépjék szét a népszavazási íveket. Emellett minden lehetséges uniós fórumon megtámadták a szavazást, Brüsszel ezért kötelezettségszegési eljárást is indított. De ahogy Ursula von der Leyentől tudjuk, az antigenderista magyar kormányzati lépések is szerepet játszanak abban, hogy az Európai Bizottság nem hajlandó átutalni számunkra az uniós forrásokat. Az ellenzék maga vallotta be, hogy ezért küzdött.

Mi mással is zárhatnám ezt a cikket, mint egy 2021-es Gyurcsány-idézettel? „Azt mondani, előírni, hogy nem lehet erről [a másságról – a szerk.] beszélni, hogy nem oszthatjuk meg ezt a színes világot a gyermekeinkkel és ha 18 éves korukig valaki erről beszél az bűnt követ el, hát ez disznóság […] Rá fognak fizetni!”

Gyurcsány fenyegetése nem új keletű, már megszoktuk, csak legyintésre érdemes. Viszont soha nem fogunk engedni a gender- és a meleglobbinak. A mi világunkat a férfi és a nő házassága, a gyermekek megérkezése és a társadalmi normák szerinti felnevelése teszi színessé és teljessé. A gyermekvédelem szigorítása ezért társadalmi elvárás, ebből semmilyen abszurd társadalommérnökösködés kedvéért nem engedünk.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője