Hallotta, hogy Draskovics Tibor bevezeti az útdíjat? Mindenkinek, aki gépjárművel egy rendőrlámpás kereszteződéshez ér, a zöld jelzéskor egy automatába be kell dobnia 600 forintot. A gyalogosoknak a zebránál 300 forintot kell bedobni. Az így befolyó pénz egy részét a közlekedési rendőrök és a szürke ruhás (a köznyelv által egy nem túl rokonszenves rágcsálóhoz hasonlított) közlekedésfelügyelők kapják, kiknek bérét eközben csökkentik. Ezzel együtt az útdíjból a kormány 133 milliárd forint többletet remél…

A szörnyű tréfát félretéve szögezzük le, hogy egy korszak véget ért. Amint 2007 az alig elviselhető apátia éve volt, 2008 a népszavazás eredményétől függetlenül a baloldali összeomlás és a jobboldali térnyerés ideje lesz. Ez már el is kezdődött. Az a tény, hogy Gyurcsány Ferenc minden előjel nélkül, pánikszerűen Draskovics Tibort ültette az igazságügy-miniszteri székbe, tragikomikus és biztos jele annak, hogy a miniszterelnöknek elfogytak a tartalékai. Ezzel az erővel Dobrev Klárát, Apró Piroskát, Katus mamát, a kedves papát, vagy a családi klán más értékes tagját is bevonhatná a kormányba. Ahonnan úgy osonnak kifelé a régi jó barátok, mint a fent említett rágcsálók a süllyedni készülő hajóról…

A háromigenes népszavazás az előzetes felmérések szerint érvényes és eredményes lesz. Azonban nem árt az óvatosság. 2002-ben az előjelzések egybehangzóan és tartósan tízszázalékos Fidesz-előnyt jeleztek, és a szocialisták győztek mégis, mert mint utóbb kiderült, törvénytelen eszközökkel befolyásolták a végeredményt. Pedig akkor ellenzékben voltak. Most kormányon vannak és pontosan tudják, bár tagadják, hogy az érvényes népszavazás a kormány bukását és előre hozott választások kiírását eredményezheti. Szóval lesz okunk a figyelemre.

Az Albert házaspár által kezdeményezett újabb népszavazás, amelyet eddig is olyan sokan támogattak aláírásukkal, hogy az felér egy nemhivatalos eredménnyel, várhatóan az év vége felé újabb és súlyosabb csapást mér a balliberális koalícióra. Ha most győz a népszavazás, nem vitás, hogy az is győzni fog. Ezt pedig egy kormány sem éli túl.

Az e heti pártnépszerűségi adatok már jelzik is a közvélemény erőteljes áthangolódását. A Fidesz Magyar Polgári Szövetség toronymagasan vezet, gyakorlatilag az állampolgárok elsöprő többsége ma már csak a Szövetségben bízik. Az SZDSZ és az MDF megbukott, az MSZP törpepárt lett, a MIÉP és a Jobbik képtelen beszállni a versenybe.

Az SZDSZ válsága megállíthatatlan. Kóka János pártelnöki karrierje gyakorlatilag véget ért, már csak az a kérdés, ki jön utána: egy még ellenszenvesebb pártelnök, vagy a történelmi ítéletvégrehajtó. Karsai József nyílt lázadása pedig megrepesztette a szocialista erőd betonfalát, a szocik egyre nagyobb számban menekülnek át a Kapolyi-féle szocdem pártba, ami ugyan csöbörből vödör, de ez őket nem érdekli.

Látható, hogy a válságon Gyurcsány már nem tud úrrá lenni. Számára csak egy út maradt, a lemondás, de azon még most sem akar elindulni, ezért saját embereit rendezgeti össze és vissza, bár már ő sem hiszi, hogy ezzel bárkit meg tud téveszteni. A 2006-os választások szájhőse, a népszerű blogger, az irodájában ingujjban táncoló gigerli fénye megkopott, személyének varázsa megtört. Nem sikerült összeszedni magát az évértékelő beszédre, így csak abban bízhat, hogy a népszavazáson ugyan sokan lesznek, tán elegen is, de ők meg majd ügyesek lesznek…

Az idő azonban már átlépett felette. Közép-Európa legerősebb vállalkozása, a hihetetlen intenzitással fejlődő TriGránit tulajdonosa, Demján Sándor kemény kritikát fogalmazott meg a kormánnyal szemben. Nyilatkozatának lényege, hogy ha így megy tovább, Magyarország az elkövetkező években az unió legszegényebb országa lesz. Demján Sándor ezer milliárdokban gondolkodik, és mindenkinél jobban látja a nagy összefüggéseket. Ön és én, kedves olvasó, elég, ha csak azt látjuk, hogy ezt a pokoli folyamatot most megállíthatjuk. Van eszköz a kezünkben, a népszavazás.