A jó katona nem zsírt szívat, hanem sportol!

Hippokratész (Kr. e. 460-370) – az orvostudomány atyja – a mozgásszegény életmódot az elhízás egyik okaként emlegette. A felesleges kilók ellen gyakori sétákat és testmozgást javasolt, ezek mellett pedig a friss, növényi alapú étrendet.

Mivel a régi ember is csak ember volt, így a harc a zsír ellen nem modernista divat. Az Anglia trónját 1066-ban elfoglaló Hódító Vilmos az elsők közé tartozik, akinek diétáját a krónikák megörökítették. Vilmos esküdött az alkohol áldásos hatására és azt hirdette, hogy étel helyet csak bort iszik és napokig az ágyában marad. (Valami nekem gyanús ezzel a borral. A nyakamat teszem, hogy egykoron nem volt olyan erős, mint ma, és édesebb lehetett. Mert annyi népdal és mese szól a folyamatosan vedelt borról, mely, mint tudjuk „édes, mint a méz”, hogy a mai csontszáraz, és magas alkoholtartalmú borok esetében a fél lakosság mentális zavarokban kellett volna szenvedjen.)

Az ókori rómaiak is fontosnak tartották a testmozgást, különösen a férfiak körében. A katonai szolgálat – amely kötelező volt a polgárok számára –, komoly fizikai felkészültséget igényelt. A kiképzés magában foglalta a futást, ugrást, úszást, és a különböző harci gyakorlatokat. A gladiátoroknak különösen szigorú edzésprogramjuk volt, amely a testi erőnlét és állóképesség fejlesztését célozta.

A fürdők sem pusztán a tisztálkodás helyei voltak, hanem a testmozgás és társas érintkezés központjai is. A római polgárok itt nemcsak áztatták magukat, hanem elszántan tornáztak, úszkáltak és masszázsokat is igénybe vettek.

A rómaiak testképéről sokat elárulnak a műalkotások és írásos emlékek. Az ideális férfi test atletikus, izmos volt, míg a nők esetében a gömbölyded, nőies formák voltak a kívánatosak. A társadalmi státusz szorosan összekapcsolódott a testképpel. A gazdagok – és főrangúak – gyakran büszkélkedtek jól karban tartott testükkel, ami a bőség és a jólét jelképe volt. Az kevés volt abban a korban, hogy a Circus Maximus bejáratánál odaállunk a drága fogatunk mellé, és a híres piktor leábrázolja fizimiskánkat valami papiruszra.

Az, hogy egy katonaember, a légió főtisztje, nem tornázik, edzi magát, hanem befekszik a kórházba (valetudinarium), és ott eltávolítják a zsírfeleslegét, az elképzelhetetlennek számított. Az ilyenre azt mondták volna, nem hogy legatus vagy tribunnus nem lehet belőle, de egyszerű, mezei munifex sem.

A tokaplasztikáról már ne is beszéljünk! Főleg a TB terhére.