A kihívó választ harcmodort
Néhány hete Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs igazgatója személyesen kérte számon Magyar Pétert, amiért az ügyeletes ellenzéki „ordibálnok” gyermekvédelmi intézményekben akart kampányolni. A személyeskedő hangvételű kakaskodás végül jóval túlnőtt valódi jelentőségén. Jól látszik ugyanis, hogy az ellenzéki valóságmagyarázók ügyesen keretezték a történetet, eljutva odáig, hogy Menczer Tamás fellépése a magyar demokrácia történetének mélypontját jelentette.
Menczer Tamás kiállása sem a közélet, sem a magyar demokrácia állapotában nem tett semmiféle kárt. Akik elég régóta figyelik a magyar politikai eseményeket, azok tudják, hogy edzett intézményről van szó, amely az elmúlt évtizedekben komoly próbatételeknek is képes volt ellenállni. Kibírta például azt is, amikor 1994-ben az MSZP vezetése miniszterelnöké emelt egy pufajkást. A szocialisták arra sem méltatták a szárnyait bontogató magyar jogállamot, hogy egy múltjában tiszta embert jelöljenek a kormány élére. Inkább előhúzták az egyik legtipikusabb MSZMP kádert, bizonyítva, hogy kár volt illúziókat táplálni, semmiféle következménye nincs annak, amit 50 éven keresztül elkövettek a magyarok kárára.
A Menczer – Magyar csörte azonban nem csak történelmi távlatban tekinthető semmiségnek. Az ellenzéki média felületein hömpölygő mímelt felháborodás ellenére a többség tudja, hogy a történtek korántsem előzmények nélkül valók. Ne feledjük, hogy akik most azt akarják elhitetni, hogy lelkük mélyéig megrendültek Menczer direkt konfliktusvállalásától, azok semmilyen tekintetben nem tűntek finnyásnak, amikor Jakab Péter kínosabbnál kínosabb parlamenti performanszokkal próbálta magára vonni a média figyelmét. A groteszk előadások egyik csúcspontja volt, amikor bőrdzsekis verőember módjára egy zsák krumplival a hátán lófrálhatott az Országház üléstermében, amiért a teljes balliberális nyilvánosság őrjöngve ünnepelte őt. Jakab egy alkalommal erőszakkal beült a miniszterelnök székébe is, amit világnézeti fegyvertestvére, Tordai Bence is elismerően konstatált, miközben videózta az akciót.
A Párbeszéd politikusa ezután konkrétan Orbán Viktor és más kormánytagok arcába nyomta a telefonját, remélve, hogy majd valamelyik vérmesebb temperamentumú jobboldali honatya felsapkázza, az ebből eredő botrányt pedig szavazatokra válthatja. Ez nem jött össze, de ránk maradt az a bájos kis sziporka, amellyel az élő közvetítés készítése közben szórakoztatta közönségét:
„Orbán Viktor áll itt, mint egy faszent. És akkor mindenki csapja le az utolsó betűket, hogyha van kedve hozzá.”
Ne feledkezünk meg Hadházy Ákos munkásságáról sem. Az ex-fideszes képviselő a tv-szákház elfoglalása érdekében indított harcban tüntette ki magát, amikor egy korlátról lógva kellett őt összeszedjék a biztonságiak. Illetve egy alkalommal erotikus álmainak tárgyát jeleníttette meg egy transzparensen és azt a kezében tartva állt a parlamenti pódium elé, miközben a miniszterelnök beszélt.
A leírtak tudatában minimum kétségeket ébreszt egyes véleményformálók tisztességét illetően, hogy társadalmi és morális válságról beszélnek, amiért Menczer Tamás „kicsi-nek” nevezte szegény Magyar Pétert, ellenben az nem éri el köreikben az ingerküszöböt, hogy a miniszterelnököt, a jobboldali képviselőket, általában a jobboldali szavazókat számtalan esetben emberi méltóságukban támadják az ellenzék vezető figurái.
Miközben Menczer Tamás nem tette kockára az Országház tisztességét, csupán kifejezte sok millió ember személyes véleményét. Pontosabban felvette a Fidesz elé dobott kesztyűt. Eleget tett Magyar Péter kihívásának. Nem mellékes ezzel kapcsoltban a miniszterelnök véleménye, aki a Patriótának adott nyilatkozatában elmondta, hogy a Fidesz nagy politikai közösség, amelynek minden kihívásra van válasza.
„Minden fegyvernemben érkező kihívásra kell tudnunk válaszolni. Amikor Terézanyásan kell, akkor úgy, amikor egy agresszív hőbörgőt kell megállítani, akkor úgy. Nekünk mindenre van emberünk. Ezt is kezeltük.”
Ha Orbán Viktor szavait vesszük alapul, akkor Menczer Tamás tette kifejezetten lovagias cselekedet volt. Mármint, méltányolni illene, hogy a fideszes politikus abban a műfajban vívott, amelyben Magyar Péter a leginkább otthonosan mozog. Mégiscsak méltánytalan lett volna, ha úriemberi minőséget igénylő helyzetbe kényszeríti a Tisza párt vezetőjét, ahol feltételezhetően kellemetlenül feszengett volna. Olyan körülmények között hívta pástra, ahol Magyar Péter szabadon használhatta két legerősebb politikai fegyverét: a köztéri gajdolást és az ordibálást.
Mindezek mellett Menczer Tamás segített megtalálni Magyar Péter helyét a politikai sakktáblán. A Tisza Párt elnöke Donald Trump választási győzelme után egy nappal még arról posztolt a közösségi médiában, hogy készen áll a közös munkára az új elnökkel. Menczer Tamás fellépése után jó eséllyel el kellett tűnődnie azon, hogy előbb idehaza kell megbirkóznia a realitásokkal, illetve egy parlamenti államtitkárral, mielőtt legvérmesebb álmaiban megmássza a Fehér Ház küszöbét.
Az pedig ízlés kérdése, hogy valakinek tetszik vagy nem Menczer Tamás akciója. A nemzeti tábor egy hatalmas zenekarhoz hasonló. Különböző hangszerek, szólamok, stílusok szólalnak meg és egészítik ki egymást. Ettől a sokféleségtől sikeres az előadás. A Fidesz kommunikációs igazgatójának azonban éreznie kell a nemzeti tábor támogatását maga mögött. Százezrek, jólehet milliók igazságérzetével találkozott, hogy Magyar Péter stílusában felelt a provokációra. Egyértelművé tette, hogy a nemzeti tábor a minden gorombaságra képes arányosan felelni: aki támadás céljával ütőtávolba lép, az azt kockáztatja, hogy állcsúcson találják. Mi, nemzetiek, persze jobban szeretünk a lovagiasság szabályai szerint küzdeni. Annál jobban azonban csak a békességet szeretjük. Jobban esik kézszorításra, mint ütésre emelni a kezünk. Miközben mindkettőben kiválóan teljesítünk.
