A klub

Ha tagjai vagyunk egy klubnak, akkor illik betartani azt a szabályt, amelyet belépéskor felvállaltunk. Annyit és nem többet!

Arról nem volt szó, hogy évente, havonta változtatgatjuk a szabályokat, ahogy az valakinek az Európai Parlamentben, vagy az Európai Bizottságban éppen az eszébe jut, vagy inkább érdekében áll.

Elvárják, hogy úgy döntsünk ahogy azt a „mainstream” gondolja. Nos ilyen az alapszabályban sohasem volt és nagy valószínűséggel nem is lesz. Nos, ebből lett elege a mai magyar politikai kurzusnak, vezetésnek!

Az igen tisztelt olvasó jól sejti, arról az Európáról van szó, amelybe nagy várakozással és reményekkel beléptünk és teljesítettük az EU-s előírások mindegyikét, sőt túl is teljesítettük némely előírást, hiszen abban fogtuk visszább magunkat, amiben a világban mindig a legjobbak voltunk, és ez nem más, mint a mezőgazdaság!

Ezt is azért tettük, hogy nehogy megorroljanak ránk az „ottani” gazdák, és ellenálljanak a belépésünknek.

Tehát sok mindent feladtunk azért, hogy bekerüljünk Európába, ahova mindig is tartoztunk. Hagytuk kicsemegézni az ipari és mezőgazdasági feldolgozó üzemeink sokaságát, és volt olyan, amit csak azért vettek meg, hogy eltüntessék a piacról mint konkurenciát. A konkurencia hiánya természetesen nagyobb árat okozott a vásárlónak és extraprofitot a befektetőnek.

De tudomásul vettük, hogy ez az úgynevezett „piac” és ott ilyenek a játékszabályok. Azt is tudomásul vettük, hogy mint másodrendű európai polgároknak sűrűn el lett magyarázva, hogy mit miért és hogyan kell megszavaznunk és sokszor úgy tűnt, hogy még mélységesen le is sajnálnak minket.

Azt is szó nélkül elfogadtuk, hogy bizonyos nemzeti hatásköröket át kell adnunk az Európai Parlament számára, de nem az összes jogkörünket.

Ma már szinte nincs is olyan jogköre az országnak, amelybe ne szólna bele az unió valamilyen címen, és még jó, ha csak beleszól, de ki is oktat minket.

A csatlakozási tárgyalások lezárulásakor mindent rendben találtak és csak így lehettünk az EU tagjai. Ez több évtizedig rendben is volt, mert senki nem tett semmilyen jelzést felénk.

Mivel azonban nem vagyunk hajlandóak a saját hazánkat tönkretenni (lásd, migráció) azóta semmi sem jó és még az alkotmányos joggal is baj van. Tovább tetézte a bajt az is, hogy az ukrán-orosz háború kapcsán különvéleményt fogalmazott meg a magyar kormány, amelyben jeleztük, hogy Magyarország nem vív háborút egyik féllel sem, így nem hajlandó pálcát törni egyik fél felett sem.

Sőt, mindent megtesz azért, hogy a háború befejezését minél előbb elérjék, vagy legalábbis tűzszünetet kössenek a felek és a vitás kérdéseiket tárgyalóasztal mellett rendezzék.

Mindezekért cserébe olyan szintű zsarolást kaptunk a nyakunkba, hogy még Sztálinnak és Hitlernek is dicsőségére válna!

Hogy miért is merem leírni azt, hogy zsarolás? Hát azért, mert ahol (Lengyelország) megtörtént a politikai fordulat és globalista politikai kurzus jött a választásokon létre, ott másnapra minden elrontott dolog megjavult és az addig elzárt pénzcsapok újra elkezdtek folyni, amely egyik ország számára sem könyöradomány, hanem járandóság.

Az Európai Unió és parlamentje ezzel nem mást tett vélhetőleg, mint beavatkozott egy tagállamának választási rendszerébe és vélhetőleg választási csalást követett el azzal, hogy hatalomra segített egy olyan politikai csoportot, amely számára kedvező volt!

De mivel a mi választóink még ennek ellenére sem voltak hajlandóak elfogadni a migrációt és ezzel a bűnözés növekedését, ezért olyan pert akasztottak a nyakunkba, amellyel még meglehetősen nagy kárt is okoznak az országnak.

Nos, végső soron azoknak, akik a képünkbe vágják folyamatosan, hogy mi egy klubba léptünk be, azoknak csak annyit mondanék, hogy klubokba csak úriemberek járnak, vannak szabályok, amiket akár évszázadokkal előbb is lefektettek és azt be kell tartani. De egy úri klubban, az úriemberek sohasem zsarolják meg egymást! Azt csak és kizárólag a gengszterek szokták, mert az az ő műfajuk!