Hirdetés

A jelenlegi geopolitikai helyzetben két ország – Magyarország és az Egyesült Államok – a közös konzervatív jövőkép bástyái. A köztük lévő fizikai távolság ellenére mindketten szilárd elkötelezettséget tanúsítottak a nemzeti szuverenitás, a béke és a nemzetközi kapcsolatok pragmatikus megközelítése iránt. Magyarország és az Egyesült Államok kapcsolata, különösen Donald Trump elnök és Orbán Viktor miniszterelnök vezetése alatt, meggyőző esettanulmányt nyújt arra vonatkozóan, hogy két nemzet hogyan közelíthet egymáshoz egy olyan közös konzervatív programban, amely a polgárok jólétét és biztonságát helyezi előtérbe.

Az a koncepció, hogy valakinek a nemzete az első, nem egyenlő a világtól való elzárkózással. Éppen ellenkezőleg, a nemzetközi kapcsolatok olyan stratégiai megközelítését foglalja magában, amikor a nemzeti érdek prioritása mellett aktív marad a globális színtéren. Trump elnök például első hivatali ideje alatt közvetítette az Ábrahám-egyezményt létrejöttét, ami normalizálta az Izrael és több arab nemzet közötti kapcsolatokat. Ez nem egy elszigetelődő, hanem egy olyan vezető tette volt, aki megértette, hogy fontos a béke és a stabilitás előmozdítása egy kulcsfontosságú régióban, miközben biztosította, hogy az amerikai érdekek az első helyen álljanak.

Hasonlóképpen, Magyarország külpolitikája Orbán Viktor miniszterelnök alatt nem mondható elszigeteltnek. A magyar miniszterelnök következetesen együttműködik a globális hatalmakkal, köztük az Egyesült Államokkal, Oroszországgal és Kínával, miközben őrzi Magyarország szuverenitását és megvédi nemzeti érdekeit. Orbán Viktor politikája nem arról szól, hogy kivonul a világból, hanem arról, hogy Magyarország biztonsága és kulturális identitása egyaránt megmaradjon a brüsszeli és a határokon túli nyomás ellenére is.

Az egyik legfontosabb terület, ahol Magyarország és az Egyesült Államok Trump alatt közös nevezőre jutott, az a migráció. Mindkét nemzet felismerte, hogy az ellenőrizetlen bevándorlás jelentős veszélyt jelent a nemzetbiztonságra, a társadalmi kohézióra és a gazdasági stabilitásra. Magyarország számára ez a felismerés a 2015-ös európai migránsválság idején került éles megvilágításba, amikor a kormány határozottan fellépett a migránsok tömeges beáramlása ellen. A meghozott intézkedések visszhangra találtak a magyar lakosság jelentős részénél, akik ezeket az intézkedéseket szükségesnek tartották ahhoz, hogy megvédjék országukat a tömeges migrációval járó kihívásoktól, többek között a terrorizmustól, a bűnözéstől és a kulturális dezintegrációtól.

Korábban írtuk

Az Egyesült Államokban Trump bevándorlással kapcsolatos megközelítése hasonlóan abban a meggyőződésben gyökerezett, hogy egy országnak joga van ellenőrizni, kik lépnek be a határain. Elnöksége alatt a déli határ mentén húzódó fal megépítésére irányuló erőfeszítései, valamint a szigorúbb bevándorlási politika célja az illegális bevándorlás okozta kihívások kezelése volt, beleértve a kábítószer-kereskedelmet, az embercsempészetet és a terrorista szervezetekkel kapcsolatban álló személyek potenciális belépését. Orbán Viktorhoz hasonlóan Trump is jelentős ellenállásba ütközött a liberális elit és a média részéről, de politikáját amerikaiak milliói támogatták, akik úgy vélték, hogy a migráció aláássa a nemzet biztonságát és társadalmi szerkezetét. Mindkét vezető világossá tette, hogy elsődleges felelősségük az állampolgáraiknak, nem pedig a nemzetközi szervezeteknek vagy nemzetek feletti entitásoknak szól. Ez a nemzeti szuverenitás iránti elkötelezettség a vezetésük egyik meghatározó jellemzője, és az egyik fő oka annak, hogy a világnézetük ekkora visszhangot keltett a lakosság körében.

Egy másik közös területük a nemzetközi kapcsolatokhoz való hozzáállásuk. Mindkét nemzet hajlandóságot mutatott arra, hogy a globális hatalmakkal a saját feltételeik szerint, a hagyományos szövetségek vagy multilaterális szervezetek elvárásai nélkül lépjenek kapcsolatba. Ez a pragmatizmus nyilvánvaló Trump Észak-Koreával való kapcsolatában, ahol szakított a hatoldalú tárgyalások hagyományos megközelítésével, és ehelyett a Kim Dzsongunnal való közvetlen tárgyalásokat választotta. Ezzel Trumpnak sikerült elérnie a Koreai-félszigeten a feszültségek átmeneti enyhülését, bizonyítva, hogy egy olyan vezető, aki nemzetének érdekeit helyezi előtérbe, még mindig hatékony szereplő lehet a globális színtéren.

Orbán Viktor Magyarországa hasonlóan pragmatikus külpolitikát folytat, és úgy tárgyal Oroszországgal és Kínával, hogy közben fenntartja a NATO és az Európai Unió iránti elkötelezettségét. Ez az egyensúlyozás lehetővé tette hazánk számára, hogy megvédje nemzeti érdekeit, ugyanakkor elkerülje az egyetlen hatalmi tömbtől való túlzott függés buktatóit. Orbán Viktor közelmúltbeli találkozói Putyinnal és Zelenszkijjel, valamint az ukrajnai tűzszünetre való felhívásai rávilágítanak arra, hogy elkötelezett a konfliktus olyan megoldása mellett, amely Magyarország érdekeit szolgálja és elősegíti a regionális stabilitást.

Miközben a világ a példátlan kihívások időszakával néz szembe a geopolitikai feszültségektől a gazdasági instabilitásig, a Magyarország és az Egyesült Államok által képviselt konzervatív értékek meggyőző jövőképet kínálnak. Ezek az értékek azon a meggyőződésen alapulnak, hogy a nemzetállam továbbra is a politikai szervezet alapvető egysége marad, és hogy a kormányok elsődleges feladata, hogy megvédjék polgáraik biztonságát, jólétét és kulturális identitását.

A Magyarország és az Egyesült Államok közötti kapcsolat, különösen Trump és Orbán Viktor vezetése alatt, ezeknek az elveknek az erejét bizonyítja. A földrajzi távolság és a történelmi tapasztalataikban mutatkozó különbségek ellenére mindkét nemzet közeledett a béke, a nemzeti szuverenitás, a migráció megfékezése és a nemzetközi szerepvállalás közös víziója felé. A konzervatív értékek e szövetsége képes átalakítani a globális rendet, alternatívát kínálva a hidegháború utáni korszak nagy részét uraló globalista menetrenddel szemben.

Az elkövetkező években, amikor a világ továbbra is küzd az ellenőrizetlen globalizáció következményeivel, a Magyarország és az Egyesült Államok közötti partnerség modellként szolgálhat más nemzetek számára, amelyek igyekeznek visszaszerezni szuverenitásukat és előtérbe helyezni népeik érdekeit. Ez nem az elszigetelődésről vagy a világtól való elzárkózásról szól, hanem annak biztosításáról, hogy a nemzeti vezetők továbbra is elszámoltathatóak maradjanak polgáraik által, és hogy a nemzetállam továbbra is a globális stabilitás sarokköve maradjon.

A következő amerikai választások közeledtével és a második Trump-kormányzat lehetőségének felbukkanásával Magyarország és az Egyesült Államok kapcsolata még jelentősebbé válhat. A közös értékek és a közös jövőkép miatt ez a két ország jó helyzetben van ahhoz, hogy a nemzetállamot előtérbe helyező és a liberális globalizmus dominanciáját megkérdőjelező konzervatív újjászületés élére álljon.

A szerző az Alapjogokért Központ elemzője