A lecke

Kijöttek a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok a hazai pártok támogatottságáról. Az egyes intézetek adatai némileg szóródnak, de mind egyetért abban, hogy a kormánypártok magasan vezetnek az ellenzék előtt. Az utóbbi években legpontosabbnak mutatkozó intézet például nem kevesebbet állít, mint hogy a választani tudó biztos szavazók körében a kormánypártok koalíciója 53 százalékon áll, a második a DK 11 százalékkal. Csak az érdekesség kedvéért egy pillantás a többiekre: Mi Hazánk 8, Momentum 7, Kutyák 6, Jobbik talán 5, a többi szóra sem érdemes, mélyen küszöb alatt küszködnek az érvényesülésért.

Ellenzéki megmondóemberek próbálják újra és újra magyarázni a csúfos bizonyítványt, keresik a zsákutcából a kiutat. Az elemzések legtöbbje azonban képtelen kilépni a hatalomtechnikai kérdések köréből. Rágják az összefogásgittet, és közben kísérletet sem tesznek arra, hogy megértsék a választók döntéseinek valódi mozgatórugóit. A Magyar Demokrata természetesen nem tartja feladatának, hogy a balliberális ellenzéknek a kudarc elkerülésére tanácsokat adjon, néhány evidens tényre mégis hadd hívjuk föl a figyelmet.

Magyarországon soha nem fog választást nyerni olyan párt, amelyik:

– ellene mond és ellene cselekszik a nemzetegyesítésnek;

– amelyik utat enged az illegális migrációnak, és nem ragaszkodik ahhoz, hogy a magyar állam kizárólagos joga maradjon eldönteni, ki léphet ide be és ki nem;

– amelyik tagadja, hogy az apa férfi és az anya nő, és csak két nem létezik;

– amelyik tagadja, hogy a kereszténység Magyarország identitásának elválaszthatatlan része;

– amelyik valamilyen államközösség javára föladná Magyarország szuverenitását.

Van még jó néhány tétel, de elsősorban a fenti öt pont az a lecke, amelynek megtanulását a polgárok választásról választásra föladják a magyar pártoknak. A legkevésbé sem az ő hibájuk, ha az ellenzéki politikusok ciklusról ciklusra képtelennek bizonyulnak arra, hogy megtanulják.