A Lendvai Ildikók most ott legyeskednek a Tisza körül

Zilált írásról van szó, hiszen a szerző fordulatos szószerkezeteket, hasonlatokat és egyéb eszközöket használ, nyilván egyfajta stílusbravúrnak is szánta a művet. Fésületlensége ellenére könnyen követhető a darab logikája, amelynek fő csapásvonala az, hogy a kínai horoszkóp lova helyett talán jó lesz majd a szamár is a választásokon vesztes Fidesznek, itt az ellenzéki pozíció bőgő szamarára gondol az alkotó. Van még egy igencsak döcögős kör a szövegben, ez Magyarország kimaradása az orosz-ukrán háborúból, ami az alkotó szerint a lényeget tekintve egyben kimaradást jelent az Európai Unióból.

Hagyjuk most azt, hogy egy magát hagyományosan komolynak, sőt, ikonikusnak tartó politikus ennyire egyoldalúan kezeljen és értelmezzen egy, a szomszédunkban zajló konfliktust. Az már viszont zavaró, hogy Lendvai Ildikó személyében az a baloldal emel szót a kormányzati békepolitika ellen, amely tizenkét évnyi uralmával tönkretette ezt az országot. És amely csak saját, komprádor hatalmának kiépítésével foglalkozott, gazdasági, társadalmai, nemzetpolitikai céljai nem voltak, és nem is akarta, hogy legyenek, a jövő, mint az idő titokzatos dimenziója, inkább irritálta, mint hogy inspirálta volna. Magasan és erőszakosan – 2006 októbere! – trónolt a magyarság felett, annak elcsatolt, határainkon túl élő részeit pedig megtagadta. Felpártolása csak bajt hozott volna a fejére abban a Brüsszelben, amelynek súlyosan alárendelte magát – és sajnos a nemzetet is. Neki semmi sem volt drága, az 1988-as társasági törvénytől számítva igencsak látványosan „megnövekedett a derékbősége”, és tényleg csak a változó idők szava, és a népnyúzás folytathatatlansága vetett véget az uralmának.

A Lendvai Ildikók most ott legyeskednek a Tisza körül, hogy arra a pályára álljon Magyar Péter és pártja, amelyről nekik kényszerűen le kellett fordulniuk 2010-ben. Recsegve forog a régi lemez. És bántják a fülünket az elkopott, hamis dalok…