Bicska Maxi pártjának katonai szakértője, Kurázsi anyó följelenti rendőreinket, mert Röszkénél provokálták a békés, üvegekkel és betondarabokkal játszadozó menekülteket. Addig provokálták, amíg áttörtek a pengekerítéseken, amit Mutter Kurázsi mindenkinél jobban tud, mert hiszen, hogy Karinthy paródiáját idézzem, a világháborús zsurnaliszták hazudozásáról, azt mondta: „Hercegnő, én ott voltam benne!”, tehát csak ő tudja, mi is történt a déli határon.

Annál is inkább, mert markotányos mama az igazi szakértője minden harcászati helyzetnek, ő tehát joggal ítélkezik a rettenetes körülmények között szolgálatot teljesítő nagyszerű magyar rendőrökről, innét a fővárosból. Ami magyarra fordítva úgy értendő, hogy a Parlament ablakából ködfátyolos szemmel kimerengve Röszke irányába tekintete elakadt a gyűlölt Andrássy lovas szobrában, és azt hitte róla, hogy rendőrroham a határon. Provokáció. Holott őrá még egy kósza sörösüveget sem hajintottak a béke és szeretet jegyében a több ezer kilométerről ide vánszorgottak. Azaz ő még hercegnőként sem volt benne az atrocitásban, s bármennyire is szerette volna, őt nem provokálta senki. Nem ismeri a valós eseményeket, tehát pártatlan független véleményt alkothat, mert nem befolyásolhatják a tények.

Kérem tiszteletlenül. Azért ez borzasztó. Ázalag szintjén létezik egy pöcsörnyőnyi pártinkó, a DK. A parlamenti küszöbön sem botladozik, legföljebb a küszöb alatt csordogált be az Országházba, mint Rakasaki Rakasa japán bélyeggyűjtő ugyancsak Karinthy rémmeséjében. Magát hétfejű sárkánynak képzelve Kurázsi nyanya orrba-szájba rágalmazza a szörnyű körülmények között hősiesen helytálló rendőröket. A markotányos muter beteges gyurcsányi méretű fantáziája azonban kiizzadta magából a rágalomáriát, és nyilván elpöszögűzi majd cáfolhatatlan bizonyítékát. Alighanem azt, hogy a rendőrök törték rá a pengekerítés kapuját a békésen ejtőző migránsnyájra, és addig verték őket fahusángjaikkal, üvegekkel, betondarabokkal míg vissza nem ütöttek. Holott a hangszórókon csak békés altatódalokat dudorásztak.

Azon vagyok fölháborodva, hogy a cinikus, aljas drekk-csimbóknyi pártkarikatúra ócska, jellemtelen érdekei eszközeiként használja föl a tragikus sorsú becsapottak kiszolgáltatottságát. A németek még mindig nem tudták kiheverni második világháborús aljasságaikat, mert a ló másik felére estek, a fejükre. És Európa nem fogja föl, hogy Németország cipeli hátán a lusta, tehetségtelen nációkat. De legfőképpen nem fogják föl a magyar politikai Bicska Maxikhoz és Kurázsi mamákhoz hasonló kalandor politikusok kártevéseit, az idegen érdekek miatt eszközként ránk zúdított menekültek veszedelmét.

Számolja már egyszer meg valaki, mennyibe került a térségnek csak euróban ez az áradat? A kidobott pénzből javíthattunk volna az egészségügyön, a közoktatáson, a hármas metrón, a vidéki utakon, a hajléktalanok még mindig megoldatlan sorsán. A megbénított közlekedés, a Csalagút elzárásától a horvát–szerb, a magyar–osztrák határ átjárásának bedugulásáig, a hűtőkocsikban napokig rostokoló és megrohadó élelmiszerekig, a Mare Nostrumon, a „mi tengerünk”-ön ezrével megfulladt gyermekektől asszonyokig és férfiakig, az egyedülálló ősi műemlékek elpusztításáig, miközben az amerikaiak azon huzakodnak az oroszokkal, hogy bombázzák-e a tömeggyilkosok hadállásait? És akkor ez a torz lelkű brechti figura, Bicska Maxi és társai, rontva az Országház levegőjét, csak följelentgetnek külföldön, s nyilván pénzért mutogatják önmagukat hivalkodva, ficánkolnak a nagy nyilvánosság előtt. És ne szégyelljük kimondani: efféle elfuserált ficegenc a kormányoldalon is akad. Ideje volna már rendet csinálni ebben a demokráciában, és hitelrontásért beperelni az elvadaiasodott nyüzgöncöket.