Az újságírás lényege a naprakész cikk, lehetőleg a legaktuálisabb téma pengetése. A napilapnál. A hetilap már más követelményeket támaszt. Persze az aktualitásra valamiképp mindig figyelni kell. Az aktualitásból kell indítani az írás gondolatsorát, a mondandót, a végkövetkeztetést, a summázatot.

Hirdetés

Magyarázzam meg, mit értek megfelelés kényszere alatt? Egyfajta történelmünkön végigvonuló hagyományt. Kétféle hagyományt. Az egyik negatív, a másik szükségszerűen nemes töltetű. A negatív hagyomány, ha valamiféle külső, nemzetidegen, a nemzettestbe nem tartozó erő kívánalmainak felel meg a „honfi”. Például az osztrák császárt kiszolgáló labanc, a szovjet hatalmat nyaldosó és alázatosan kedvében járó áruló különböző formában. Most az Orbán-kormányt megbuktatni akaró ellenzéknek álcázva. Vagyis kimondjuk kerek perec, a magyar nép ellenzéke. A beteges Orbán-ellenesség nem más, mint magyarellenesség. Mert nem kívánt győzelme a nép egészére nézve hordoz magában veszélyt, amire az ellenzéki pártokat pártfogolók nem jönnek rá. És buta módon önmaguk ellen szavaznak és tevékenykednek (lásd a fővárosi eseményeket), ha ezt az ideológiailag és érzelmileg is zagyva hat-hét pártocskát bármilyen formában támogatják.

Ezeknek a szerencsétleneknek nem volt elég Rákosi, Gerő, Kádár, Horn, az SZDSZ cuzammen, most a krumpliskofát játszó Jakabot, a kelekótya Gyurcsányt, a nyúlszemű sunyonc Ujhelyi Istvánt, a markotányosnő hadászati szakértőt, Vadai Ágnest vagy a kutyasintér Hadházyt támogatják. A szellemileg kiskorúnak rekedt Fekete-Győrt nem is említve.

A megalkuvás, a voltaképpeni fölösleges sunyálkodás jellemzi a mindennap megnyilatkozó ellenzéki sleppet is, például a Somogyi–Komlódi-kettőst. Kórusban zengtek dicshimnuszt Jakab Péterről. Ezzel a szerencsétlen politikai lóti-futi Jakabbal közösséget vállalni egy tisztességes foglalkozást űző ügyvédnek vagy politológusnak ugyan minek? Mi hasznuk van ebből, ha ezt a kaméleon színváltoztatót, ezt a ravaszdi, gerinctelen politikai köpönyegforgatót fönnen magasztalják? Hát nem gondolják meg, ha egy ellenzéki választópolgár belép a szavazófülkébe, meghúzza a maga keresztjét a szavazólapra, nem tudhatja, mire és kire voksol, mert ez az ellenzéki összefogás magába olvasztja a bolond bohóságot az elaggott, kiürült szocialistasággal, a liberális módon „demokráciát” (vagyis diktatúrát) akaró politikai igénnyel, a szélsőségesen ostoba genderizmust hirdető biológiai katyvaszkodók és a cigánygyűlölők, fajelméletesdit véresen játszók nézeteit a már egyszer világjárványt okozó antiszemitizmussal?

Tényleg. Kire szavaz az az ember, aki az ellenzéki pártok konglomerátumára szavaz?

Az SZDSZ a rendszerváltó pártok egyikeként meghirdette a totális antikommunizmust. Kezdeti sikereit ennek köszönhette. De a hatalom érdekében föladta elveit, és szövetkezett az MSZP-vel. Mint tapasztalhattuk, meg is semmisült. Holott tagjai tehetsége, szellemisége összehasonlíthatatlanul magasabb rendű, mint a mai zöld meg mit tudom én, milyen liberálisnak maszkírozott pártocskák szánalmas figuráié (DK például). Képzeljék el, hogy Szálasi összefog Rákosi Mátyással a Csillag börtönben (mert mind a kettőt oda csukták le) Horthy ellen, megdöntendő a kormányzó hatalmát. Olyan színvonalas politikustársak hatalomirányítása ellenében, mint Bethlen István, Klebelsberg vagy Teleki Pál is netán. Amíg azonban a két háború között élesen meg lehetett különböztetni a különféle törekvéseket, a maiakat nem lehet.

Egyetlenegy közös vonásuk van Gyurcsánytól Jakabig bezárólag, hogy egy külföldről irányított új gyarmatosításnak akarnak MEGFELELNI, amikor az önálló utat akaró és kereső Orbánra zúdítanak össz­tüzet. Az önállóság lehetséges formáját támadják, és a buta Fekete-Győr ezt nem veszi észre, amikor csak negatív programmal áll elő. Vagy nagyon is tudja, mit művel?

Korábban írtuk