Daniel Mitchell, a Heritage Foundation elemzője a válságból kivezető útról

Múlt hét elején a Fejlődő Demokrácia és Nemzetközi Biztonsági Intézet szervezésében nemzetközi konferenciára került sor a budapesti Gellért Hotelben a Gyurcsány-csomagról és a gazdasági válság lehetséges megoldásairól. Daniel Mitchell, a washingtoni Heritage Foundation szakértője, akinek nagy visszhangot kiváltott elemzései még a Bush-adminisztráció adópolitikájára is hatással voltak, úgy véli, csak adócsökkentéssel teremthető meg a tartós gazdasági növekedés. Mitchellnek rendszeresen jelennek meg cikkei a New York Timesban, a Wall Street Journalben és a Washington Timesban. Mielőtt 1990-ben csatlakozott a Heritage Foundationhöz, Mitchell az oregoni republikánus szenátor, Robert Packwood gazdasági tanácsadója volt.

– Milyen tanácsot adna a jelenleg regnáló magyar kormánynak a gazdasági válság kezelésére vonatkozóan? – Mindenképpen az egykulcsos, minél alacsonyabb adó bevezetését és a kormányzati kiadások csökkentését ajánlanám nekik. Az ilyesfajta reformok feltétlenül pozitív hatásokat vonnának maguk után. A gazdasági növekedés és a munkahelyek számának megsokszorozódása csak az azonnali hasznot jelentenék, ám ezek a lépések többek közt a korrupciót is lényeges mértékben visszaszorítanák. – A nyugdíjak már most is alacsonyak, s nem kielégítő az egészségügy és az oktatás finanszírozása sem. Hol lehetne visszafogni a kormányzati kiadásokat? – Pedig első lépésben gyakorlatilag mindenféle kormányzati kiadást vissza kéne fogni. Ez ugyanis nem használ a gazdaságnak, hiszen a munka és a tőke nem megfelelő eloszlásához vezet. Ha az adókat a nagymértékű kormányzati kiadások finanszírozására fordítják, egyben lassítják a gazdasági növekedést, hiszen visszafogják a valóban produktív tevékenységeket. Ne értsen félre: a kormányzati kiadások közül nem mindegyik ugyanannyira rossz. Azok az összegek, amelyeket például a bírósági szervezet fenntartására és a törvények betartatására fordítanak, mindenképpen szükségesek a piacgazdaság egészséges működésének fenntartásához. Ehhez hasonlóan az emberi és fizikai tőkére fordított kiadások – mint például az oktatás vagy az autópályák – szintén hozzájárulhatnak a növekedéshez, ám kizárólag akkor, ha az ezekkel kapcsolatos programokat megfelelő módon tervezik meg és hozzáigazítják a piac törvényeihez. Ha például a szülőknek utalványokat adnak, s hagyják, hogy azokkal ők válasszák ki a gyermek iskoláját, sokkal kifizetődőbb módja az oktatás finanszírozásának, mint az egy az egyben a kormány által befolyásolt iskolarendszer. A kiadások legtöbb fajtája viszont egyértelműen negatív hatással van a gazdaság teljesítményére. A transzferkiadásokat, csakúgy, mint a fogyasztásra fordított kormányzati kiadásokat nagymértékben vissza kell fogni. Anélkül, hogy részleteiben is tisztában lennék a magyar politikai és gazdasági élettel, nem vagyok képes konkrét tanácsokkal szolgálni. Azt azonban határozottan állítom, hogy a kormányzati kiadások csökkentése a gazdaság növekedésével járna, a hosszú távú boldogulás szempontjából pedig csak ez számít. Ez az egyik oka annak, hogy az olyan államokban, mint Franciaország, Németország vagy Svédország, ahol nagymértékű a kormányzati költekezés, sokkal lassúbb a növekedés, mint Hongkongban, Írországban vagy az Egyesült Államokban. – Miért éppen egykulcsos adó? Miért tartja ennek bevezetését az adópolitika elengedhetetlen elemének? – Ez több szempontból is az ideális adórendszer alapját jelenti. Elősegíti a növekedést azzal, hogy megszűnik a megtakarítások és a befektetések kétszeres megadóztatása. Ezért arra sarkallja az embereket, hogy termékenyebbek legyenek, arról nem is beszélve, hogy a globalizált világban a munka és a tőke már könnyedén átlépi az országhatárokat, és kizárólag a számára legkedvezőbb feltételeket keresi. Az egykulcsos adórendszer ráadásul egyszerű és könnyen átlátható, így nem kedvez a korrupciónak sem. A gazdagoknak és hatalommal bíróknak így már nincs lehetőségük arra, hogy különleges adókedvezményekben részesüljenek, ha például kampányokat támogatnak, s értelmét veszíti a vesztegetés is. Ha egykulcsos adót vezetnek be, megnő a befizetési hajlandóság, mert a rendszer egyszerű, az adó pedig alacsony, ezért az adócsalás gondolata már jóval kevésbé vonzó. Végül, de nem utolsósorban az egykulcsos adó igazságos, minden adózót egyenlő módon kezel. Mindenkinek lehetősége van hozzájutni egy bizonyos mértékű bevételhez anélkül, hogy abból adóznia kellene, s éppen ennek a küszöbnek a megléte – a gyorsabb gazdasági növekedésen felül – garantálja, hogy a legszegényebbek is hasznát lássák egy ilyesfajta reformnak. A megállapított határösszeg felett mindenki minden bevétel után ugyanolyan mértékű, alacsony adót fizet be a költségvetésbe. Nincs azonban különleges elbánás, vagy éppen büntetés a bevétel forrását, felhasználását vagy mértékét tekintve. A világ minden táján bebizonyosodott már, hogy az egykulcsos adó bevezetése egyértelműen sikereket hoz. Az ezt alkalmazó államokban nagyobb a gazdasági növekedés, több munkahely születik és csökken a korrupció. A gyorsuló gazdasági növekedés és az adófizetési hajlandóság fokozódása miatt pedig az állam bevételei okvetlenül megnőnek annak ellenére is (vagy éppen annak köszönhetően), hogy alacsony az adó. – Mondana példát olyan államokra, amelyek bevezették az egykulcsos, alacsony adó rendszerét és már bizonyították ennek hatásosságát? Az Egyesült Államok milyen irányba halad? – Nagyjából tucatnyi ország vezette már be az egykulcsos, alacsony adó rendszerét és mindegyik javított gazdasági teljesítményén. Hongkongban 1947 óta alkalmazzák, s azóta ők a világ leggyorsabb gazdasági fejlődést produkáló állama. A Csatorna-szigeteken szintén évtizedek óta alkalmazzák ezt az adórendszert, s mára a világ leggazdagabb államai közé tartoznak. A kilencvenes években a három balti államban szintén a rendszer mellett döntött, s ma ezek a volt szovjet tagköztársaságok leggazdagabbjai. Oroszországban, Ukrajnában, Szerbiában, Szlovákiában, Romániában, Grúziában, sőt, még a Kirgiz Köztársaságban is a rendszer egy kissé átalakított formáját alkalmazzák. Nem rendelkezem részletes információkkal mindegyik állam teljesítményéről, de a nagyok – mint Oroszország, Szlovákia vagy Románia – bebizonyították, hogy az egykulcsos adó felgyorsította a növekedést és javította az országok versenyképességét. Nem is csoda, hogy más országok is – így például a Cseh Köztársaság – törekednek az egykulcsos adó bevezetésére. Ebbe az irányba pedig az Egyesült Államok is tett lépéseket. Az adókat lecsökkentették, illetve a tőke és az osztalékok kettős megadóztatásának mértékét is visszafogták. Még sok tennivaló maradt, és egyes érdekcsoportok ijesztő akadályt jelentenek, de az amerikai politika alakítói lassan észreveszik, hogy az egykulcsos adó milyen hatalmas előnyt jelent más államoknak. – A globalizált világban mekkora veszélyt jelent, ha egy ország éppen ellenkező irányba halad, mint a többiek? Ma már nem lehetséges, hogy egy állam tökéletesen függetlenítse magát a világban történtektől? – A globalizáció miatt soha nem volt még ilyen fontos az egyes államoknak, hogy csökkentsék az állami kiadásokat és adócsökkentést hajtsanak végre. A munka és a befektetések olyan országokba vándorolnak, amelyekben a lehető leginkább piacbarát szabályozás van érvényben. A munkaerő és a tőke ilyesfajta mobilitása miatt mostanában különösen ostobaság egy kormány részéről, ha centralizált gazdaságpolitikát folytat. Már nem tehet úgy egyetlen állam sem, mintha a világ többi része egyszerűen nem létezne. A gazdasági elszigetelődés és a túlzott kormányzati költekezés következményei hatalmasak – és évről évre csak egyre nagyobbak lesznek. Somorjai Viktória