Donald Trump ellen merényletet kíséreltek meg. Joe Bident megpuccsolta a saját pártja. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mi jöhet még a november 5-i választásokig? Egy valami biztos: a közel egy évtizede tartó hideg polgárháború Amerikában egyre csak melegszik. A lassan eluralkodó káosz nem tesz jót sem az USA-nak, sem a Nyugatnak, sem a világnak. Van-e bármi, ami bizakodásra adhat okot?

Egy politikai merénylet anatómiája

43 éve, 1981 tavaszán John Hinckley Jr. tüzet nyitott Ronald Reagan elnökre, aki bár súlyosan megsérült, végül életben maradt.

Hirdetés

56 évvel ezelőtt Robert F. Kennedy – az idén függetlenül induló Kennedy édesapja – halálos sebet kapott, amikor rálőtt a radikális anticionista aktivista, Sirhan Sirhan. Ő volt az utolsó elnökjelölt, aki politikai gyilkosság áldozata lett. Mindkét esetben felröppentek a különböző összeesküvés-elméletek, de ma már kevesen vitatják, hogy az elkövetők magányos őrültek voltak. Más a helyzet John F. Kennedy esetében. Makacsul tartja magát az a vélekedés, hogy az USA 35. elnökének meggyilkolása a washingtoni elit – ahogy ma mondanánk, a „deep state” – megrendelésére történt. Ki a CIA-t, ki a Demokrata Párt vezetését vádolja a merénylet kitervelésével. Nem segít, hogy a nyomozati anyag egy részének titkosítását máig nem oldották fel.

Július 13-án szombaton a Pennsylvania állambeli Butler település közelében este 6.11-kor lövések dördültek, melyek közül kettő csak centiméterekkel kerülte el Donald Trump fejét, egy pedig súrolta az elnökjelölt fülét. Az ilyen pillanatok ihletik a tudományos-fantasztikus irodalom alternatív világait. Nem vitás, hogy amikor Thomas Matthew Crooks meghúzta a ravaszt, az Egyesült Államok történelmi válaszúthoz ért. De összeesküvés történt, vagy mindez egy radikális fiatalember partizánakciója volt?

Nyomós érvek szólnak amellett, hogy a merénylő egyedül cselekedett. Az általa használt fegyver, az AR-15 nem mesterlövészpuska. A 133 méteres távolság ugyan lőtávolon belül van, de nem sokkal. Ha valaki kézileg vezérelte a fiatalembert, akkor feltehetően másfajta fegyverhez nyúl. Azt is tudta volna, hogy ne fejre célozzon. A szónok – Trumpra ez különösen igaz – gyakran mimikával, gesztikulációval és hirtelen fejmozdulatokkal nyomatékosítja mondandóját. Ez mentette meg a republikánus vezér életét is.

Korábban írtuk

Ugyanakkor a Trump védelmét biztosító szolgálatok olyan mulasztások sorozatát követték el, amelyekre nehéz kielégítő válaszokat találni. Hogy hagyhatták egy olyan épület tetejét őrizetlenül, amely rálát a szónoki emelvényre? A merénylet óta kiderült, hogy az elnöki testőrség, az FBI, illetve a rendőrség tagjai a lövés előtt egy órával gyanakodni kezdtek Crooksra szokatlan viselkedése miatt, mégsem sikerült megakadályozniuk tettét. Abban sem bízhatunk, hogy az FBI nyomozása megnyugtató eredménnyel zárul, hiszen ez az a testület, amelyet Bidenék felhasználtak a Trump elleni koholt vádak előkészítéséhez. Az FBI állig felfegyverzett ügynökei tartottak házkutatást Donald Trump floridai rezidenciáján majdnem pontosan két éve, amikor a demokrata adminisztráció igazságügyi minisztériuma megkezdte a boszorkányüldözést.

Egy biztos: a baloldali politikusok és a fősodrú média szakadatlan uszítása nélkül mindez nem történhetett volna meg. Politikai színrelépése óta Donald Trumpot folyamatosan démonizálja a teljes észak-amerikai és nyugat-európai politikai és médiaelit. Mivel ebből a tevékenységből a baloldali újságírás hazai leányvállalatai is bőven kivették a részüket – így olvasóink is tisztában vannak jellegével –, álljon itt csupán egy Joe Biden-idézet: „Donald Trump valódi veszélyt jelent erre a nemzetre. Fenyegetés a szabadságunkra nézve. Veszélyezteti a demokráciánkat. Szó szerint fenyegeti mindazt, amit Amerika képvisel.”

Az európai baloldal hasonló, zsigeri gyűlölettel hergel a konzervatívok ellen, ami közrejátszott abban, hogy idén Robert Fico szlovák miniszterelnök is súlyosan megsebesült egy merényletben. Így szinte lehetetlen civilizált mederben tartani a politikai vitákat, és elkerülhetetlenül adódnak olyan labilis személyek, akik fegyvert vehetnek a kezükbe. Mindez akkor teszi lehetetlenné a valós demokratikus versenyt, amikor a legnagyobb szükség volna rá, hogy a vélemények nyíltan ütközzenek: egy súlyos nemzetközi biztonsági válság kellős közepén. A demokráciánkra leselkedő legnagyobb veszély a liberális őrjöngés.

Egy liberális puccs margójára

A baloldal azért tombol, mert elveszítette az irányítást a társadalom gondolkodását eddig meghatározó narratíva fölött. Ezért születik egyik kapkodó hiba a másik után, és ezért fordult a Demokrata Párt elitje saját jelöltje ellen. Az elnöki vita után mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, amiről konzervatív elemzők már régóta beszélnek: Joe Biden egészségi állapota lehetetlenné teszi, hogy ellássa az elnöki feladatokat. Ezzel a ténnyel Biden kabinetjének tagjai, pártjának vezetősége és a liberális média is tökéletesen tisztában van már évek óta. Ennek ellenére csak akkor léptek fel az elnök ellen, amikor saját hatalmukat érezték veszélyben, a Biden aládúcolására bevetett minden praktika hatástalanná vált, és többé nem lehetett palástolni a nyilvánvalót. Ráadásul a Demokrata Párt saját szavazóit fosztotta meg attól a joguktól, hogy az előválasztási időszakban kijelöljék az idősödő elnök utódját, hiszen minden olyan politikust ellehetetlenítettek, aki komoly kihívója lehetett volna Bidennek.

Hogy mennyire nem az amerikai érdek vezérli a baloldali politikai elitet, azt mindennél jobban alátámasztja, hogy félmunkát végeztek. A Barack Obama, Hillary Clinton és Nancy Pelosi által vezetett demokrata párti klánok csupán a jelöltségtől léptették vissza a látványosan meggyengült Joe Bident. 2025. január 20-ig egy olyan ember fogja vezetni az Egyesült Államokat, akiről mindenki – a Nyugat legádázabb ellenségei is – pontosan tudják, hogy szellemi ereje legvégén jár. Ezzel a lépéssel a Demokrata Párt elárulja az USA legalapvetőbb biztonsági érdekeit. Hogy miért? Mert ha Biden a választásokig elnök marad, és Kamala Harris lesz az új jelölt, akkor könnyebben hozzáférnek azokhoz a kampánypénzekhez (körülbelül százmillió dollár), amit a párt támogatóitól kicsaltak azzal, hogy egész eddig úgy tettek, mintha az újraválasztáson dolgoznának. Parttalan cinizmus.

Hova tovább, Amerika?

Nem lehet kétség afelől, hogy az USA legnagyobb belpolitikai válságát éli a déli államok elszakadása óta. Egy különösen szoros elnökválasztási eredmény után – amelyet a választópolgárok fele bizonyosan nem fogadna el legitimnek függetlenül attól, hogy ki nyer – az alkotmányos válság réme is felsejlik. Szembe kell néznünk a valósággal: Amerika csupán egy lépésre van a szakadéktól, és a politikai szelek hurrikánerővel fújnak.

Azonban a Nyugat vezető nagyhatalma – minden önsorsrontó hibája és önámítása ellenére – még mindig demokrácia. Ha novemberben a választópolgárokban lesz annyi bölcsesség és összetartás, hogy egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen döntést hoznak, akkor a tomboló, hisztérikus liberális elit leváltható. Elsősorban azért, mert a magyar konzervatívok amerikai barátai a Heritage Alapítványnál Project 2025 néven kidolgoztak egy tervet, amely lehetővé teszi a közelgő Trump-adminisztrációnak, hogy gyorsan és hatékonyan lecsapolják a mocsarat. A földindulásszerű konzervatív győzelemhez három dolog kell: egy kevés szerencse, rengeteg munka és a Demokrata Párt hibái. Utóbbiból – láthatjuk – nincs hiány, mint ahogy jobboldali szorgalomból sincs. Manapság pedig ki vitatná, hogy Donald Trump Fortuna kegyeltje?

A szerző az Alapjogokért Központ geopolitikai elemzője.