A Fidesz kilépése a Néppártból olyan új helyzetet teremtett, amire érdemes odafigyelni, ugyanis Orbán Viktor észjárását ismerve, ezúttal sem valamely múltbéli dologra történő reagálásról van szó, hanem arról, hogy valami hamarosan történni fog, és ennek érdekében lépett a Fidesz, magának cselekvési szabadságot teremtve.

Az Európai Unió jelenlegi vezetésének végzetét a merkelizmus okozta, jelesül az, hogy Angela Merkel kancellársága elején, fölismerve, hogy az őt támogató politikai erő, a CDU–CSU-koalíció nem elég erős a súlyos társadalmi válsággal, a népességfogyással való szembenézésre, a nagykoalíciót választotta, amivel ugyan rendkívül erős kormányzatot hozott létre, csak éppen elveszítette az arcát, mert a kompromisszumok két ellentétes politikai mező között csupán egy dimenzióban értelmezhetők, és ez a hatalom.

Hirdetés

Az Európai Unió jelenlegi vezetésének végzetét a merkelizmus okozta, jelesül az, hogy Angela Merkel kancellársága elején, fölismerve, hogy az őt támogató politikai erő, a CDU–CSU-koalíció nem elég erős a súlyos társadalmi válsággal, a népességfogyással való szembenézésre, a nagykoalíciót választotta, amivel ugyan rendkívül erős kormányzatot hozott létre, csak éppen elveszítette az arcát, mert a kompromisszumok két ellentétes politikai mező között csupán egy dimenzióban értelmezhetők, és ez a hatalom. Ahogy azonban Németország a permanens önmegtagadás csapdájában végképp képtelen lett értelmes választ adni a népességfogyás és a jóléti állam ellentmondásaira, ahogy képtelennek bizonyult a tömeges migráció és a zömmel kelet-európai forrású cselédkurzus közötti különbségtételre, ahogy teret nyitott a szexuális devianciáknak, mert minden őszinte szó azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy valamelyik oldal sérelmezi, a „politikailag korrekt” semmitmondás oda sodorta, ahol most van.

Ugyanez a kór betegítette meg az Európai Uniót. A magát centristának nevező, valójában gátlástalanul önfeladó és megalkuvó elit első hibáját a „Willkommenskultur” elfogadásakor követte el. Ezt az elit „szolidaritásnak” könyvelte el, és a baloldali lakájmédia segítségével nagyrészt el is tudta fogadtatni a nyugat-európai polgárokkal.

A koronavírus támadásakor rosszul és megkésve reagáló brüsszeli elit azonban erre már rossz választ sem volt képes megfogalmazni, és ma már ott tart, hogy hatásos és bevált gyógyszereket (vakcinákat) azért nem enged be egyetemlegesen az unió területére, mert félti az itt hegemón helyzetben lévő gyógyszercégek piacát, miközben azok nem óhajtják az általuk uralt piac lakóit védelemben részesíteni, mivel más piacok egyelőre jobban fizetnek.

Ugyanez a helyzet az úgynevezett vakcinaigazolásokkal, vakcinaútlevéllel is. Bizonyosak lehetünk abban, hogy nem születik döntés e fontos kérdésben, vagy ha igen, csak jókora késéssel, és az rossz döntés lesz. Pedig különösen a déli országok, de mindenki számára szó szerint létkérdés, hogy az idegenforgalom – biztonságosan – mielőbb újrainduljon. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a beoltottakat valamilyen módon megkülönböztetik az oltatlanoktól, akik potenciális vírushordozók… És így tovább.

Ennyi példa elég ahhoz, hogy belássuk, az Európai Unió mai állapotában védtelen bármilyen fenyegetéssel szemben. Ebben a válságos helyzetben ezért hatalmas stratégiai jelentősége van egy olyan új politikai tényezőnek, amelyik megengedheti magának előítélet és félelem nélkül a lényeglátás és az igazmondás luxusát. „Eppur si muove!” Hiába tiltotta be az egyház Galilei állításait, a Föld bizony rendíthetetlenül a Nap körül forog. Az igazság ugyanis nem mennyiség, hanem minőség kérdése.

A kérdés tehát az, hogy ez a várt új európai tényező, amelyik a Fideszhez csatlakozókból tevődik össze, kap-e elegendő időt arra, hogy föltegye a történelmi pillanat legfontosabb kérdéseit, őszinte válaszokat adjon rá – és túlélje a válaszokat. Ha igen, akkor Európa megmenekül.

Korábban írtuk