Hirdetés

Bár kétségtelenül mindenféle ténybeli alapot nélkülöző nácifasiszta-rasszista (vagy nácikommunista-liberális, ahogy tetszik, egyre megy) összeesküvés-elméletnek hangzik, nekem mégis úgy tűnik, hogy a fehér országokban – de csakis ezekben – manapság mintha a különböző nemi, etnikai és vallási kisebbségeknek állna a zászló.

A szodomitalobbi melegágyában, a Weimerikai Széteső Államokban például 16 év börtön jár egy templomról leszedett szivárványos zászló elégetéséért, míg nálunk még „csak” két évig terjedő szabadságvesztés fenyegeti Novák Elődöt, a Mi Hazánk alelnökét a budapesti városházára kihelyezett nemzetközi aberráltbüszkeség-szimbólum „megszentségtelenítése” miatt. Mindez a „kemény jobboldali” Donald Trump, illetve a családvédelmet prioritásként kezelő keresztény-konzervatív oldal regnálása idején.

Képzelhetjük, hogy az efféle szörnyűséges kortünet-szentségtörés esetén mi vár majd a Novák-féle homofília-eretnek heteroszexuálisokra, ha a hazai neobolsevik szivárványkoalíció (ti. Gyurcsány Ferenc fanklubja) jut hatalomra: minimum életfogytiglani bérraboskodás valamelyik kaliforniai transzvesztita gulagon kémiai kasztrálással párosítva, halmazati büntetésül pedig napi kollektív felolvasóóra a 444.hu interszekcionális cikkeiből, zenei aláfestésként Sir Elton John kornyikálásával súlyosbítva, a minél hatékonyabb ideológiai átnevelés érdekében. Ezeken az „érzékenyítőkúrákon” a homofób gondolatbűnözők legalább szembesülnének az avantgárdszex-közösséget a többségi társadalom részéről évezredeken keresztül sújtó hátrányos megkülönböztetés borzasztó következményeivel. Például az alábbiakkal (forrásmegjelölés a lap internetes változatában).

Először is, a különböző felmérések alapján elvileg a világnépesség 2-12 százaléka vonzódik szexuálisan a saját neméhez (is), a felmérések eltérő módszertana miatt azonban jelentős különbségek mutatkoznak az egyes országok homoszexuális népességének aránya között. A jelenség szakértői szerint ugyanakkor a homoszexuálisok életmódja és szokásrendszere lényegében univerzális, tehát annak ellenére, hogy az alábbi adatok főleg amerikai forrásokból származnak, valójában általános érvényűnek tekinthetők.

Korábban írtuk

A brit homoszexuálisok hétszer nagyobb valószínűséggel drogoznak, mint a heteroszexuálisak, és közülük minden ötödik kábítószerfüggő vagy alkoholista. Az amerikai homoszexuális férfiak 42 százalékát molesztálták szexuálisan gyermek- és ifjúkorában más homoszexuális férfiak, szemben a heteroszexuális férfiak hét százalékával, miközben a leszbikus nők 22 százalékát érte ugyanilyen inzultus leszbikus nők részéről, szemben a heteroszexuális nők egy százalékával. A homoszexuális férfiak 73 százalékának volt szexuális kapcsolata 16–19 éves vagy ennél fiatalabb fiúkkal. Sok homoszexuális nyíltan bevallja, hogy pederaszta is egyben, hiszen a széles körben vallott homokrédó szerint „a férfiak és fiúk közötti szerelem a homoszexualitás alapja”. A homoszexuálisok közül kerül ki a gyermekeket szexuálisan zaklatók kb. egyharmada. „Mivel a homoszexuális pedofilok sokkal több gyermeket molesztálnak, mint a heteroszexuálisok, becslések szerint a pedofilok áldozatainak mintegy 80 százaléka (kiskorú vagy kamaszkorú) fiú, akiket felnőtt férfi molesztált szexuálisan.” Miközben egy átlagos homoszexuális pederaszta átlagosan 150 kisfiút molesztál életében, addig egy átlagos heteroszexuális pedofil átlagosan húsz kislányt, vagyis a homoszexuálisok 7,5-szer felülreprezentáltak a gyermekmolesztálók között.

A homoszexuális párok által nevelt gyermekek 85-90 százalékát érte szóbeli, fizikai és/vagy szexuális bántalmazás nevelőszüleik részéről, az ilyen családból származó felnőttek 51 százaléka depressziós, 72 százaléka elhízott. Az azonos nemű szülők által nevelt gyerekek 17,4 százaléka kórosnak minősülő érzelmi problémával küszködik, szemben a normális családban neveltek 7,4 százalékával, 19,3 százalékuk pedig valamilyen fejlődési rendellenességet mutat, szemben a normális családban neveltek 10,2 százalékával. A leszbikus anyjuk által nevelt felnőtt (18–39 éves) gyerekek húsz százalékának volt eddigi élete során valamilyen nemi betegsége, szemben a házasságban élő szülők által neveltek nyolc százalékával, 23 százalékukat érte szexuális abúzus szüleik vagy más felnőtt részéről, szemben a hagyományos családban élők két százalékával, 31 százalékukat pedig alkalmanként akaratuk ellenére kényszerítették szexre, szemben a férfi-nő házaspárok által felneveltek nyolc százalékával.

A homoszexuális férfiak 79 százaléka számára szexuális partnereik többsége ismeretlen volt, 43 százalékuk több mint ötszáz, 28 százalékuk pedig több mint ezer férfival létesített nemi kapcsolatot életében, 70 százalékuk a partnereik több mint a felével csak egyszer. Homoszexuálisok képviselik az amerikai szifiliszes esetek 63 százalékát, és a körükben 44-szer nagyobb az új HIV-fertőzöttek (AIDS-esek) aránya, mint a heteroszexuálisok körében. Az amerikai egészségügyi rendszer fejenként hétszer annyit költ az AIDS-esek kezelésére, mint a rákos betegekére. Az új AIDS-esek kezelése évente és fejenként mintegy 620 ezer dollár (csaknem 200 millió forint) orvosi költséget jelent az USA-ban. Sajátságos (szkatofil) szexuális szokásaiknak köszönhetően a homoszexuális férfiak felelősek az USA történetének első nemi úton terjesztett hastífuszkitöréséért. Heteroszexuális társaikhoz viszonyítva a homoszexuális férfiak jelentősen nagyobb arányban szenvednek fiatal- és felnőttkori súlyos depressziótól, bipoláris zavartól és generalizált szorongástól, de a heteroszexuálisoknál rosszabb mentális állapotuk miatt nem a velük szembeni diszkrimináció okolható.

Mindezek ismeretében csak remélhetjük, hogy Novák Előd eláll majd a lokális felmelegedés elleni további „agresszív” akciózgatástól, legalább az őt fenyegető börtönbüntetés árnyékában. Ha pedig az általa elkövetett homo- és transzfelségsértést mégis megúszná pénzbírsággal, ehhez többekhez hasonlóan én is szeretnék anyagilag hozzájárulni, és ugyanerre kérek mindenkit – Mózes harmadik könyve 18. fejezetének 22. passzusáról már nem is beszélve.