Hirdetés

Alapjában kétféle embertípus van. Az egyik cselekvését az építés, a jobbítás, az értékteremtés határozza meg. A másikét – a negatív ember típusáét – viszont az örökös tagadás, a nemet mondás, a lekicsinylés, a negligálás. A mai Magyarországon az ellenzéki pártokat ez utóbbi magatartás jellemzi.

Ezek a pártok elvben vagy baloldali szemléletűek, vagy baloldali liberálisok. (A „múltat megtagadni”.) Eszményük a valamit megtagadás, a lerombolás. A bolsevizmus távoli örökségéhez is visszanyúlik legalább hajszálgyökerük. Első számú ellenségük az az ideológia, amelyik a pozitív cselekvést részesíti előnyben.

1956 októberét is ez a kettősség jellemezte. Ama idők pozitív magyarja első ütemben tüntetett a lengyelek mellett. Pozitív tett volt. Az október 23-i folytatást aktív cselekvés jellemezte, de a negatív ember keresztbe tett, az, aki voltaképpen hatalmon volt. Ez az emberfajta először betiltotta a tüntetést, azután elítélte, ellenforradalminak, fasisztának minősítette, majd idegen hatalom segítségével fegyveresen leverte. (Akárcsak ma: Brüsszelben Moszkvát remél.) És utána rettenetes bosszút állt, több száz pozitív embert, vagyis harcost, ellenállót kivégeztetett, kétszázezer honfitársat világgá üldözött, és sokat bebörtönzött. Negatív cselekvéssorozat volt ez a hatalom részéről. És ugyancsak negatív magatartás a nemzettudat elnyomása, megsemmisítése. (Ma is.) Ugyanis a hazafiság pozitív előjelű. Ehhez az idegenből irányított negatív tevékenységhez járult hozzá a hazai negatív emberfajtáé, amely nemcsak nemzeti mibenlétében, hanem emberségében is elfajzott. Az idegen érdek kiszolgálása negatív cselekedet a nemzeti közösség szemszögéből. A voltaképpen népirtó, elnyomó hatalom (mai ellenzék) felől nézve azonban pozitív cselekedetnek számít. Vagyis majdnem minden jelenség Janus-arcú attól függően, honnét nézzük.

Épeszű ember nem az ellenoldalról szemlélődik. A negatívum nem épít. A mai ellenzék mostanra legnépszerűbb pártja eleve negatívumból született. A Momentum. És negatív is maradt. Attól vált közismertté, hogy ellenezte az olimpiát. Vagyis nemet mondásokra épül. Kétségtelen, az olimpia megrendezése heroikus erőfeszítést igényelt volna. De a pozitív erőt éppen az táplálja, hogy teremt, erőfeszítés árán is. Lehet bírálni azt, amit a Fidesz produkált két és fél ciklus alatt, de kétségbe vonni, hogy alkotott, teremtett, létrehozott, nem lehet.

Számomra minden kormánytevékenység alfája és ómegája a határon túlra szakított magyarok támogatása. Emiatt fanyalog az ellenzék. A néphalál peremére taszította őket az állítólag humanista Európa. Ezt a kiszolgáltatott embertömeget, vagyis néhány millió embert az uralkodó és a mások által hatalomba segített idegen erő a megsemmisülés szélére sodorja. És ebben bűntárs az ellenzék. Ismeretes Gyurcsány akciója a 23 millió románról. Ismeretes az is, hogy a minap a Momentum két vezető hitvány figuranca a Felvidéken és Erdélyben a magyarok ellen kampányolt. Erről már írtam, de nem tudom túltenni magam rajta. Mert ezt olyan őrjítő képtelenségnek tartom. És azt is tudjuk, a balliberális megmondóemberek azzal hergelik a hazai lakosságot, hogy a kormányzat nyilván Orbán irányításával támogatja a külhoniakat. Templomot, iskolát, közintézményeket, óvodát épít. (Igazi humanitárius módra.) Keresztbe tesz Ukrajnának, mert a nyelvtörvénnyel minden nemzetközi jog nélkül Kárpátalját bitorló Kijev az emberiesség írott és íratlan törvényeit szegi meg.

Az EU-ban flangáló ellenzékiek semmit sem tesznek a nyomorgatott magyarokért, sőt megsemmisíteni igyekeznek a Fidesz és a KDNP hatóerejét a nemzetközi porondon. A negatív szellemiségű ellenzékiek csak azért, mert kormányellenesek, támogatják a külföldi elnyomó hatalmakat a kisebbséget védő magyar pozitív erőkkel szemben. Ez már nem hazaárulás, hanem emberiség elleni bűntett.