1848. március 15-e intő példa mindazok számára, akik megkérdőjelezik, hogy a magyarok képesek egy emberként, nemzeti egységet létrehozva kiállni a közös érdekekért. A modern kori nemzeti testtartás egyik fontos, soha alá nem becsülendő karakterjegye éppen az, hogy amikor baj van, akkor egy a nemzet, egy a zászló. Ugyan a jelenlegi, rendkívül turbulens nemzetközi légkör akár vitákat, az egyetértés hiányát is eredményezhetné, mégis a fontos, nemzeti sorskérdésekben a magyarokat ma az egység, a vállat vállnak vető magatartás jellemzi.

Különösen igaz ez akkor, amikor a pártpolitikai dimenziótól eltávolodva vizsgáljuk meg, hogy mit is gondolnak a magyar választók az aktuális ügyekről.

Hirdetés

A múlt hét fejleményei megmutatták, a politikai kétharmad négyötöddé, szerencsés helyzetben nemzeti egyetértési ponttá bővíthető. Vannak azonban olyan esetek, ahol a társadalmi egység szerkezete bomolhat meg, ezeket pedig nem szabad szőnyeg alá söpörve félremagyarázni. A következőkben igyekszem érthető példákkal ezek fontosságát alátámasztani.

1. A józan ész ereje

2022. február 24-e óta a feje tetejére állt a világ, de az európai politika mindenképpen. A kezdeti óvatos és félénk nagyhatalmi reakciókat felváltotta pár hónap leforgása alatt az orosz–ukrán háborút eszkalálni képes nyilatkozatok és tettek sora. Ennek legeklatánsabb példája a német kancellár pálfordulása a fegyverszállítások terén. Olaf Scholz és kormányzata alig egy évvel ezelőtt még az emberi élet védelmére és nem annak hatékony kioltására fókuszált. Fegyvereket, lőszert, pláne tankokat ők akkor még nem akartak viszontlátni ebben a harcban. Így volt ezzel az európai közvélemény is. A komolyan vehető, szakmailag megalapozott módszertannal készült közvélemény-kutatások jelentős többsége – sőt az Eurobarometer-felmérések is – a háború eszkalációjától tartó, ezért a katonai hadviselést lehetővé tévő eszközök szállítását elutasító állampolgári attitűdökről számoltak be. A harmadik világháború kitörésétől tartó vélemények egyre nagyobb arányban jelennek meg a kontinens polgárainak hétköznapi problématérképén. Pártpolitikai hovatartozástól függetlenül féltik a családjukat, gyermekeiket, rokonaikat és barátaikat attól, hogy egy lokális háborúból globális konfliktus lesz. Ez a veszélyérzet és félelem Magyarországon még erősebb: közelebb vagyunk földrajzilag, és magyarok már így is vérüket adták ebben az oroszok által indított háborúban. Éppen emiatt mondja azt egy emberként a magyar nemzet, amit 1848-ban a közfelkiáltással elfogadott 12 pont bevezetője megfogalmazott: „Legyen béke, szabadság, egyetértés!” A békepárti álláspontot csak azok nem értik, akik nem akarják, mert politikai tehetségük teszi ezt lehetővé, vagy olyan függőségi viszonyban állnak a háborúpárti aktorokkal, amiből ez következik. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy erre kiváló példát szolgáltat a magyarországi balliberális térfél hatpárti koalíciójának minden tagja, noha a háború elutasítása és a belesodródás elkerülése ma nemzeti egyetértési pontként értelmezhető.

2. A szív ereje

Hiába van morális szempontból helyén az „eszünk”, ha közben megfeledkezünk a nekünk kedves ügyek közös képviseletéről. A háború farvizén – settenkedve – Magyarországon átlépte a genderideológia azt a vörös vonalat, amit egyetlenegyszer sem lett volna szabad. A katolikus egyház vezetője, Ferenc pápa nem véletlenül nevezi az egyik legveszélyesebb ideológiai gyarmatosításnak mindazt, amit a teremtett nemek eltörlésén munkálkodók megtestesítenek. A „progresszió” mozgalmárai saját magukat buktatták le Magyarországon, amikor egy óbudai közoktatási intézmény pedagógiai asszisztensének megmagyarázhatatlan cselekedetét kezdték el relativizálni. Ők azok ugyanis, akik kiadványaikban arra biztatják a gyermekekkel foglalkozó, más szexuális identitású személyeket, hogy vállalják fel „másságukat”, és váljanak referenciaszemélyekké. Az óbudai intézmény egykori asszisztense pontosan ezt tette, kérkedésével pedig felbőszített szinte minden magyart. Az Alapjogokért Központ, valamint a Századvég országosan reprezentatív kutatási adatai is azt mutatták meg, hogy a gyermekek védelme a magyarok szívügye, a megkérdezettek 95 százaléka egyöntetűen elfogadhatatlannak tartja, hogy egy pedagógiai asszisztens egy 15 éves fiatalkorúval tartson fenn szexuális kapcsolatot. A gyermekvédelmi népszavazás eredményei is erről árulkodtak, a 18 év alattiakat védő fókusz pedig továbbra is jelen van, hiába minden ezt aláásni próbáló propaganda. A békepárti testtartás mellett a genderideológia elutasítottsága is nemzeti egyetértési pont, a gyermekvédelem pedig a nemzeti origó.

3. Az őszinte beszéd ereje

A 2010 óta hivatalban lévő, jobboldali-kereszténydemokrata-nemzeti beállítottságú kabinetek közös erénye a sallangoktól mentes, lényegre törő, őszinte beszéd. A 2006-os események megmutatták, hogy hazudni, a választókat félrevezetni nem lehet, még egy rövidke kormányzati cikluson keresztül sem. Az őszödi beszéd tanulsága az a jobboldal számára, hogy a problémákról megfelelő keretek között értelmesen kell diskurzust folytatni. A múlt hét parlamenti eseményeiről ugyan részben elterelte a figyelmet Gyurcsány Ferenc megkérdőjelezhető jelenete és „ölelése”, pedig a Tisztelt Ház előtt lévő békepárti határozati javaslat, valamint Orbán Viktor miniszterelnök gazdasági évnyitón elmondott beszéde rengeteg tanulságot szolgáltatott a politika iránt érdeklődők számára. Elsőként azt, hogy a tűzszünetet és béketárgyalásokat szorgalmazó kormányzati álláspont megtörhetetlenségét a politikai stabilitás mellett a gazdasági szuverenitás megvédésére való törekvés tudja biztosítani. Utóbbi fontosságára próbálta meg botor módon felhívni a figyelmet a Magyar Nemzeti Bank elnöke is. Matolcsy György 2010 után csodát tett, hozzáértéséhez kétség sem férhet, realitásérzéke és a korábban őt jellemző zsenialitása azonban az MNB-re nehezedő inflációs kihívás közepette mintha cserben hagyta volna. Kritikát lehet megfogalmazni, de azt is tudni kell, hogy azt milyen módon érdemes a kritikustól a kritizált irányába eljuttatni. Ebbe most hiba csúszott, ettől még a magyar nemzetgazdaság teljesítményének fenntartására és fokozására irányuló szakpolitikai iránykijelölés közös érdek, ahogy az infláció mielőbbi letörése is, hiszen egy csónakban evezünk. Ezt azonban a fiskális és monetáris politika elmúlt évtizedben megszokott összhangját őrizve kell tudni biztosítani, amire a kormányzati szándék – ahogy ezt Orbán Viktor is világossá tette – megvan. Az őszinte kormányfői értékelés szerint „most van gazdaságpolitikai vita, például a jegybank és a kormány között is, de ez nem abnormális, ez csak ahhoz képest váratlan dolog, hogy az elmúlt hét-nyolc évben nem volt” – mondta a miniszterelnök. Reméljük, legközelebb a jegybank vezetője követi az ő példáját, mert hangulatkeltésre, az egység megbontásának kísérletére most semmi szükség nincsen, az a háborúpárti ellenzék asztala.

Az egyetértés mint politikai verseny­előny elképesztően felértékelődött az utóbbi évben. Megfogalmazhatjuk ezt másképpen is: az, hogy ilyen szintű stabilitás van Magyarországon a rendkívül nehéz, veszélyekkel teli nemzetközi kontextus ellenére is, aranyat ér. Ezt az egységet érik folyamatosan támadások: négymilliárd forintnyi külföldi támogatás, tengerentúlról érkező politikai nyomás, EU-s presszió. Most azonban csak egy dolog számít: a magyar nemzeti érdek megfelelő képviselete, ami, lássuk be, jó kezekben van.

A szerző az Alapjogokért Központ kutatási igazgatója.

Korábban írtuk