A népé

Egy dalt hallgatok. Mert jogom van. Eldönthetem, hogy éppen körözöttes kenyeret eszem-e, dalokat hallgatok a YouTube-on, vagy éppen szülök. Ez ilyen kor. A hatalom a népé – tehát az enyém.

„A hatalom a népé.” Ezt hallgatom épp. Az ellenzék indulója ez, maga a nagy Márki-Zay Péter töltötte fel, legalábbis az ő csatornáján látható. Bár nem biztos, hogy ő maga ücsörgött a képernyő túloldalán és várta, hogy a kis csík azt mutassa: „Feltöltés kész.” Ahhoz azért ő nem eléggé nép szerintem.

A dal nem jó, de hát egy kampánydaltól az ember nem is várja, hogy vájt fülűek igényei szerint készüljön. Itt a nép a lényeg. A népről beszélnek, akié szerintük a hatalom, a népé, akit bele akarnak rángatni egy olyan helyzetbe – mind a háborúba sodródással, mind az energiaszektorral –, hogy itt elviselhetetlen legyen. És ha elviselhetetlen az embereknek – a népnek –, akkor hátha leváltják a kormányt. Nekik. Mert „a hatalom a népé”.

„A gonosz csak addig erős, amíg a jók tétlenek, csak annyi kell, hogy vége legyen, hogy higgyék el az emberek.” És itt egy ifjú spontán feláll, és a közönséget spontán éneklésre buzdítja.

Buci Gyuri – vagyis Marosán elvtárs – feltűrte az inge ujját, ha a gyárba ment látogatóba, hogy úgy tűnjön, a népből való, és nem egy zenekartól láttam annak idején, hogy a klub előtt leparkoltak egy utcával, kiszálltak az autóból, felvették a bőrdzsekit-bakancsot, és úgy mentek a fellépésre. Hisz a hatalom a népé. Ő veszi a belépőt.

Az ilyesmi nekem mindig gyanús. Ha egy államfő kerékpárral jár a munkahelyére, ha ismeretlen nők rád írnak a Messengeren, hogy „szia, szingli vagyok”, ha megállítanak a plázában, hogy kapsz ingyen valami vackot, csak pár percig beszélgetni szeretnének veled, akkor mindig tudni lehet, hogy ez átverés.

Ha azt mondják, egy intézkedés a magyarság vagy a történelmi múlt miatt van, az lehet, hogy igaz. Ezek rajtad és a beszélőn is túlmutató szempontok. De hogy mindez egyedül miattad, mert a hatalom a tiéd, az csak olyan, mint az ingyenszex.