A normalitás védelmében

„Azt gondoltam, hogy Magyarország ezzel szemben megvédte magát. Azért gondoltam ezt, mert ’22-ben volt egy népszavazás (…) három és fél millió ember azt mondta, hogy nem, ebből nem kérünk. (…) Ez egy valódi veszély (…) Nem babra megy a játék, a gyerekeinkről van szó. (…) Azt mondja egy tanárnő – én láttam egy ilyen felvételt –, hogy ő állami iskolában, miközben ez tilos, csinálja az érzékenyítést, sőt, szerinte a rendes tanárok mind csinálják, és ezt már óvodában el kellene kezdeni. (…) Ennek is utána kell néznünk, hogy mi zajlik itt. Ez be van tiltva, népszavazás van, törvények, Nemzeti Alaptanterv. Akkor hogy érzékenyít itt valaki az iskolákban? Tehát itt van nekünk dolgunk, ez az egész (…) sokkal komolyabb és valóságosabb és közvetlenebb kihívás, mint azt én egyébként (…) gondoltam volna.”

Ezt mondta Orbán Viktor a szokásos pénteki közrádiós interjújában. A miniszterelnöknek igaza van, sőt, a baj sokkal nagyobb. Ezért a zavart, gyakran zavarodott félrenézés korának véget kell vetni, és szembe kell szállni az abnormalitás pusztító erőivel.

Világosan látni kell ugyanis, hogy az érzékenyítésnek hazudott agymosás régóta gőzerővel folyik. Ez nemcsak az oktatási és nevelési intézményeket veszélyezteti, hanem jelen van az igazágszolgáltatásban is.

Ezért az életellenes hazugságokat hirdető pedagógusokat haladéktalanul örökre el kell tiltani a foglalkozásuktól, és el kell érni, hogy az „érzékenyített”, vagyis a normalitás ellen fordított, illetve a deviáns propagandát hirdető szervezetekhez akár személyesen, akár családtagjaik által kapcsolódó bírák, ügyészek ne járhassanak el ilyen tárgyú ügyekben, az egész „érzékenyítő” aknamunkát pedig egyszer s mindenkorra ki kell tiltani az igazságszolgáltatás minden szintjéről.

Ám mindezek szükséges, de nem elégséges tüneti kezelések. A betegség sokkal súlyosabb, az agymosás ugyanis azzal kezdődik, hogy a homoszexualitást és a különböző nemi diszfóriák, pszichoszexuális rendellenességek egyre szélesebb tárházát normális, természetes, mi több, büszkeségre okot adó, ezért ünneplendő jelenségnek hazudják. Sokkoló, hogy egyébként értelmes, intelligens emberek százezrei, akár milliói élnek abban a végzetes tévedésben, hogy ezek a sajnálatos létállapotok valójában teljesen normálisak, sőt, nagyszerűek, magamutogató, kérkedő közszemlére tételük pedig a kimaxolt szabadság.

Ezért haladéktalanul udvarias, az emberi méltóságot mindig szem előtt tartó, de őszinte és átfogó társadalmi felvilágosításba kell kezdeni a szomorú pszichoszexuális defektusok valódi hátteréről, természetellenes voltukról, lehetséges orvoslásukról. Világossá kell tenni az ilyen defektusok és az ezeket természetesnek, sőt, ünneplendő normának hazudó, az 1970-es években erőszakban, a tudomány képviselőinek terrorizálásában fogant globális LMBTQPXYZSTB-lobbi közti óriási különbséget, megértetve a megvezetettekkel és persze az érintettekkel is, hogy a normalitás erői nem azok ellen harcolnak, akik léthelyzetüket méltósággal, alázattal viselik, hanem az ellen az egyébként árukapcsolásos (hiszen nyíltan szövetkezik mindenféle sötétzöld, antifasiszta és egyéb szélsőséges ideológiát képviselő szektákkal) sátáni ihletésű politikai mozgalom ellen, amely nem toleranciát, elfogadást kér, hanem a magánügyet közügynek hazudva harsány egyetértést követel, provokálja, sértegeti, megalázza és meggyalázza a normális többséget, a megtartó valódi, örök értékeket, amely valójában utánpótlást toboroz, és amelynek semmi köze holmi emberi jogokhoz, épp ellenkezőleg,  lényegileg magát az embert akarja emberi minőségében megsemmisíteni, hiszen egy számos részidentitásból összeálló személyiségű embert puszta szexualitására redukálni az emberi méltóság durva megalázása, az ember ösztönlénnyé alacsonyítása.

Világossá kell tenni azt is, hogy LMBTQPXYZSTB-közösség nem létezik, a szexualitás nem társadalmi közösségképző tényező, ennek mesterséges erőltetése a megosztás, a szétverés, a felbomlasztás eszköze.

Ez annál inkább így van, mert a pszichoszexuális zavarokkal, nemi diszfóriákkal küzdő polgártársaink egyébként minden tekintetben egyenjogúak a törvény előtt a normális többséghez tartozókkal, hiszen ugyanúgy választhatnak és választhatók, ugyanúgy lehet tulajdonjoguk, ugyanúgy jár nekik egészségügyi és nyugellátás, és így tovább – gyalázatos hazugság tehát az emberjogista maszlag.

A tömeges agymosás társadalmi orvoslásának érdekében elengedhetetlen, hogy a pszichiáterek, a neveléstudósok végre merjenek nyíltan szembeszállni a hazug, beteges ideológiai terrorral, az igazság melletti kiállásukért meghurcolt tudósoknak pedig a magyar állam nyújtson jogi, anyagi és erkölcsi segítséget! Fontos továbbá az identitásválságba került emberek számára rendelkezésre álló helyreállítási lehetőségek széles körű ismertté tétele, annak tudatosítása akár bátor tanúságtételekkel, hogy a félrecsúszásból is lehet visszaút.

A normalitás védelmében szükség volna keresztény felekezeteink nyílt állásfoglalására is.  Hallgatásuk fájdalmat és zavart okoz, pedig Szent Jakab apostol írja levelében, hogy „vessétek alá magatokat Istennek, szálljatok szembe a sátánnal, és elfut előletek.”

És van itt még valami: az erőszakos LMBTQPXYZSTB-hálózat az agymosáshoz nyelvpolitikai fegyvereket is bevet. Sajnálatos, hogy a normalitás rendíthetetlen hívei közül is sokan elfogadják a „pride”, vagyis büszkeség szó használatát olyan összefüggésben, amelyben pedig semmiféle büszkeségre nincs ok. Ugyanígy helytelen egy alapvetően jó érzést keltő asszociációjú jelzővel melegnek nevezni sajnálatos helyzetben lévő embertársainkat. Ezzel ugyanis elfedjük a valóságot. Persze emögött félreértelmezett udvariasság, zavart szemérem, az érintettek megbántásának kerülése áll. Ez tiszteletre méltó, valóban, ne sértsük, ne bántsuk az embert, a személyiséget. De a felebaráti szeretet nem vezethet a valóság meghamisításához. Az ugyanis a mindenekfölött való élet, a normalitás kegyetlen megtagadása.