A rendőrség a laktanyában maradt. Akik kijöttek mégis a pesti utcára november negyedikén, úgy viselkedtek, mint a rendőrök: félrehúzódtak és nem csináltak semmit. A pesti utcán ezért béke volt. Nyugodtan hömpölygött végig az Andrássy úton másfél száz ezer ember. Egy szitokszó nem hangzott el. A Fidesz narancssárga mellényes rendezői jelesre vizsgáztak. Egymás kezét fogva védelmezték a békésen és méltóságteljesen hömpölygő tömeget az itt-ott felbukkanó és csalódottan ólálkodó csuklyásoktól.

Kiderült, hogy ha nem zavarognak állig felfegyverzett, rendőregyenruhába öltöztetett alakok az utcákon, akkor Budapesten rend és béke van. Még kivezényelt maroknyi rendőr sem okoz zavart, akiknek látványát amúgy is megszokta már a pesti nép. Az első következtetésünk tehát az, hogy azokat a rendőrnek látszó személyeket, akik megtámadták a békés polgárokat október 23-án, akik folyamatos provokácóikkal harcra ingerelték az eddig csak focimeccsekre járó csuklyásokat, vezetőikkel egyetemben haladéktalanul bíróság elé kell állítani.

Mellesleg igazuk lehet azoknak, akik meggyőződéssel vallják – amit szinte mindenki tud már -, hogy a jelzés nélküli rendőregyenruhát viselő álarcos bűnözők jelentős része egy közismert, ultrabalos kötődéseiről hírhedt őrző-védő cég embereiből állt. Egészen bizonyos, hogy a titokról előbb-utóbb fellibben a fátyol. Sok olyan tisztességes, a hazáját és a hivatását szerető rendőrről tudunk, akiket mélységesen felkavart a budapesti randalírozás látványa, akik elítélik a magukat rendőrnek álcázó bunkók kegyetlenkedéseit, s akiknek módjuk és lehetőségük van, hogy kinyomozzák az igazságot.

A szélsőjobbról pedig kiderült, hogy nem létezik. Csupán a közélet peremén kívül rekedt alkalmatlan, de ambiciózus paprikajancsik vannak, mániás depressziósok, valamint provokátorként működő hivatásos belügyi alkalmazottak, és pár száz, a dolgokból semmit sem értő, de egy kis kődobálásra mindig kész amatőr. November negyedikén megtudtuk azt is, hogy hatásos rendőri közreműködés nélkül ezek az úgynevezett radikálisok semmire sem képesek, ugyanis saját táboruk előtt sincs hitelük, egymásban nem bíznak, és mindegyik a saját kultusza egyedül hiteles prófétájának tartja magát. Hatásuk statisztikailag elhanyagolható.

A vihar elmúlt. Orbán Viktor bebizonyította, hogy ha kell, tud erőt is felmutatni: visszavette az utcát a hőzöngőktől, és ezzel a helyére állította a dolgok menetét. A forradalmi hevület elillant. A Gyurcsány-monológ által generált közfelháborodást utcai zavargásokba robbantó titkosszolgálati manőver a céljával ellentétes hatást ért el.

Szeptember 18-a és a későbbi napok célja a közhangulat átformálása volt Demszky Gábor megmentésére. Ez még sikerült. Október 23-a célja már a polgárság megfélemlítésével a Fidesz-bázis szétrobbantása lehetett. Ez viszont nem sikerült, pedig nem sok kellett volna hozzá. Orbán Viktorék nagy rizikót vállaltak, amikor visszatértek az utcára, mert egy második rendőrroham a demokratikus tábort lélekben is szétveri, ám ez már valódi forradalmi dühöt is kiválthatott volna. Lehet, hogy a balliberálisok ezért nem merték hadaikat az utcára engedni.

Az idegek harcát így Orbán Viktorék nyerték meg. A polgár visszavette az utcát. Az egész ország láthatta, hogy ha nincsenek vízágyús osztagok a pesti utcákon, nem borul fel a rend még akkor sem, ha másfél száz ezer ember vonul odakint. Láthatta az egész világ, hogy az úgynevezett radikálisok, ha magukra maradnak, még egy kukát sem képesek felborogatni. Láthatta azt is, akinek volt szeme a látásra, hogy a hősködő legénykék valójában a demokratikus táboron élősködnek. Komikus volt, ahogy egy harcias csoportocska loholt a Fidesz-menet után, de képtelen volt átverekedni magát a Fidesz narancssárga mellényes rendezőin, aztán csalódottan elszéledt.

Valahol Magyarországon egy mindenki elől elzárt laktanyában Bene és Gergényi főkapitányok a titokzatos Gyurcsány, a kígyószemű Szilvási és hasonlók társaságában öszszevont válságértekezletet tartanak ezekben a percekben. Egyes levitézlett forradalmi társulatok szervezőit is meghívták. Törik a fejüket. Hogy akkor most mi van.

Az ország kasszája üres, az önkormányzati választásokat elsöprő fölénnyel megnyerte a demokratikus tábor, a nemzet kijózanodott, a puccs megbukott. Jön a Mikulás, jön a karácsony, jön a szilveszter, jönnek a januári áremelések… És jön egy hatalmas bukás. Meneküljenek? Hová? Moszkvába? Bécsbe?