A hír szerint, ami a Magyar Nemzet című napilap keddi számában jelent meg, egy adóparadicsomban bejegyzett offshore cég a tulajdonosa annak a vállalkozásnak, amelynek a jövőben tíz éven át havi százmillió forintot fizet székházbérlet címén az állami tulajdonú Magyar Posta 23 ezer négyzetméterért. Könnyű kiszámolni, hogy a bérleti díj a futamidő végére 12 milliárd forint lesz. Ezzel egy időben a posta eladja Moszkva téri főépületét, és eladta már, vagy eladja még minden létező üdülőingatlanát. Tíz év múlva a Magyar Posta egy lerabolt, kifosztott, nincstelen semmi lesz. Most viszont az eladásokból hirtelen nagyon sok pénz áramlik be az államkasszába.

Ugyanez a helyzet az úgynevezett kormányzati központtal. Az állam eldja értékes és patinás minisztériumi székházait. Egy ma még ismeretlen építőkonzorcium felépít a megközelíthetetlen és ronda pesti külvárosban egy kormányzati negyedet az első bevallás szerint 142 milliárd forintért. Egészen biztos, hogy sokkal többe kerül majd. Már ott tartanak, hogy bejelentették, az egész Nyugati teret át kell majd építeni. Le akarják bontani a felüljárót, a Váci útra vissza akarják tenni a villamost, a csöveseket és markecolókat ki akarják űzni a Világ Legrondább Aluljárójából, meg még Isten tudja, mit terveznek, hogy a kormányzati negyedből valahogy eljussanak az illetékesek az Országházig és vissza, amíg azt is el nem adják, de nem ez az érdekes. Hanem az, hogy a kormány csak bérli az új ingatlanokat.

Nem nehéz a dolgok logikáját megérteni. Gyurcsány és üzletfelei, miután elődeik már mindent eladtak (mélyen áron alul, hogy az ügynöki jutalékon meggazdagodhassanak), amit a múltban az ország értékként felhalmozott, s miután a jelenben már kimerítették minden hitelkeretüket (lásd az őszödi nyilatkozatot), egy úgynevezett PPP-konstrukció fedőnevet viselő akciósorozatban most a jövőt adják el. Tíz-, húsz-, harminc-, negyvenéves bérleti szerződéseket kötnek, amelyekre a közvéleményt félrevezetve látszólag az eladott ingatlanok szolgálnak fedezetül.

Valójában az ingatlanok (egészen bizonyosan áron aluli) eladásából befolyó pénzből részben az állam működőképességét fedezik, részben pedig készleteket halmoznak fel, amelyekből a 2010-es választásokat megelőző nagy pénzosztást fonanszírozzák majd. A most még csalódott és dühös, ámde buta és megtévesztendő proletár majd elhiszi a kollaboráns médiának, hogy íme, itt jön végre az új Kánaán. Hogy érdemes volt szenvedni, mert most milyen jó lesz neki: a nyugdíjasok kapnak 19 ezer forintot, eltörlik a vizitdíjat, az eutanáziát pedig ingyenessé teszik, hurrá! A média dorombolni és lelkesedni fog, hiszen ha egy új, az előzőeknél is nagyobb történelmi hazugsággal a 2010-es választásokat is megnyerik, akkor mindent megnyernek, méghozzá évtizedekre előre.

A jobboldal ugyanis nem lesz képes még egy választási vereséget elviselni. Ha 2010-ben ismét nyer (csalással, manipulációval, hazugságokkal) a baloldal, az olyan súlyos morális válságot okoz, ami a jobboldal szétrobbanását eredményezi, és ma még nem látható folyamatokat indíthat el. Azzal ugyanis most már mindenkinek szembe kell nézni, hogy a XXI. századi európai polgári demokráciákban két választás között nem lehet kormányt buktatni. Következésképpen egy ország sorsát egyetlen vasárnap dönti el. Azt pedig az, hogy melyik politikai erőtérnek van jobb győzelmi stratégiája. A győzelmi startégiának pedig, mint tapasztalhattuk, semmi köze nincs az ország valóságos helyzetéhez. Lásd ismét: őszödi beszéd.

Amit a Gyurcsány-kormány most csinál, az a hétköznapi emberek szintjén egyszerű szélhámosságnak számít. És mint minden szélhámosságnak, ennek is előbb vagy utóbb drámai vége lesz, mert a múlt, a jelen és a jövő után már nem lehet mit eladni. Egyszer tehát eljön a pillanat, amikor az ország népe rádöbben arra, hogy rettenetes nagy bajban van, nem csupán kifosztották és eladósították, de még az unokáinak nemzedékét is albérlővé tették a saját hazájában. A kérdés az, hogy ez a 2010-es választások előtt vagy után lesz. Mert csak erről van szó.