Ha már megkezdtem Faragho népbírósági tanúvallomásának ismertetését, folytatom. Mondandójából kiderül: bátyja halála után ifj. Horthy Miklós vette át szerepét apja németektől való szabadulási kísérleteiben. A főcsendőr vele, pontosabban munkatársával, Szent-Iványival tartotta a kapcsolatot a kormányzóhoz. Fontos megemlítenem, hogy a sátánizálók, sőt még a csupán fanyalgók sem ismerik, vagy legalábbis nem említik Szent-Iványit, az ellenállásban betöltött szerepét, ezért eleve hamis képet adnak Horthyról és környezetéről. A legújabb kutatások világítottak rá Szent-Iványi fontos antináci tevékenységére. A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet fiatal munkatársainak jóvoltából.

Szent-Iványi közelmúltban kiadott emlékezéseiből derül ki, hogy Horthy és köre minő heroikus küzdelmet folytatott a nácik támogatta belső ellenség ellen. Akiktől az ellenállók félhettek. Szent-Iványi nem aludt otthon, nehogy a nácik elfogják. Tőle tudjuk tényszerűen, hogy a vezérkarban sok volt a több mint nácibarát. Ebben a szörnyű létbizonytalanságban Faragho többször is javasolta Horthynak, családjával együtt szökjön ki Budapestről. Kárpátalján megszervez számára ütőképes, védő hadsereget. Horthy azonban egy letűnt világ cselekvésképtelen erkölcsi normái szerint élt. Őrületes hibája volt, hogy rossz tanácsadókra hallgatott: fiát a frontra küldte. Amit Sztálin és a Szovjetunió megengedhetett magának, azt ő nem tehette volna meg. Talpassy Tibortól tudom, Horthy István ígéretes alakja volt az ellenállási mozgalomnak. Őrület! A magyar ellenállás kulcsalakját kiküldeni a harctérre? Vadászrepülőnek? Halálos ítélet. Gyanítom, Werth Henrik és náci sunyancai, szélsőjobboldali ürgöncök beszélték rá Horthyt erre az álságos „lovagias” gesztusra. Hasonlóképpen a háborúba lépés is az ő lelkükön szárad.

Akkori nácilelemény a Horthy-lejáratás, amit a mai balliberálisok is papagájoznak. A két szélsőség a tegnapi szélsőjobb és a mai ballib anti-Horthyzálásban összeér. Emlékszem. Aznap, amikor hajnalban Horthy lezuhant, Kerekegyházán voltam István-napi búcsún. Délben (!) már azt terjesztették az ünneplők között, hogy Horthy István részeg volt. Hatásos náci–nyilas propaganda. Egy isten háta mögötti, elszigetelt falvacskában! Horthy István repülőgép-szerelőjének rokonától tudom, sem terrorakció, sem részegeskedő István-napozás nem előzte meg a tragédiát. Nemrég olvastam viszont, hogy a repülőgép típushibája okozta a katasztrófát.

Tudomásul kell vennünk, hogy minden népnek, minden társadalomnak van rossz­indulatú, defetista eleme, beteg lélekrésze. Nem ritkán lihegenc, nyalonc művészekben inkarnálódva. (Ismerős?) A mai történetírásnak azonban észre kellene vennie az efféle szélsőjobb nyilas, náci fogantatású minősítgetéseket, rágalmazásokat. Persze, mint említettem, ezekből a 19-es szélsőbalt sem zárhatjuk ki, sőt a mérsékelt balt sem, hiszen a két háború közt megoldatlan szociális gondok nyuvasztották a népet. (Ezért született meg a népi írók mozgalma.) A történetíróknak zsigeri rosszindulat helyett figyelembe kellene venniök mindezt a kormányzó megítélésekor.

Horthy visszautasítva Faragho javaslatát, önmagát is, családját is végveszélybe sodorta. Azt válaszolta a főcsendőrnek: „nem szökhet meg, mint azt más államfők tették”. A helyzetfölismerés teljes hiánya. Előbb házi őrizetbe vették a németek még a várban, mondván, biztonsági okokból, majd fiát perzsaszőnyegbe csavarva koncentrációs táborba csempészték, őket pedig magánfogságba szállították. Végül is. Horthynak egyetlen sikeres Hitler-ellenes akciója volt: sok százezer zsidó megmentése. Leszámítva a lengyel, francia menekültek befogadását. A magyar hadsereget nem sikerült kimenekítenie a keleti halálkatlanból.

(Folytatjuk.)