Huszonnégy éven át, 1996-ig aludt a rendőrszóvivőnél is a probléma, más dolga és témái voltak. 1996-ban talán valamelyik József Eta néni-interjú ajzhatta fel, mert egyre többet mondta öreg korában, hogy nem tudja elhinni, hogy Attila öngyilkos akart lenni. Többek között 1998. december 10-én ezt nyilatkozta a Mai Napnak, Radosza Sándornak: „Éppen 61 éve történt. Az igaz, hogy el volt keseredve, mert a verseskötetéből csak hetvenet tudott eladni, de mielőtt becsukta maga után az ajtót, visszaszólt, hogy melegítsem meg az ételt. Akkor meg mi történt vele?”

Etus lánya, D. Makai Zsuzsa is nyilatkozott 2005. április 6-án a Nők Lapjának: Előző nap egy autóval lejöttek hozzá a barátai. Hirtelen energiával teli és jókedvű lett. Úgy értesült, hogy megkapja a Baumgarten-díjat, és akkor lesz majd annyi pénze, hogy megnősüljön – mondta. – Este fel is akart menni a többiekkel Pestre, csak nem volt a kocsiban több hely. Ha akkor felmegy, meggyőződésem, hogy életben marad…„ Az újságíró édesanyjáról kérdezgette, véleményéről, Attila haláláról, és így szűrődött le benne: ”Etus a tavaly bekövetkezett haláláig váltig állította: baleset történhetett. Hogy az állomáson nem győzte kivárni, míg az ott rostokoló szerelvény elindul, és két szerelvény között csak át akart bújni.„

Én is megismerkedtem Zsuzsával, és amikor azt kérdeztem: miért hagyta rá édesanyja egy dokumentumfilm-rendezőre, Jelenczkyre, hogy öngyilkos lett, ezt mondta: ”Tudod, hogy van, ha valaki azt forszírozza, hogy öngyilkos lett, mit feleljen? Bizonyíték nincs se erre, se arra, de amilyen változás állt be aznap nála, evett, írt, energikus lett – anyám nem tudta lelkileg elképzelni.„

Garamvölgyi a könyvében elsősorban mint volt nyomozótiszt, kriminológus, sok öngyilkossági esetet látott rendőrtiszt elemzi a dokumentumokból kihámozható halál előtti pillanatokat, s az elgázolás és sebesülés, testroncsolódás módját. A nyomozót az öngyilkosság gyanújánál segítik a megbízható tanúk, és a bizonyítható búcsúlevelek. A vasúti gázolásnál, balesetnél pedig különösen fontos a mód, ahogy történt. Mert a vasúti öngyilkosságok módjának statisztikája teljesen megfelel a logikus vasúti öngyilkossági cselekedeteknek, amit Varga doktortól Vértesen és Balogh Lászlón át minden józan gondolkodású ember, én is, ismerőseim is, és a szárszói (mostani) öreg vasutas, Schrenk László, és a szakirodalom is teljes egyetértésben lát Garamvölgyivel. Ő így ír erről könyve 123. oldalán:

”Tipizáljuk az ilyenfajta (vonat) öngyilkosságot:

– Az öngyilkosok a vonat elé vetik magukat, mégpedig féktávolságon belül, vagy a mozdonyvezető által be nem látható kanyarulatban.

– Ezzel analóg, amikor (…) a sínekre fekszenek, (…) a vonat, a mozdony előtt hajtják végre tettüket.

– Az öngyilkosnak tudnia kell, mikor jön a vonat! Az inkriminált, 1284-es számú tehervonat – mint rendesen – nem volt feltüntetve a menetrendben, annak érkezéséről (darabáru szerelvény) csak a vasutasok rendelkeztek információval.

– Az ilyen módon öngyilkosságra készülő nem akar tanúkat! (…) és meglehetősen hosszadalmas lelki-pszichés folyamatok végén jut elhatározására.

– Az öngyilkos kimegy tehát a nyílt pályára és úgy végez magával.

– A legfontosabb: maga József Attila is így cselekedett volna, ha valóban ilyen módon akar öngyilkos lenni!„ – fejezi be hibátlan okfejtését Garamvölgyi.

Hisz mindenkit a két kocsi közé ”bemászás„, ”bemenés„ döbbentett meg – minden falusi a hosszú, álló tehervonaton, minden franzstadti kisfiú a IX. kerületi pályaudvar kocsijai közt így bújik át. Három kiskorú szemtanút le is írnak – de, mint kiderült, hatan voltak a közvetlen közelében! Vidáman búcsúzott otthon, és félórát sétált a faluban!

A hosszadalmas lelki-pszichés folyamatokról: Latinovits édesanyja mondta el nekem, hogy fia egyre jobban hergelte magát, nézte az órát, fel-alá járkált, borzasztó ideges volt, kiabált vele, szinte durva volt, amit nem szokott, és elrohant, becsapva az ajtót. A szárszóiak szerint előző nap virágot vitt (Szemesről) a szárszói József Attila ”emlék-sírra„ (már nem ott nyugodott). A Vigilia pedig nemsokára megírta, hogy Budapestről való indulása előtt letérdelve áldozott: ”Atyám, hosszú útra megyek.„ – József Attila azt mondta Etának: ”ne zárjátok be az ajtót – s majd megmelegíted nekem a vacsorát„.

Két, vasúti öngyilkosságokkal foglalkozó szakcikket is lemásoltam a könyvtárban, hogy átnézzem. Az egyik a Belügyi Szemle 1967/12. számában Kovács István rendőr százados cikke: ”Öngyilkosságok a vasút területén.„ – Részletek a bűnügyi nyomozó cikkéből:

”…a számos öngyilkossági helyszínen látottakat szeretném közrebocsátani (…) A vasút területén elkövetett öngyilkosságok száma évenként kb. 150-re tehető. Az öngyilkosság általában február-március-április hónapban a több (…) a személy az esetek többségében szinte felismerhetetlenségig összeroncsolódik. (…) öngyilkosságok módjai: 1.) Vonat által történt elgázoltatás (az esetek kb. 95 %-a) 2.) Mozgó, haladó szerelvényből való kiugrás (…) az elgázoltatásnak több formája van: a) az öngyilkos ráfekszik a vágányra, nyakát a sínre helyezi; b) megvárja a következő vonatot, és akkor ugrik a mozdony elé (…) c) a haladó szerelvény kocsija alá bújik…

(…) A vágányra való ráfekvés nem jellemző (…) A legtöbb esetben az öngyilkos személyek előzőleg órákat, sőt, napokat tartózkodnak a vasút környékén, amíg tettük elkövetésére elszánnák magukat. Az esetek nagyobb részében az öngyilkosságot az ú. n. vonat elé vetéssel követik el (…) A helyszínen (…) az orvos szakértő, nyomszakértő és járműszakértő együttes vizsgálata (…) keresztülvihetetlen (…) A holttesten visszamaradnak azok a jellegzetes nyomok, melyekből a gázolásra lehet következtetni. Pl. tompa ütés az ütközőtől, valamilyen kiálló alkatrész által okozott nyílt sérülés stb. (…) Meggondolás tárgya, hogy a MÁV területén bekövetkezett halálesetekhez nem volna-e helyes minden esetben MÁV-szakorvost igénybe venni, akik többségükben ismerik a vasút jellegzetességét, a vasúti járművek által okozható sérüléseket„ – fejezi be cikkét a rendőr százados.

A másik cikk, amit elolvastam: dr. Veress László és dr. Szabó Tibor cikke a Népegészségügy 1981-es évfolyamából, a 292-7. oldalon: ”A vasút területén elkövetett öngyilkosságok sajátosságai – a MÁV Területi Egészségügyi Központjának – Szeged – közleménye.„

”…a vasúton elkövetett öngyilkosságok az összes öngyilkossági eseteknek csupán néhány százalékát képviselik (…) A vasúti öngyilkosság (…) brutális elkövetési módozata (…) viszonylag ritka. (…) A cselekmény véghezviteléhez teljes elszántság és több akaraterő szükséges, mint a nem brutális elkövetési módok esetén. (…) Az öngyilkosság megállapítása az esetek jelentős részében következtetéseken és feltételezéseken alapul, s a látszat alapján történő véleményalkotás, a szándékosan vagy véletlenül félrevezető adatok szubjektív értékelése a helyzet téves megítéléséhez vezethet. (Ez József Attila, és az összevissza, ellentmondásosan írt szemtanúvallomások esetében igen fontos mondat! – K. E.) (…) a vasút területén történt, Veress által vizsgált 5 éves időszak folyamán – öngyilkosságként számba vett – esetek kb. 1/5 része tekinthető minden kétséget kizáróan bizonyítottnak (szemtanúktól nyert adatok, búcsúlevelek…). Jelentős többségüknél tehát a körülményekből feltételezhető és közvetett adatokon alapul az öngyilkosság tényének megállapítása„ – írja a két orvos – ”…a hatóságok (nyomozati szervek) érdeklődésének középpontjában a rendkívüli haláleset esetleges idegenkezű eredetének felderítése vagy kizárása áll, a bűncselekmény kizárhatósága esetén a további körülmények értékelése számukra már kevéssé jelentős.„ (Ez történt Szárszón is. És a gondatlanság? – K. E.) ”1965-69 között az öngyilkosságok száma: Az 5 év átlagát tekintve a vasúti öngyilkosságok az összes eseteknek csupán 2,74%-át képezik (…) a leggyakoribb a jármű elé ugrás. A jelentések alapján közelebbről is ismert körülmények között történt 177 öngyilkossági eset közül 143-ban ez az elkövetési mód szerepel. (80 százalék – K. E.) (…) szembetűnik a fej leválasztódásának viszonylag nagyobb gyakorisága. (…) A vasút területén (…) a megkísérelt öngyilkosságok túlnyomó többsége (463 eset, azaz 89 százalék) halálhoz vezetett (…) szükségesnek látszik (…) a halálesetek körülményeinek az eddigieknél pontosabb felderítése„ – vonják le a konzekvenciát a kivizsgálások statisztikáiból a szakorvosok.

”A halálesetek körülményeinek az eddigieknél pontosabb felderítése„ szükségességét sürgették cikkükben a szakorvosok a Népegészségügy hasábjain. De hol volt itt pontos felderítés? Orbán Atilla csendőrőrsparancsnok így fejezi be – Huszár Béla 14 éves fiú nevét már be sem írva, s a 2 ipari tanonc nagyfiút teljesen elhallgatva – nyomozati jegyzőkönyvét:

”Megjegyzés: A tanúk előadása és a járőr megállapítása szerint bűncselekmény nem forog fenn és gondatlanság sem terhel senkit. Ezért feljelentés senki ellen nem tétetett és a további nyomozás abbahagyatott.„ Gondatlanság nem terhel senkit – hangsúlyozta. Az ”öngyilkosság„ kivizsgálása egy esti, rövid, 20 perces ”kihallgatásból„ állt, (hisz negyed kilenckor már értesítették a nővéreket, s kiskocsin feküdt a költő holtteste, Bóza János vasúti málházó által a raktárból kihozott Nagymagyarország – vastag papírból való – vasúti térképével letakarva). Másnap délelőtt elment valamelyikük a József nővérekhez. Etát találták otthon – és talán megkeresték Nagy Lászlót az ácsmester főnökénél -, 15 éves tanonc volt. ”Öccse ugyanúgy adta elő.„ (Elemi iskolában lehetett, s a 14 éves Huszár Béla is, akiről ez olvasható majd – a később közölt főjegyzői jegyzőkönyvben: ”a községből távollévő Huszár Béla kihallgatását az ügy sürgőssége miatt mellőzi„.)

Miféle sürgősség volt itt – egy öngyilkosság, egy vonatszerencsétlenség belügyi kivizsgálásánál? Mi indokolta a boncolás mellőzését, tanúkihallgatás mellőzését, a temetés szokatlan ”vasárnapi„ elrendelését – holott szinte sose temetnek vasárnap, a papok elfoglaltak, a falusi lelkészek 3-4 faluban is tartanak istentiszteletet, miséket -, ha egyértelműen öngyilkos lett? A Rákosi-időkben ezt azzal a szándékossággal magyarázták, hogy félt a csendőrség, hogy kiderül az igazi ok: a politikai üldözés miatt lett mellőzött íróilag, s elkeseredésében ezért lett öngyilkos, Horthyék ”hajszolták a sínekre„. József Jolán ezt az ominózus cikkét Rákosiról így fejezi be: ”Győztünk, és elérkeztünk »arra a gyönyörű tájra«, amelyet Rákosi Mátyás mutatott meg az ifjú költőnek. Mégis fáj, hogy a nép országában mester és tanítvány nem találkozhattak.„ (Itt József Jolán, sajnos, a költő mesterének Rákosit érti! S ehhez Rákosi úgy ragaszkodott, hogy Komlós Aladárnak az egyetemi, irodalomtörténészi székébe került, mert tagadta Rákosi hatását József Attila költészetére!)

De annyira belekerült ez a szemlélet a tudományos légkörbe, hogy Voit Krisztina is tett egy megjegyzést cikkében: ”…a gondatlanság vádja többeket illethet. Legfőképpen azokat, akik a halála körüli »nyomozásban« részt vettek, akik mindent elkövettek, hogy minél hangtalanabbul, minél »diszkrétebben« hárítsák a költő öngyilkosságának okát betegségére„. Tehát elhiszi az öngyilkosságot, de nem idegbetegségét tartja az oknak. S mivel a csendőrjelentés végén ez áll: ”Bizalmi egyének: Horváth Győző főjegyző és Maros Sándor bíró, balatonszárszói lakosok„ – erre a valóban furcsa megjegyzésre ezt írja: ”És milyen szerepük lehetett a csendőrségi jegyzőkönyvben megnevezett »bizalmi egyének«-nek? Mennyiben tudott felvilágosítást adni vagy tanúskodni Horváth Győző főjegyző és Maros Sándor bíró az állomáson lezajlott gázolásról? És vajon milyen tanáccsal, »instrukciókkal« segítették a tapasztalatlan parancsnokhelyettest? (Ő nem látta a Tabról a PIL-be került december 4-i azonnali jelentést, ahol őrsparancsnokként írta alá, és a karácsonyi, 26-i másolaton, amit a MÁV kérésére küldtek Pestre, a másoló törzsőrmester is ezt írja: „őrsparancsnok szabadságon.” – K. E.) Ennek eredménye a „nyomozás” gyors, hirtelen befejezése?„ – kérdi Voit.

Valószínűleg a csendőrparancsnok és főjegyző együtt beszélték meg délelőtt, hogy milyen tanúkat írjanak be, kit hallgassanak el, és gyorsan továbbítsák Tabra, azonnali, boncolás nélküli temetési engedélyt kérve a bíróságtól. De ha valóban öngyilkos lett volna, nem kellett volna így sietni. Akár skizofrénia – mint ahogy dr. Bak igyekezett magyarázni -, akár valós, politikai üldözés lett volna az ”öngyilkosság„ oka, arról lehet vitatkozni, cikkezni, baloldali újságíróktól idegorvosig bárkinek – de egyik ok sem olyan sürgős, hogy kihallgatásokat és boncolást mellőzzenek.

(folytatjuk)