A szörnyűséges mohamedezés
Olvasom, hogy az oroszlányi iskolaigazgató elhatárolódott a helyi polgármester mohamedezésétől. Tudják, az volt, amikor a polgármester úr azt mondta, hogy ha leesett a földre a vágódeszka, akkor leghelyesebb, ha felvesszük a földről, és nem hagyjuk ott. Pontosítok, azt mondta, hogy ha merül a telefonunk akkumulátora, tegyük fel a töltőre, mert akkor nem lesz baj.
Nem, mégse pontosan ezt mondta, de valami hasonló dolgot, olyat, ami teljesen egyértelmű, és a napnál világosabb. Azt mondta, hogy de jó, hogy nincs a gyerekek közt Mohamed. Mármint az oroszlányi iskolában, az elsősök közt.
Érdekes, a Telex és érdekköre ezen nagyon felháborodott. Engem érdekelne, hogy vajon azon is felháborodott volna, ha a polgármester azt mondja, hogy ha merül a telefonunk, tegyük fel töltőre? Vagy ha kifut a leves, vegyük lejjebb a tűzhelyen a lángot? Mert ez pont olyan egyértelmű és magától értetődő dolog. Annyi a különbség, hogy ha a leves kifut, akkor csak az illetőnek magának lesz kára, mert vakargathatja az odaégett részt a főzőlapról, de ha Mohamed nevű gyerekek lepik el az iskolát, akkor az iskolának, a városnak, a közösségnek, és a magyar jövőnek is befellegzett.
És még mondják, hogy a libsik nem teljesen alkalmatlanok a közösségben, nemzetben gondolkodásra! Hisz látjuk, hogy kizárólag az egyén érdekeit nézik. És az se a helyi polgármester, vagy Emese néni a kisboltból, hanem egy képzeletbeli kis Mohamed, akihez a világon semmi közünk, és – kész szerencse – hogy nincs ott az oroszlányi iskolában, és remélem, semelyik magyar iskolában a környéken. De a libsik persze ezt nem értik, és azt mondják, az oroszlányi polgármester elkövette a szörnyűséges „mohamedezés” bűntettét.
Megjegyzem, érdekelne egy dolog. Vajon melyik inkább műszó és idegesítő, az elhatárolódás vagy a mohamedezés?
Pedig a progresszívek annyira a bezárkózás és a mucsai beszűkült világ ellen vannak. Ők nem látják, hogy mi van nyugaton, ahol már igen szép számú kis Mohamed jár iskolába, és ad munkát a helyi késelőállító kisiparosoknak, az orvosoknak, temetkezési vállalkozóknak meg a rendőrségnek?
Én eléggé a beszűkült mucsaiság pártján állok, és mégis látom. Hogy van ez?
Amúgy, amikor ilyen nyugati esetekről készült videókat nézek – melyekben ott kint, a kis Mohamedek gazdagítják meg színesítik a kultúrát -, lent a kommentszekcióban gyakran írják oda elkeseredett emberek, hogy „A világ megérett a pusztulásra. Innen már nincs visszaút”.
Ez engem mindig zavar. Minek? Minek mondják ezt? Ha a reményt elvesszük, attól jobb lesz?
Meg a „most megkapják Trianonért!” is értelmetlen. Remélem, senki nem hiszi azt, hogy ha Párizsban vagy Londonban kalifátus van, akkor az nekünk jó lesz.
De ez nem is igaz. Mindig van remény.
A Vinted egyik hirdetésében láttam Beatrix Potter legendás Nyúl Péter kalandjai című könyvét.
És 200 lájk csak a hirdetésre. És nem csak magyarok!
Igen, azokkal a rajzokkal, azokkal, amikkel az igazi. Beatrix Potter régi, eredeti rajzaival.
Imádom azt a mesét és azt a miliőt. Egyszerre álomszerű, és mégis végtelenül polgári.
Amíg Beatrix Potter 200 lájk, addig a helyzet nem reménytelen.
