A teremtés kegyelme
Egy hír: „Több tucat néző otthagyta a Titán című francia horrorfilmszerűség cannes-i díszbemutatóját, mert nem bírták a vásznon látható gusztustalan jeleneteket, továbbá mert zavarta őket, hogy többen nem mentek ki, viszont a jelenlétükben rosszul lettek. Volt, aki hányt is.”
A magyar versenyfilm, a Füst Milán regényéből készült mozi Enyedi Ildikó rendezésében végül semmilyen díjat nem kapott, pedig a vetítés után állva ünnepelte a közönség. Hiába, a zsűrinek nem tetszett. Még egy bronz bilifülére sem futotta.
Ez kellett nekik: „Összevarrt és szétvágott bőrök, agresszív leszbikus jelenetek, betegesen kigyúrt, 62 éves filmsztár és töméntelen erőszak a Le Monde szerint transzgenderfilm vetítése alatt. Az egyik jelenetben egy nő saját magán hajt végre abortuszt…” Állj! Ne is olvassuk tovább. Megvan a kulcsszó: „transzgender”. Az ember összerázkódik. És nem ért semmit. Úgy tesz, mintha értené, de nem, ezt nem érti. Ezt nem lehet érteni.
Transzgender… Felötlik egy másik hír, ami szerint egy transzgender férfi, aki együtt él egy transzgender nővel, gyereket szült, akit a transzgender nő próbált megszoptatni, és erről még fotót is közzétettek, csakhogy a transzgender nőnek nincs a célra alkalmas mellbimbója…
Az internet sok helyütt bűzös bugyraiban járatlan idősebb olvasók kedvéért fordítsuk le ezt a bolond, de sajnos valóságos hírt klasszikus magyarra:
Egy magát férfinak képzelő nő, aki férfihormonokat szed, amitől részben kinőtt a szakálla, együtt él egy magát nőnek képzelő férfival, aki meg… mindegy. Szóval, a nő állapotos lesz – a dolgok rendje szerint –, és meg is szüli gyermekét, megint csak a dolgok rendje szerint.
Mi ebben a hír, hiszen így történik minden családban, még ott is, ahol a férj és a feleség egy kicsit lökött, kérdezhetné teljes joggal az olvasó. Hát csak az, hogy ez a két jámbor ember követte ugyan a természet örök törvényeit – is –, amiért a Bölcs Természet meg is ajándékozta őket egy újabb élettel, ámde ezt ők téves és elavult dolognak fogták fel, amit sietve orvosolni igyekeztek a maguk szerencsétlen módján. Megkímélném az olvasókat e furcsa pár látványától, talán azt sem szükséges elemezni, hogy egy férfi miért nem képes egy kisbabát szoptatni, mint ahogy arról se elmélkedjünk, hogyan fest egy szakállas kismama.
Olyan szép a világ. A Jóisten a Kárpát-medencét a védelmébe vette, és együttérezve mindazon nagyszerű emberrel, aki a hitet és Isten szent igazságát a nyilvánosság előtt megvallja, úgy gondolom magam is, hogy a Magyarok Védasszonya oltalmazó keze is ott van fölöttünk, ezért a Nyugat-Európát sújtó pokoli özönvíz mifelénk csak egy jó kis eső.
Mindazonáltal okunk van imádkozni a józan ész túléléséért, mert amikor egy nemzetközi fesztiválon a szépség elbukik, és diadalra emelkedik a borzalom, akkor ott fölösleges bölcselkedni, esztétizálni és empatikusan közelíteni a másság rejtelmeihez. Amikor az Európai Unió elitje Magyarország ellen fenekedik, mert megsértettük úgymond a szivárványosok jogait, akkor valójában a természetes és legyőzhetetlen isteni rend ellen támadnak.
Amit, ahogy korábban jeleztem volt, nem lehet sem legyőzni, sem elpusztítani, mert nem az a kérdés, hogy létezik-e Isten a világban, hanem az, hogy létezik-e a világ Istenben. És az a válasz erre a kérdésre, hogy legyenek bárkik bármilyen bolondok, tagadjanak bármit, akármit, a teremtés kegyelme továbbra is ragyog rájuk.
