A titok

Ha végigveszi az ember az európai országok pártszerkezetét, a kormányzó és az ellenzéki pártok erőviszonyait, meg kell állapítania, hogy a magyar helyzet más, mint szinte az összes többi. A legtöbb országban koalíciók kormányoznak, amelyek hosszabb-rövidebb időnként váltják egymást, Magyarországon viszont tizenhárom éve azonos erő kormányoz, és semmi jele annak, hogy az ellenzéknek esélye volna a hatalom megszerzésére.

Azt azért szögezzük le, hogy nálunk is két párt koalíciója vezeti az országot, amelynek nagyobbik pártja, a Fidesz ráadásul további két korábbi párt tagságából és rokonszenvezőiből is sokakat megnyert magának. Mégis egyedi jelenség, hogy a magyar miniszterelnök megingathatatlannak tűnő többség birtokában cselekedhet. Miért van ez így, mi az oka ennek a sajátos állapotnak?

Valószínűleg az, hogy a Fidesz–KDNP politikusai tudják a jó és sikeres kormányzás titkát, az ellenzék viszont nem tudja. Hadd áruljam el most ezt a titkot, amit annál könnyebben is megtehetek, minthogy maguk a kormánypárti politikusok is ismételten megteszik.

Íme: úgy kell kormányozni, hogy az a többségnek tessék. Magyarországon a többség támogatja a nemzetegyesítést – a politikának tehát ezen kell dolgoznia. A többség egyetért azzal, hogy segély helyett munkalehetőségre van szükség – a politika teremtsen munkahelyeket. A többség, ha nem is gyakorló hívő, tisztelettel tekint az egyházakra – a politika támogassa, és ne támadja a papokat a munkájukban. A többség a szuverén Magyarország híve – a politika álljon ki e mellett. A többségnek meggyőződése, hogy az apa férfi, az anya nő, képviselje ezt a politika is. A többség békét akar, akarjon békét a politika is.

A magyar kormánypártok értik mindezt, és meg is teszik. A honi ellenzék politikusai azonban szerepcsapdában vannak, azt gondolják, hogy az ő feladatuk mindent ellenezni, amit a kormány mond és tesz. Csakhogy ezzel a többség meggyőződésével mennek szembe. A választók pedig a szavazatukkal megítélik őket. Az eredmény ismert.