A vereség sohasem végzetes?

Másfél héttel az országgyűlési választás után, a száz százalékban feldolgozott, de nem jogerős adatok ismeretében még hihetetlenebb mindaz, ami április 3-án reggel 6 és este 7 óra között lezajlott a szavazófülkékben. A „vihar” lassan elcsendesedik, az életünk részben visszatért a megszokott kerékvágásba.

Ebben az időszakban egyszerre foglalkozik a politika iránt érdeklődő közönség a múlt és a jövő kérdéseivel. Miért nyert újfent ilyen nagy mértékben a Fidesz–KDNP? Mi lesz az összefogás sorsa? Lesznek-e következmények? Mikor és milyen összetételben, struktúrában alakul meg az új, immár ötödik Orbán-kormány? Lehet-e bárki elégedett az ellenzéki térfélen? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatnak most sokunkat. Egy dolog biztos: 16 ellenzékben eltöltött év után valóban nem éri be döntetlennel sem a kormányfő, sem az őt támogató nemzeti oldal.

Történelmi győzelem

Április 3-án, a rendszerváltoztatás után kilencedik alkalommal megrendezett országgyűlési választáson a Fidesz–KDNP történelmi jelentőségű győzelmet aratott: négy egymást követő, szabad és tisztességes, fair és kiegyensúlyozott országos választást még soha senki nem tudott megnyerni hazánkban. 1990 óta vizsgálva a szavazatok megoszlását elmondható, korábban egyetlen blokk (azonos politikai térfélen osztozó pártok csoportja) sem kapott annyi szavazatot, mint a Fidesz–KDNP közös listája. A 3 milliót meghaladó listás szavazat és az 54 százalékot átlépő szavazati arány önmagában nem árul el eleget a kormánypártok népszerűségéről, ellenben ha a 2010-es „fülkeforradalom” adataihoz viszonyítjuk, rögtön helyére kerül minden: 12 évvel ezelőtt 2,7 milliónál valamivel többen támogatták a választási rendszer nem egyéni ágán a Fidesz–KDNP-t, 52 százalékot meghaladó arányban összességében. Most 300 ezerrel többen.

A történelmi győzelem mégsem kizárólag ennek, hanem a felhatalmazás mértékének is köszönhető, ugyanis bármilyen választási rendszerben is bonyolították volna le az országgyűlési szavazást, a jobboldal mindegyikben jelentős fölénnyel végzett volna a dobogó legfelső fokán. Ennek köszönhetően a parlamenti patkóban ezúttal is a Fidesz–KDNP-szövetség képviselői lesznek majd a legtöbben, 135 helyet elfoglalva a 199-ből. A kormánypártok listája kiemelkedően népszerű volt országszerte: a 3155 magyarországi településből 3117-ben a Fidesz–KDNP kapta a legtöbb szavazatot. Az egyéni mandátumok megoszlása is domináns előnyt mutat a 2010 óta kormányon lévő pártszövetségnél: 106 körzetből 87-ben győzni tudtak, ami ugyan négy választókerületi mandátummal kevesebb, mint négy évvel ezelőtt, de az abszolút többséget meghaladó mértékben megnyert körzetek száma jelentősen nőtt. Amíg 2018-ban 42 országos egyéni körzetben tudott úgy az első helyen végezni a Fidesz–KDNP politikusa, hogy 50 százalékot meghaladó arányban győzött, addig ezúttal ez a szám már 65 körzetre bővült. A legnagyobb győzelmet ezúttal is Győr-Moson-Sopron megye 3-as számú választókerületében Gyopáros Alpár könyvelhette el, aki a leadott érvényes szavazatok 71,22 százalékát szerezte meg. A nemzeti oldal ismét bebizonyította: „Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség!”

Történelmi vereség

A magyarországi baloldal és csodafegyvere, az ellenzéki összefogás óriási vereséget könyvelhetett el április 3-án, sőt, a hatpárti baloldali koalíció történelmi mértékű vereségbe szaladt bele. A politikai KO minden korábbinál nagyobb: országos listájukat a szavazók valamivel több mint 35 százaléka választotta csupán (1,9 millió voks), és mindössze 19 egyéni körzetet tudnak megnyerni. 2018-hoz képest a hatpárti baloldali koalíció elvesztett valahol az összefogáshoz vezető úton 700-800 ezer szavazót.

Ennek komoly következményei lettek: az ellenzék számára fellegvárként emlegetett körzetek közül elvérzett Fe­jér megye 4-es számú választókerülete, ahol Kálló Gergely kikapott – pedig itt szerezte történelmének első egyéni győzelmét a Jobbik 2018-ban –, de több más helyen is csak szoros, pár száz szavazatos különbséggel tudott a közös ellenzéki jelölt győzedelmeskedni. Emiatt az új törvényhozásban összesen 57 képviselőjük lesz majd. Ráadásul Budapesten sem annyira egyértelmű a helyzet, mint első ránézésre tűnik: 2018-ban, az akkor külön induló kormánykritikus pártok 51 százalékot szereztek, most – hasonló részvételi adatok mellett – 48-at. A Fidesz ellenben megtartotta szavazóit: ahogy négy éve, úgy most is 41 százalékot szerzett a fővárosban. „Nem oda Buda, nem oda Pest sem” – mondta március 15-én a kormányfő, és igaza lett. Összességében ez a valaha elért legrosszabb baloldali eredmény Magyarországon 1990 óta.

Beszédes az is, hogy akkor kapta meg a kormánykritikus blokk a legnagyobb pofont a választóktól, amikor identitását feladva összefogott mindenki mindenkivel. Groteszk, de igaz állítás politikai értelemben is: ha összeturmixoljuk a hamburger különböző összetevőit, akkor nem valami fogyasztható terméket, hanem moslékot kapunk.

A végeredmény ellenzéki pártok számára lesújtó adatai ellenére vannak, akik örülhetnek a saját „sikerüknek”. A DK, amely 2018-ban épphogy megugrotta az ötszázalékos bejutási küszöböt, most a legerősebb ellenzéki parlamenti frakció birtokosa lesz. Összesen 16 – az LMP kisegítése esetén 15 – képviselőjük ül majd a törvényhozásban. Kié az ellenzék legerősebb, legnagyobb befolyással rendelkező formációja? Bizony, Gyurcsány Ferencé.

A DK megerősödését a Jobbik sínylette meg a leginkább. A Jakab Péter által kudarcosan és amatőr módon vezetett egykori szélsőjobboldali párt 2018-ban ereje teljében volt: 19 százalékot gyűjtöttek listán, 1,1 millió szavazó támogatta őket, és 26 fős frakciót alakíthattak. Mi lett velük 2022-re? Lesz 9 parlamenti képviselőjük, és „mindenki” az ő elveszett szimpatizánsaikat keresi.

Képviselőcsoportot alakíthatnak majd az MSZP-s politikusok is, akik öt mandátumot vesztettek 2018-hoz képest, és 15 helyett tíz fővel kell a következő négy évben számolniuk. Új parlamenti pártként ott lesz a Momentum 11 fővel, az országosan egyszázalékos társadalmi támogatottságot önállóan felmutatni képes Párbeszéd hét politikussal, valamint a már említett LMP néggyel. A 199 tagú Országgyűlésben hatfős, részben egykori jobbikosokból álló frakcióval rendelkezik majd a Mi Hazánk, de ismét kedvezményes mandátumot szerzett Ritter Imre is.

A centrális erőteret részben visszaállító Mi Hazánkkal a baloldal nem számolt, ellenben Toroczkai Lászlóék minden bizonnyal sikeresen szólították meg azokat a kiábrándult jobbikos szavazókat, akik nem követték a Vona–Jakab-tandemet a Gyurcsány-koalícióba.

Orbán-korszak megerősítve

A választási eredmények okairól még sokat fogunk értekezni. Láthatjuk, hogy Gyurcsány Ferenc már helyre tett mindenkit, aki csak eszébe jutott, és felvázolta a következő négy év ellenzéki programjának lényegét is: „Még több Gyurcsány kell!”

A demokratikusnak meghirdetett előválasztás totális kudarca most vált igazán látványossá: ellenzékváltásról szó sincs, ellenben azt a Márki-Zay Pétert szapulják szövetségesei, akit az ellenzéki szimpatizánsok egy része miniszterelnök-jelöltként szeretett volna látni. Őt sem a kocsmai stílust hozó Jakab, sem a professzionális politizálás jegyeit részben felmutatni képes Dobrev Klára vagy a villamosra váró Karácsony Gergely nem tudták megszorongatni. De kiderült az is, hogy az Orbán-korszak folytatódik: a magyarok döntő többsége továbbra is a józan ész pártján és Orbán Viktor oldalán áll.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.