Most valahogy nehéz elképzelni a téli napforduló, Jézus Krisztus szimbolikus születésnapja akolmeleg ünnepét. A koronavírus negyedik hullámos támadása egyre több ember életét veszélyezteti, az európai országok egyre szigorúbb, már-már drákói szabályozásokat vezetnek be, és már Magyarországon is megnehezült az élet. Lassan mindenhol maszkot kell viselni, és elképzelhető, hogy jönnek további szigorítások, ha nem sikerül a járvány terjedésének gátat vetni.

Biztató, hogy az emberek a most tartó oltási akciót kihasználva, hosszú sorokban várakoznak az oltópontok előtt, fölismerve azt a tényt, hogy a vírus elleni védekezésben a harmadik – emlékeztető, megerősítő – oltásnak életvédő szerepe lehet. Akit a téma mélyebben érdekel, vagyis még nem sikerült eldöntenie, hogy fölvegye-e a harmadik oltást (és melyiket) vagy se, mert többféle szakvélemény kering a nyilvánosságban – az egyik szakértő a harmadik oltásra biztat, a másik inkább lebeszél róla –, annak ajánlom figyelmébe a Demokrata mai cikkét. Melynek végső tanulsága az, bár nem akarnám lelőni a poént, hogy teljesen mindegy, milyen, csak oltás legyen, mert nagy a baj.

Hirdetés

És még annál is nagyobb, mert a Covid nem csupán ezreket és ezreket betegít meg súlyosan és százaknak veszi el naponta az életét, hanem ismét azzal fenyeget, hogy tovább lassul a világ gazdasága, a már eddig is akadozó kerekek leállhatnak, és súlyos ellátási zavarok alakulhatnak ki. Már tudjuk, sőt látjuk, hogy a koronavírus járványa soha nem látott mértékű világgazdasági válságot indított el, és nem kell pesszimistának lenni ahhoz, hogy az ember feltételezze, a neheze még hátravan. Amikor a jóléti országokban élelmiszerhiánnyal, tartós áramszünettel, benzinhiánnyal és az ezekkel járó infernális állapotokkal ijesztgetik a kormányzatok a jólétben elpuhult népeket, akkor sajnos egyre nagyobb az esélye annak, hogy a fölfestett rémképek megvalósulnak.

Ebben a helyzetben, amelyet súlyosbítanak a keleti és déli földrészekről felénk zúduló népvándorlás egyre erősebb hullámai, különösen fölértékelődik az összefogás és a szolidaritás képessége, mert ezen az összetett válságrendszeren csak okos együttműködéssel lehet úrrá lenni. Ami a bevándorlókat illeti, ők pontosan úgy viselkednek, mint az árvíz, amelyik a gátrendszer leggyengébb pontját keresi, és ott tör át. Ha nem sikerült a magyar védvonalakon áttörnie, akkor föltornyosul, körüláramlik és olyan ponton támad, ahol gyengébb az ellenállás. Ezt most a túlontúl hosszú és ezért nehezen védhető lengyel–belorusz határon vélték fölfedezni, ezért itt a legerőteljesebb a népvándorlási áradat nyomása. Ha itt sem sikerül áttörni a gátat, amiben jó okunk van reménykedni, akkor majd újabb gyenge pontot keresnek.

Semmi nem történik véletlenül. A magyar miniszterelnök korábban világosan megfogalmazta: Európa túl gazdag és túl gyenge ahhoz, hogy meg tudja védeni magát. Tegyük hozzá, Európa és az európai típusú nyugati civilizáció ráadásul mindent megtesz annak érdekében, hogy az egyelőre még meglévő gazdagsága birtokában minél gyengébbé tegye magát. Ezért tombol a másságkultusz, ezért fontosabb a bevándorlók jó közérzete, mint az őslakóké és ami a legfájdalmasabb, ezért tesz meg mindent annak érdekében, hogy ne szülessenek gyerekek. Mintha egy ostromlott várban az ott élőket egy őrült vírus arra késztetné, hogy ne az ostromlók, hanem a falakon őket védelmezők ellen harcoljanak.

Korábban írtuk