Aktivista

„Évekre börtönbe kerülhet a szivárványos zászlóval pályára rohanó aktivista.” Ezt olvasom, míg a reggeli kávémat kortyolgatom.

„A világbajnokság hétfői napján az utolsó meccsen a pályára rohant egy aktivista, aki pólóján Ukrajnára és az iráni nők helyzetére, szivárványszínű zászlójával a katari LMBTQ+-közösségek elnyomására próbálta felhívni a figyelmet. Volt olyan játékos a mérkőzésen, aki kiállt mellette, azóta pedig kiderült, egy tapasztalt aktivistáról van szó.”

Olvasom, kortyolgatom a kávémat, töprengek, hogy tegyek-e még hozzá cukrot – és nem értem. Ezt a vackot miért nem lehet tiszteletben tartani? Ők vannak otthon. Ott ezek a szabályok és törvények. Miért nem tartják be? Miért nem képesek rá? Kezdek a katariakkal rokonszenvezni, ami nálam nagy szó, lévén az iszlám legkisebb jelenlététől is dührohamot kapok.

Vannak az életben szabályok. Ezt a liberálisok, haladók és progresszívok nagyon is jól tudják. A közéletben, a sajtójukban meg a nyomorult platformjaikon kőkeményen betartatnak mindent. Ezt és azt tilos. Ez és az sérti ezt és azt. „Nem tartottad tiszteletben közösségi alapelveinket, ezért harminc napig a fiókodat korlátozzuk.” Sőt! Annyira imádják a szabályokat, tiltásokat és korlátozásokat, annyira ragaszkodnak hozzájuk, hogy most, amikor a Twitteren eltörölték őket, pánikrohamot kapnak és hisztiznek. Követelik vissza azt a világot, amelyben tilos volt kimondani bizonyos dolgokat. De egy sima – politikától mentes – csoportban is vannak szabályok. A numizmatikai csoporttól az adok-veszek oldalakon át a főzősökig. A True Metal Nation csoportban tilos posztolni alternatív és nu-metalt. (Nagyon helyesen, lévén létezik jó ízlés is!) Akkor ők miért nem?

Jön ez a barom, berohan és ordítva közli, hogy ő nem tartja be a közösségi szabályokat. Az őstermelőiméz-csoportból azonnal repülne, ha tescós virágmézet hirdetne eladásra.

Remélem, lesittelik. Legyen ez lecke az összes hasonszőrűnek, aki képtelen betartani a közösségi alapelveket.