Ha egy Magyarországon élő finn egyetemista, aki nemhogy cigányul, de még magyarul sem tud, kijelenti magáról, hogy ő roma, ezt senkinek sincs joga kétségbe vonni. És ha követeli, hogy adják meg neki mindazokat a kedvezményeket, amelyek a romákat megilletik, a hivatal csak egyet tehet: teljesíti a kérést.

A szabadelvű államfilozófia jó két évszázada indult hódító útjára, és a huszadik század végére meghódította a Föld nagyobbik, élhetőbb hányadát. Történelmi léptékű hódítás volt ez, és mindenki szerencsésnek mondhatja magát, ha országa a meghódítottak közé tartozik.

Csakhogy ugyanerre az időre ez a filozófia intoleráns vallássá merevedett, dogmákat állított fel, azok magyarázatát felkent papjainak tartja fenn, és habozás nélkül szellemi máglyára ítéli mindazokat, akik „eretnek” módon megkérdőjelezik a dogmák érvényességét.

Az egyik ilyen dogma az etnikai hovatartozás nyilvántartásának tilalma. Az eredeti elgondolás érthető: senkit nem érhet hátrány a származása miatt, ennek pedig legbiztosabb garanciája az, ha nem is tudjuk senkiről, milyen etnikum tagja. Csakhogy ezzel az elvvel a XXI. századi európai szabadelvűség jó nagy csapdába szorította saját magát, és világosan látszik, hogy ezen az úton nincs kibontakozás.

A magyarországi cigányok létszáma körülbelül négy-hatszázezer fő. Vagy kevesebb. Vagy több. Mivel a cigány mivoltot számon tartani tilos, egzakt adatok sem nyerhetők. Ugyanígy jár el az összes európai kultúrájú ország, a nem európaiak pedig sehogy. Szóval lehet, hogy a világon ötmillió cigány él, lehet hogy tízmillió, de az is lehet, hogy tizenöt. Vagy több. Vagy kevesebb. Aki megszámolja a cigányokat, az rasszista. Aki nem számolja meg, annak annyi esélye van a bajok orvoslására, mint a bekötött szemű sebésznek arra, hogy sikeres műtétet hajtson végre.

A miskolci rendőrkapitány úgy döntött, hogy leveszi a szeméről a kötést. Ezzel megsértette a dogmát. A liberális államfilozófia képviselői reflexből kirúgták az állásából, ahogy eddig is mindig kirúgták azt, aki ilyennel próbálkozott. Ekkor azonban meglepő dolog történt: a dogma nyilvánosan megbukott. Elsodorta a kitörő népharag. A helyben élő emberek azt mondták: nem ismerjük el többé a dogmát. Nem fogadjuk el többé, hogy a valóság egy részének kimondása tilalom alatt áll, és nem tűrjük, hogy megbüntessék azt, aki mindnyájunk érdekében kimondja, amit mindnyájan tudunk.

Ami Miskolcon történt, az nem csak önmagában fordulópont. A fordulat az egész világon zajlik. A multikulturalizmus a végét járja, a globalizmus roskadozik. A nyugati világ államfilozófiája jelentős átrendeződés küszöbén áll, a politikai liberalizmus dogmái az őket legharcosabban védő pártokkal együtt a megsemmisülés felé sodródnak.

A cigányság ügye az egyik legsúlyosabb Magyarország sok baja közül. Egy tapodtat sem jutunk előbbre ebben a dologban, ha nem számolunk le a dogmákkal. Aki azt mondja, hogy a cigányoknak a vérükben van a bűnözés, az valóban rasszista. Aki viszont azt mondja, hogy a cigányok között nagyságrenddel nagyobb a bűnelkövetők aránya, mint bármely más etnikumnál, az a gyógyuláshoz vezető út első lépését teszi meg: felállítja a diagnózist.

Tudnunk kell: a cigány sors tele van drámákkal. Olyan drámákkal, amilyeneket máshonnan jött ember elgondolni sem tud. A jóakaratú cigány ember súlyos hátránnyal indul az élet versenyében, és mégis a jóakaratú cigány emberek vannak többségben – ha egyszer végleg megsemmisül a származás nyilvántartásának tilalma, ez is ki fog derülni.

De a lustaságról, az agresszivitásról, az élősködésről, a bűnözésről akkor sem hallgathatunk. Ha Miskolcon tíz utcai rablóból tíz cigány, az nem a véletlen műve. Annak mély társadalmi gyökerei vannak. Hogy ezekhez a gyökerekhez eljussunk, az első, elengedhetetlen, kihagyhatatlan lépés, hogy kimondjuk a tényt. Hát ez történt most.

A politikai liberalizmus képviselői még megpróbálják menteni az arcukat, megpróbálnak úgy tenni, mintha a miskolci ügyben ők tulajdonképpen a dogmák szerint jártak volna el – valójában azonban egyértelmű vereséget szenvedtek, és ezen már az sem segít, ha helyi politikustársaik gyorsan visszavonulót fújnak, és ha sikerül néhány valódi rasszistát fölmutatniuk a győztes oldalon.

Lassan eljön az ideje, hogy a dogma nélküli szabadelvűek, Tisza Kálmán, Bethlen István, Antall József szellemi örökösei szabják meg Magyarország állameszméit. Én magyar vagyok. Te sváb vagy. Ő szlovák. Mi rácok vagyunk. Ők ruszinok. Ti pedig cigányok vagytok. Mi mind magyarok vagyunk, a magyar állam polgárai, de van etnikai identitásunk is. Ami nem valami titkos dolog. Hanem mindenkire tartozó tulajdonságunk. Legyen rá ki-ki büszke, és viselje érte a felelősséget.

Bencsik Gábor