A támadók maguk is a hadsereg egyenruháját és fegyverzetét viselték, ezért buszukat az őrség átengedte. A vallási fanatikusok 28 túszt ejtettek és a rajtaütésben megöltek egy dandártábornokot. Egy speciális alakulat 24 óra elteltével számolta fel a terroristákat. Két kommandós, három túsz és négy támadó vesztette életét az akcióban. A támadás az ország védelmét komolyan megkérdőjelezte. Pakisztán szemmel láthatóan egyre jobban a radikálisok befolyása alá kerül. Igaz, ez a folyamat és az iszlámisták előretörése nem most kezdődött.

Az elmúlt két évben többször jártam Pakisztán észak-nyugati határvidékén és a hírhedt Észak-Wazirisztán törzsi területein. Egy országrész, ahova nem ér el a rendőrség vagy a hadsereg keze. Törzsi vezetők és mollahok, akik a tálibok puritán, fanatikus ideológiáját követik, jelentik az abszolút hatalmat. Ezen környéken feltételezik Oszama bin Laden és dr. Aiman el-Zavahiri búvóhelyét is.

Az ország vezetése sokáig szemet hunyt a régió problémái fölött. Pedig intő jel lehetett volna, hogy letépték a reklámplakátokat a városokban, mivel az emberi ábrázolás szerintük nem megengedett.

A saria (iszlám törvénykezés) bíróságok nőket ítéltek halálra férjük megcsalása miatt, még akkor is, ha nemi erőszak áldozatai voltak. Tolvajoknak amputálták a kezét és megkorbácsolással bűntettek kisebb kihágásokat. Az embertelen életforma kísérteties mása lett a szomszédos Afganisztánban levert tálib rendszernek.

Nem véletlenül. A pastu törzsek a határ mindkét oldalán uralják a terepet, ők képezik a talibán és az al-Kaida gerincét. Az sem titok, hogy a pakisztáni hadsereg és titkosszolgálat, az ISI vezetéséből több magas rangú tiszt szimpatizál a radikális iszlám mozgalommal. Pénz, fegyverek utánpótlás gyakran ezekből a forrásokból kerülnek a mudzsahedinek (iszlám szabadságharcosok kezébe).

A lakosság jó része analfabéta. Mivel az iskolák legtöbbje fizetős, ezért a szegény családok gyermekeiket a medreszekbe, azaz ingyenes korániskolákba küldik. Itt meg is kezdődik az agymosás. A gyermekek kívülről megtanulják a Koránt, holott anyanyelvük nem is arab, és gyűlölni mindent, ami nem passzol a fanatikus oktatóik világképébe. Sok pakisztáni medreszt a Szaúd-arábiai királyság pénzeli, hogy ezzel is terjessze a puritán vahabita ideológiát. Mivel sem tévé, sem nyomtatott médiumok nem jutnak el hozzájuk, gondolatvilágukat egyedül a vallási vezetők tanai formálják. Tapasztaltam, hogy sok tizenéves fiúnak egyetlen vágya, hogy mártírrá válhasson, életét adhassa az iszlámért. Sokan jelentkeznek önkéntes harcosnak Afganisztánba. Mások öngyilkos merénylőnek, hiszen hitük szerint így azonnal a paradicsomba kerülnek.

Észak-Wazirisztánban, nem messze Peshawar városától találhatók az al-Kaida kiképzőtáborai is. Itt nemcsak helyiek kapnak kiképzést, hanem számos Nyugat-Európából érkezett muszlim fiatal tanulja meg a lőfegyverek kezelését és bombák készítését. A CIA és a német BND szerint még sohasem jelentkezett ennyi önkéntes a radikálisok soraiba, mint 2009-ben. E tények ismeretében nem csoda Washington félelme: mennyire biztonságos Pakisztán nukleáris arzenálja? Lehetséges-e, hogy terroristák hozzájussanak atomfegyverekhez és ezeket a Nyugat ellen fordítsák? A válasz nem megnyugtató, bár Iszlámábád a múlt héten több sajtókonferencián és amerikai diplomatákkal folytatott megbeszélésen igyekezett eloszlatni a CIA és a Pentagon kétségeit, nem sok sikerrel. Alig pár órával a túszszabadítási akció után egy öngyilkos merénylő 42 embert rántott magával a halálba. Ez volt a tálibok bosszúja agyonlőtt és elfogott társaik miatt. A jól koordinált, véres akciók még inkább növelik az USA félelmeit.

A hadsereg vezetése és a hadügyminisztérium szerint az atomrakéták biztonságos helyen vannak Pakisztán nyugati részén. Nos, épp ez a kijelentés borzolta fel még jobban a szakértők idegeit, hiszen pont ebben a térségben dúlnak állandó harcok a kormányerők és a radikális csoportok között. Afganisztán alig egy óra autóút. Szóval, a bombák egy háborús övezetben vannak. A töltetek pontos száma még a CIA számára sem ismert, feltehetően 60 és 100 darab között mozog.

Washington már régóta aggódva tekint ezekre a tömegpusztító fegyverekre. Mi történne, ha egy puccsal egy radikális, a tálibokkal kooperáló katonai csoport venné át a hatalmat és hozzáférést nyújtana például az al-Kaida számára a bombákhoz? Egy az USA területére becsempészett és ott felrobbantott nukleáris fegyver állandó motívum Washington legszörnyűbb rémálmaiban.

A Pentagon eddig százmillió dollárt adott Pakisztánnak, hogy használja fel az atomarzenál védelmére. Ezenfelül kiképzést nyújtott speciális alakulatoknak, hogy meg tudják védeni a titkos bázist. A technika – helikopterek, fegyverek, kamerák, éjjellátó készülékek – szintén az USA védelmi minisztériumától származnak.

Természetesen Obama elnök akkor érezné jobban biztosítva a bombákat, ha amerikai speciális alakulatok részt vehetnének ezek őrzésében. Pakisztán viszont rendkívül büszke nukleáris erejére és ezt semmi pénzért nem engedélyezné. A speciális alakulatok tagjait Punjab tartományban toborozták, mivel ott mérsékelt muszlimok és nagyrészt hindu vallású pakisztániak élnek. Az atomfegyvereket felügyelő grémium szerint a robbanófejek és a detonátorok egymástól elkülönítve vannak tárolva. Ezenfelül a gyújtáshoz szükséges speciális kódokat megbízható tisztek őrizik.

Pakisztán észak-nyugati országrésze búvó- és pihenőhelye afgán felkelőknek is, akik az amerikai csapatokkal vívott harcok után ide vonulnak vissza. Több magas rangú tálib vezető is itt rejtőzködik.

Az elmúlt években az amerikai hadsereg és a CIA robotrepülői több likvidáló akciót hajtottak végre a térségben. A robotrepülők nagyhatású „hellfire” rakétákat lőnek ki a célokra. Azonban felvetődött a Pentagonban az a paradox kérdés is, hogy mi történne, ha ezek a rakéták találnák el véletlenül a titkos bunkert… Még kevésbé ismert a tikos laboratóriumok helye, ahol az urán dúsítása folyik.

Még a kilencvenes évek közepén derült ki, hogy Abdul Qadir Khan, az „atombomba atyja”, aki Svájcban és Németországban kémkedte össze a nukleáris fegyvergyártás technikai részleteit, Líbiának, Iránnak és Észak-Koreának is adott el atomtechnológiát.

Egy öngyilkos merénylő júliusban már itt is sikerrel járt, és a Kahuta Research Laboratory 30 munkatársát felrobbantotta. Akkor szerencsére nem történt szivárgás a laborból, ahol urángázt tárolnak és dúsítás is folyik a fegyvergyártáshoz.

Félő azonban, hogy a mostani támadás Rawalpindiben csak főpróba volt. A terroristák tesztelni akarták, hogy lehetséges-e bejutni egy komolyan védett katonai objektumba. Láthattuk, nemcsak sikerült, de 24 óráig tartották is a főhadiszállást. Körülbelül tíz éve tartott Oszama bin Laden egy tv-beszédet, amelyben kifejtette, hogy „az al-Kaidának szent kötelessége tömegpusztító fegyverek beszerzése”.

Lehet, hogy eljött az idő? Pakisztán az atomfegyvereit azért fejlesztette ki, mert India, amellyel az ország 1947-es kettészakadása óta állandó konfliktusban áll, szovjet segítséggel megalkotta első nukleáris fegyverét. A „Mosolygó Buddha” fedőnevet viselő fegyverrel 1974. május 15-én hajtottak végre kísérleti robbantást Indiában. Pakisztán csak 24 évi fejlesztés után tudott saját atomfegyvert kifejleszteni. A „Csagai-I” detonációjára 1998. május 25-én került sor.

A tálib szervezet és az al-Kaida tudja, hogy ha Pakisztán és India között a katonai feszültség nő, mindkét ország azonnal az atomfegyvereivel kezd fenyegetőzni. Ahhoz, hogy a nukleáris rakétákat kilövőrámpákhoz szállítsák és beélesítsék, szükséges a töltetek, illetve a hordozók szállítása. A nukleáris fegyverek ekkor a legvédtelenebbek egy rajtaütés ellen.

Ha visszagondolunk a Mumbayban történt, pakisztáni terroristák által elkövetett vérengzésre, amikor luxusszállodákat szemeltek ki célpontnak, felmerül egy különös gondolat: talán éppen az volt a céljuk, hogy összeugrasszák a két atomhatalmat.

Egy komolyabb konfliktus esetén mindkét ország rámpákra helyezné a középes hatótávolságú rakétáit. Ezt pedig a tálibok, illetve az al-Kaida kihasználhatná, hogy megszerezzen egy vagy több nukleáris robbanófejet. A pakisztáni hadsereg komoly offenzívába kezd a következő napokban a radikális csoportok ellen. Természetesen az akció-reakció elv most is érvényesül, így nem kétséges a tálibok és az al-Kaida válaszcsapása sem. Washington most alighanem keményen dolgozik olyan terveken, amelyek megvalósításával hatástalaníthatnák a pakisztáni atomtölteteket egy esetleges kormányellenes puccs, illetve a radikálisok hatalomátvétele előtt.

A versenyfutás fontos fordulópontjához közeledik.

Georg Spöttle