„Béke lesz, jön a gazdasági föllendülés.”
Almás pite, habbal
A manöken-admirális készül az ország vezetésére. Láthattuk őt fodrásznál nyiratkozni, aztán kerti gereblyével pózolni egy halom levélkupac mögött, és ekkor már sejteni lehetett, hogy ebben az emberben bizonyos értelemben potenciál van, ami akkor vált bizonyossá, amikor a tojáshabos almás pite sütése előtt és után pózolt az érdeklődő kamerának. Másfelől azonban, Isten látja lelkemet, alapjában véve eddig szerettem az almás pitét, de most valahogy elment a kedvem tőle, ráadásul a cukrozott, sült tojáshabot ebben az összeállításban sokallom.
A kétkedő világmédia gyanakvása is érthető, valahogy túl sterilek ezek a fotók. Aki már gereblyézett kerti avart, az tudja, hogy úgymond kissé összekócolódik az ember haja, és a ruhája sem lesz ilyen makulátlan a munka végére, ha pedig egy normális férfiember csak úgy otthon legszebb pulóverében és világoskék ingében almás pite sütésére vetemedne, hát őt magát és az egész konyhát belepné a liszt, az alma meg mindenféle maszat. De nem.
A manöken-admirális körüli tér tiszta és steril, mert egy jó manöken nem piszkolódik, ugyanis a tényleges munka a láthatatlan stáb dolga, az övé meg az, hogy a munka látszatát keltse.
Engem nem győzött meg Magyar Péter. Nem hiszem el, hogy jó kerti takarító lenne, és azt sem hiszem, hogy valóban tud tojáshabos almás pitét sütni. Ami pedig azon ambícióját illeti, hogy az országot szeretné a jövő tavaszi választásokat megnyervén kormányozni, az erősnél is erősebb kételyeim vannak, mert az országvezetésnek eddig még a látszatát sem tudta felmutatni. Száz tonna tojáshabos almás pite megsütése után sem lesz valakiből miniszterelnök, mert ez a dolog nem így működik.
Tudom, hogy idegesítően nyomul a közösségi médiában, és mivel egy – az ő szavaival élve – agyhalott tömeg benne látja a megoldást, ez sokakat aggodalommal tölt el. Mi lesz velünk, ha ez az almás pités bohóc hatalomra kerül?
Szeretném megnyugtatni az aggódókat: nem kerül hatalomra. Magyarország népe, ha nem érte külső behatás, az elmúlt ezernél is több évben még véletlenül sem emelt hatalomba alkalmatlan hülyéket. Akkor most miért tenné?
Van azonban egy olyan ellenfél, akivel a hazájukat szerető, elveikhez hűségesen ragaszkodó embereknek meg kell küzdeni, ha győzni szeretnénk a jövő tavaszi választáson: a tekintély, a kiugró emberi teljesítmény elviselésének nehézsége. Miközben Orbán Viktor vezetésével Magyarország történelmet ír, mert olyan példát mutat, amit egyre többen követésre méltónak tartanak, mert kivezetheti Európát, sőt szinte az egész fejlett világot egy szörnyű csapdából, amibe a kapzsi pénzhatalom csalta, sokan vannak, akik egyre csak azt hangoztatják, elég volt, változás kell. Miért? Csak. Mert elég volt. Jöjjön valaki más. És mivel csupán egy pszichopata őrült ajánlja magát, hát benne látják a változás emberét. Mert elég volt. Jöjjön valaki más.
A valóság fölismerése és az ahhoz való hűséges ragaszkodás képessége lesz tehát az, ami eldönti a jövő tavaszi választások kimenetelét. Magunkra találtunk, egyre inkább szinkronba kerül a patrióta jobboldal az egyre gyorsuló eseményekkel. Egyre többen vannak, akik már nem csupán hinni, hanem bízni is képesek a dolgok szerencsés kimenetelében. Béke lesz, jön a gazdasági föllendülés. Európa népei lecsillapodnak, és talán az uniós vezetők is képesek lesznek a béke értelmes feltételeit elfogadni. A történelem főutcáján járunk, becsüljük meg magunkat.
