Hirdetés

Kiverte a biztosítékot Orbán Viktor miniszterelnök március idusán tartott beszéde, különösen amikor nagyszájú honfitársunkat, a Poloskát is megidézve, az áttelelt poloskákra vonatkozó elképzelését fejtette ki, foglalkozási körönként megjelölve azokat, akiket a közelgő tavaszi nagytakarítás során valahogy ki kell billenteni privilegizált helyzetükből.

A mindig feltűnő udvariassággal fogalmazó miniszterelnök ezúttal szokatlanul keményen beszélt. „Ők a mi újkori labancaink, a brüsszeli kegyencek, akik hazájuk ellenében, pénzért a birodalom szekerét tolják. Túl régóta vannak itt. Túl sok mindent éltek túl. Túl sok helyről kaptak pénzt. Túl sokszor váltottak már köpönyeget. 1848-ban császármadarak ültek a nyakunkra, most meg Weber-fiókák kárognak a fejünk fölött. Éppen elég volt belőlük. Tavaszi szél vizet áraszt, hadd vigye őket… Rajtuk a skarlát betű, sorsuk a szégyen és a megvetés. Ha van igazság, márpedig van, akkor a pokolban külön bugyor várja őket.”

A miniszterelnök politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat nevezett meg, és mert az ilyen nyílt szóhasználat nem marad hatástalan, sietve fel is szisszentek, akik magukra ismertek. De ez legyen az ő bajuk. Nekünk elég észrevennünk azt, hogy a politikai közbeszédben jelentős fordulat történt, ma sokkal nyersebben fejtik ki gondolataikat a közszereplők, még pedig azért, mert „a Nagy víz túloldalán, túl az Óperencián fordulat történt, és kiderült, mi vagyunk a jövő. Kiderült, hogy a jövő nem a birodalmaké, hanem a patriótáké és a független nemzeteké.”.

Az elszigeteltnek és múltba ragadtnak vádolt Magyarország erős szövetségesre talált Amerikában, és ahogy már hosszú ideje készültünk is rá, eljött a nagy világátformálás korszaka, amelyben Magyarország a patrióta jobboldal összefogásának köszönhetően az első sorban vehet részt.

Korábban írtuk

Ez szép és lelkesítő, de van itt valami, ami még ennél is nagyobb dolog. Európában biztosan, de talán az egész világon is egyedülálló módon a magyar kormányzat a világjárvány és az ukrajnai háború gazdasági kártételeivel szembefordulva egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz a jövő generációiért. Miközben a gazdasági recesszió egyre erőteljesebb takarékosságra kényszeríti a gazdaságokat, Magyarország erejét megfeszítve olyan nagystílű befektetéseket eszközöl, amelyek hatása ugyan csak évtizedek múlva lesz látható, de mert az idő kereke soha nem áll meg, akkor viszont nagyon is látható lesz.

„Az egygyermekes anyák 30 éves korukig, a két- és többgyermekes édesanyák életük végéig nem fizetnek jövedelemadót. Ez minden mértéktartás mellett is világszenzáció.” Tényleg az. Az egész civilizált világot sújtó demográfiai apállyal, a rettenetes népességcsökkenéssel ilyen hatalmas elszántsággal egyetlen kormányzat sem fordult szembe. És itt nem azt kell nézni, amire a gúnyos huhogók szeretnek hivatkozni, hogy lám, lám, mégis fogy a magyar, hanem azt, hogy ha csak kicsiny mértékben is sikerült csökkenteni a népességfogyást, az a drámai tempóban fogyatkozó Európában stratégiai jelentőségű lesz.

A globális népességfogyás hatalmas önszabályozó rendszerként lelassítja és valószínűleg visszafordítja az emberiség szaporodását. Még nem tudjuk, hogyan és miért. De azt már most tudjuk, hogy van egy könyörtelen törvény: aki túlél, partot ér. Aki nem, az eltűnik. Egyszer ugyanis eljön egy új emelkedő korszak. De csak azoknak, akik akkor még léteznek.