Az első világháború 1914. június 28-án tört ki. A második 1939. szeptember 1-jén. A kettő között 25 év telt el. Aztán elérkezett a mindenféle rondasággal, hidegháborúval, kommunizmussal terhelt tartós béke korszaka.

Már 83 éve nem tört ki újabb világháború, és mindeddig abban az illúzióban éltünk, hogy az Európai Unió minden bajával együtt nagyszerű építmény, aminek segítségével megőrizhetjük a békét akár száz évig is.

Ámde a sunyi és vérszomjas angolok kiléptek az Európai Unióból, és a jelek szerint okkal tették: „Nagy-Britannia hadseregének legfőbb tábornoka a csapataihoz intézett beszédében azt mondta, hogy készüljenek fel Vlagyimir Putyin orosz elnök seregeinek legyőzésére egy európai szárazföldi háborúban” – számolt be a rémisztő hírről a Daily Mail. Patrick Sanders tábornok, aki a héten vette át a brit hadsereg főparancsnokságát, közölte a katonákkal, hogy „mi vagyunk az a generáció, amelyiknek fel kell készítenie a hadsereget arra, hogy ismét Európában harcoljon”. Sanders egyenesen egy harmadik világháborút emlegetett, írta a brit hírportál.

Hirdetés

Egyre többször, egyre többen emlegetik a harmadik világégést, mintha elegük volna a békéből. Már rég nem Ukrajnáról van szó, valójában az egypólusú világrend angolszász hatalmai készülnek végső leszámolásra Oroszországgal, mivel az előző meccset Berlinnél – vélhetően őszinte sajnálatukra – döntetlenre hozták ki, de olyan gyönge döntetlenre, hogy örülhettek az egyesült brit és amerikai hadak annak, hogy az akkori orosz (szovjet) birodalom valamennyire alkudni kényszerült velük.

Most úgy tűnik, elérkezettnek látják az időt a visszavágásra. Oroszországot módszeres provokációkkal belerántották egy lokális háborúba abban a reményben, hogy az időközben odakészített fegyverekkel felszerelt ukrán ellenállásba beletörik majd az oroszok bicskája. De nem így lett. A megosztott és bizonytalan ukrán hadsereg vereséget vereség után szenved el, a nemzetközi kommunikációban, kereskedelemben, kultúrában arcátlanul megalázott Oroszország viszont egyre erősebb és magabiztosabb. A világrend repedezik, az Európai Unió gazdasága rogyadozik, a végső csapást pedig épp az ukrajnai háború eszkalálódása jelentené számára.

Ezt tudják a britek, ezért fenyegetőznek ilyen vadul. Persze más lenne a helyzet, ha az Európai Unió vezetőiben volna annyi bátorság, hogy – Magyarország példáját követve – kijelentsék, készek az unió békéjét bármi áron megvédelmezni. Akár a britek provokációi ellenében is. Azaz egy brit hadüzenetet nem követné az Európai Unió hadüzenete. Csak ennyit kellene kijelenteni, és a rohadtul bátor brit katonaság hirtelen elfelejtené a harmadik világháborút. Nem bolondok ők meghalni a semmiért, inkább bennünket szeretnének a vágóhídra hajtani.

Ne legyenek illúzióink, a harmadik világháború valódi célja ugyanis nem Oroszország térdre kényszerítése, mert még a legostobább brit katonatiszt is tudja, hogy az gyakorlatilag – Oroszország méreténél fogva – lehetetlen, hanem az Európai Unió tönkretétele és gyarmattá süllyesztése. E célból végleges, de legalábbis hosszú távú elszakítása az orosz nyersanyagkészletektől. A divide et impera elve Róma fénykora óta sokszor hatásosnak bizonyult a heterogén ellenség megosztáson alapuló legyőzésére. Mármost az a kérdés, hogy ami minket illet, a gyengeség és a széthúzás, avagy a szeretet és az összefogás ereje vezet-e bennünket, európaiakat.

Korábban írtuk