A hatóságok világszerte reménytelenül igyekeznek a pénztömeget felduzzasztani, hiszen az embereknek ahhoz, hogy költekezhessenek, pénzre van szükségük. Az USA-ban minden tizedik háztulajdonos késésben van az esedékes törlesztőrészletével, vagy már elkobozták az ingatlanát. Minden eltelt nap csak növeli azoknak a számát, akiknek nincs megtakarításuk, nincs munkájuk, nincs fizetésük. Az amerikaiak az általuk elképzelt lehető legnagyobb gondban vannak: nem tudnak költekezni. Az együgyűek pedig, akik a kormányrudat tartják, még több pénzt és hitelt adnak az embereknek. Mint köztudott, a jelenlegi gondokat a kölcsönök és a költekezések okozták. Mit tesznek tehát a hatóságok? Még többet költenek, és még többet vesznek kölcsön. Összességében több mint tízezer milliárd dollárt szánnak a világgazdaság felpumpálására. És hogy honnan vesznek ennyi pénzt? Először is kölcsönvesznek, azután pedig kibocsátanak.

Eddig könnyű volt kölcsönhöz jutni, mert amikor a részvényárak esnek, a beruházók kölcsönt adnak a kormányoknak, hogy megvédjék pénzük értékállóságát. És ha a fogyasztók nem költekeznek, a fogyasztói árak esnek – olyannyira, hogy nem kell nyugtalankodni az infláció miatt. Márpedig az élelmiszer és az energia (a fogyasztói árindex kulcstényezői) ára valóban zuhan, és amikor az árak esnek, a fogyasztóknak minden okuk megvan rá, hogy ne költekezzenek, mert a jövőben olcsóbban is megszerezhetik mindazt, amit akarnak.

Ebben a pillanatban válik a recesszió komollyá, ahogyan Japánban is történt, és a hatóságok alig tehetnek ellene valamit, mert nem csökkenthetik zéró alá az irányadó kamatot. A hatóságok tehát a deflációtól félnek, nem pedig az inflációtól – és a lehető legrosszabb módon próbálják elkerülni, tudniillik pénzkibocsátással. „A kormányok mindig elkerülhetik a deflációt”, mondja Ben Bernanke, azt azonban óvakodott hozzátenni, hogy csak abban az esetben, ha elég merészek ahhoz, hogy megkockáztassanak egy vágtató inflációt, ami bármikor bekövetkezhet, különösen a dollár esetében. Óriási mennyiségű „zöldhasú” pihen ugyanis az amerikai kincstárjegyekben, a pénzpiaci alapokban, a külföldi központi bankok széfjeiben, és tulajdonosaikat jelenleg sokkal jobban izgatja a defláció, mint az infláció, de ez előbb vagy utóbb – talán még az idén, de jövőre minden bizonnyal – meg fog változni, és egyetlen lehetséges opció marad számukra: a valóságos infláció. Az árak égbe szöknek, a befektetők megszabadulnak dollárjaiktól és kincstárjegyeiktől, és a legnagyobb buborék, az államadósság buborékja ki fog durranni.

Időközben a nyugdíjalapok várható csődje gigantikus katasztrófával fenyeget. 15 millió britnek mindössze havi 560 fontból kell majd megélnie, és ugyanez vár a tőkésített nyugdíjrendszerű országok (többek között az USA, Japán, Hollandia, Dánia) nyugdíjasaira is. Klaus Schwab, a Davosi Nemzetközi Gazdasági Fórum főnöke szerint a pénzügyi válság első három hónapja 5000 milliárd dollárt emésztett fel, nem számolva az amerikai kormány és a Fed kötelezettségvállalásait, amelyek további 7400 milliárd dollárra, az amerikai GDP felére rúgnak (Bloomberg, 2008. november 24.). A párizsi Fogyasztási Iparágak Összekötő és Tanulmányi Intézete (ILEC) sorozatos csődöket prognosztizál az év első felére. Az Euler-Hermes SFAC (a piacvezető hitelbiztosító) félévi tanulmánya szerint világszerte 25 százalékkal (Spanyolországban 160 százalékkal) növekedett a vállalati csődök száma az elmúlt évben, az idén pedig tovább romlik a helyzet, annál is inkább, mert az ún. CDS-ek (credit default swaps) révén 62 000 milliárd dolláros kölcsönös hitelbiztosítéki hálózat köti egymáshoz a cégeket. Ráadásul a Groupama Asset Management előrejelzése szerint az idén mintegy felére csökkennek a vállalati nyereségek. Az amerikai munkaügyi minisztérium idén márciusra – optimális esetben – 1,7 millió fővel több munkanélkülivel számol.

Kínában tavaly 6,7 millió munkahely szűnt meg, és a kínai vezetést egyre inkább nyugtalanítja a népi lázongások kockázata, írja a Reuters. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) úgy véli, hogy 2010-re 20-25 millióval több munkanélküli lesz a világon. Giovanni Bisignani, a nemzetközi légiforgalmi társaságokat tömörítő IATA vezérigazgatója szerint a szektor kumulált vesztesége tavaly elérte az ötmilliárd dollárt, az idén pedig további 50 százalékos veszteségnövekedés és sorozatos vállalati csődök várhatók. Az amerikai autógyártás három óriásának (General Motors, Ford, Chrysler) dobott állami mentőöv valószínűleg csak átmeneti könnyítést fog jelenteni számukra és március végéig bizonyságot kell tenniük az életképességükről, mert különben az államkincstár a hitel futamidő lejárta előtti törlesztését fogja követelni. Az ágazat egészségi állapotát és túlélési lehetőségét illetően alapos kételyre ad okot, hogy például Kirk Kerkorian milliárdos tavaly decemberben megszabadult az összes Ford-részvényétől. A Standard & Poors hitelminősítő ügynökség szerint 2009 rendkívül veszélyes év lesz, mert Európában 801 milliárd dollár értékű vállalati és banki adósság törlesztése válik esedékessé (ebből az összegből 576,8 milliárd dollár a pénzintézeteket, mintegy 320 milliárd pedig Németországot terheli).

„2009-re a válságok összekapcsolódása a múltban elképzelhetetlen társadalmi nyugtalanságsorozatot ígér. A veszély valószínűleg abból ered, hogy fellángol a tökéletlen oktatás és szocializáció áldozatainak számító fiatalok dühe”, figyelmeztet Francis Neri, az Európai Szocializációs és Oktatási Intézet (IESE) elnöke.

Nota bene: a nyakig eladósodott és már jó ideje a ROW („a világ maradéka”) nyakán élősködő Egyesült Államok ez évben a második világháború óta legnagyobb összeget, mintegy 515 milliárd dollárt (a világ idei teljes katonai költségvetésének a 48 százalékát) szándékozik fegyverkezésre költeni – nyilván a válságkezelés sajátosan amerikai metódusaként. A cechet ez alkalommal is jórészt az amerikai államkincstár külföldi hitelezői fogják állni. Kifulladásig.

Gazdag István