Az újság aktuális könyvmellékletében (2008. április 4.) háromnegyed oldalt foglal el Sylvain Gouguenheim Aristote au Mont Saint-Michel. Les racines grecques de l’Europe chrétienne (Arisztotelész a Mont Saint-Michel-en. A keresztény Európa görög gyökerei) című könyvének ismertetése. Sokatmondó, „És ha Európa nem az iszlámnak köszönheti a tudását?” című írásában Roger-Pol Droit a dicsérő jelzőkkel nem fukarkodva méltatja a művet, amelyre a lap az alábbi szavakkal hívja fel olvasói figyelmét: „A Nyugat az iszlám nélkül. Kérdésessé téve egy szilárdan meggyökeresedett eszmét, a középkor történésze kétségbe vonja, Hogy a görögök tudását a muzulmán világ közvetítette Európának”. Világos beszéd, és ráadásul a címoldalon. Alig néhány nappal később (2008. április 11.) Thomas Ferenczi ismerteti ugyancsak semleges és már-már egyetértő tónusban Jerry Z. Muller „Us and Them. The Enduring Power of Ethnic Nationalism” (Mi és ők. Az etnikai nacionalizmus tartós ereje) című cikkét, amely a Foreign Affairs legutóbbi számában jelent meg.

„Politikailag akár korrekt, akár nem, továbbra is az etnonacionalizmus fogja megszabni a világot a XXI. század folyamán.” (Az etnonacionalista eszme lényege, hogy a nemzetek egy közös örökség által határozzák meg önmagukat, amely általában egy közös nyelvet, egy közös hitet és egy közös etnikai eredetet foglal magába.)

„Az etnikai elkülönülés elemzői szokás szerint a folyamat romboló hatásaira összpontosítanak, ami a belőle közvetlenül következő emberi szenvedéseket tekintve érthető is, de ilyen attitűdök a valóság elferdítését okozhatják, elmulasztván meglátni annak a kevésbé látható költségeit és különösen a jelentős hasznokat, amelyeket az etnikai különválás idézett elő.” „A liberális demokrácia és az etnikai homogenitás nem csupán összeférnek, hanem egymást kiegészíthetik.”

„Azzal lehetne érvelni, hogy ha Európa ilyen harmonikus a második világháború óta, akkor ez nem az etnikai nacionalizmus kudarca, hanem a sikere miatt van így, amely eltörölte a legfontosabb konfliktusforrások némelyikét mind az országok között, mind azokon belül.” „Abban az esetben, ha a muzulmán bevándorlók nem asszimilálódnának, és ha ehelyett erős vallási alapú közösségi önazonosság fejlődne ki náluk, ez hagyományos etnonacionalista identitások feltámadásához vezethetne egyes államokban, vagy egy önmagát részben az iszlám ellen meghatározó új európai identitás kifejlődéséhez.” „Heves közösségi konfliktusok esetében a leghumánusabb végső megoldás a (terület)megosztás lehet, amely elkerülhetetlenül új menekültáradatokat teremt, de legalább válaszol az adott problémára.” „Tévedés lenne azt gondolni, hogy a nacionalizmus, mivel részben szellemi konstrukció, törékeny vagy végtelenségig hajlítható dolog lenne. Az etnonacionalizmus nem egy baleset volt Európa történelmében: megfelel az emberi szellem állandó mozgatórugóinak, amelyeket a modern államok létrehozásának folyamata aktivált; lényeges forrása szolidaritásnak és összecsapásnak egyaránt, és ilyen vagy olyan formában még számos nemzedéken keresztül fenn fog maradni. Csak nyerhetünk azon, ha szembenézünk ezzel a valósággal.”

Az, hogy a tanulmány a Foreign Affairsben jelent meg, amely jelentős intellektuális befolyással rendelkezik az amerikai és nemzetközi elitek körében, már önmagában is egy esemény. Emlékeztetőül: ez a tekintélyes lap fejtette ki elsőként a kommunizmus gátak közé szorítását célzó és a „hidegháború” kulcselemének számító ún. containment-doktrínát (George F. Kennan cikke, 1947. július) és a „civilizációk összeütközését” vizionáló elmélet első megfogalmazására is ez adott teret Samuel Huntington számára 1993 nyarán.

Ugyancsak az április 11-i számában számol be a Le Monde – tőle legalábbis – meglepően tárgyilagos módon Rita Verdonk Trots op Nederland (Büszke Hollandiára) nevű pártjának a megalakulásáról. Hollandia integrációs és bevándorlási minisztereként (2003–2007) a „Vas Rita” becenevet kiérdemlő politikusnő jellegzetes pályát futott be. Előbb a Pacifista Szocialista Pártnak volt a tagja, majd 2002-ben a liberális párthoz (VVD) csatlakozott. Később a bevándorlás kérdésében képviselt meglehetősen markáns, sőt kemény álláspontja révén vált népszerű (ugyanakkor pedig vitatott) közszereplővé. 2006-ban majdnem sikerült átvennie akkori pártja vezetését, 2007 októberében azonban kizárták VVD-ből.

Jelenlegi politikai programja a gazdasági és politikai liberalizmust ötvözi a nemzeti értékek és a nemzeti önazonosság védelmével és a közbiztonság javítását célzó intézkedések követelésével. „Nem engedhetünk folyamatosan teret másoknak, és nem alkalmazkodhatunk állandóan más kultúrákhoz”, mondja többek között. „Diskurzusa, amely liberalizmus, konzervativizmus és populizmus keveréke, a hagyományos pártok nagyszámú kiábrándult szavazójának szól”, állapítja meg a Le Monde.

Ez a három tényező egymástól nagyon különböző gondolkodási és cselekvési szintet képvisel: filozófiai és kulturális alapokat az első, politikai doktrínát a második, politikai ajánlat megfogalmazását a harmadik tekintetében. Más téren viszont ez a három szint az új termékek alapkutatásának, alkalmazott kutatásának és kiajánlásának felel meg, és összefüggenek egymással. Minden valódi politikai változást, ahogyan minden technikai és anyagi változást is, eme három téren végbemenő változások előznek meg. A világnézet változása előkészíti a politikai doktrína változását, ami viszont előkészíti a politikusok, a pártok és a pártprogramok változását. A folyamat végére maga a politikai akció is megváltozik, és vele együtt az emberek élete. Három fecske persze még nem csinál nyarat, de repülésük konvergenciája mégis meglepő és kedvező előjel is egyben. ceterum: a kommunizmus százmillió ember haláláért felelős.

Gazdag István