Mahmúd Ahmadinezsád 2005. október 25-én elmondott beszédének az egyik mondata bejárta a világot. Miközben egy fordítási hiba következtében a nyugati közvélemény arról értesült, hogy az iráni elnök „le akarja törölni Izraelt a térlépről”, valójában szó szerint az alábbi hangzott el: „Az imám azt mondta: ennek a Jeruzsálemet megszállva tartó rezsimnek el kell tűnnie az idő lapjáról”.

Beszédében Khomeini ajatollah egyik régebbi kijelentésére célozva Ahmadinezsád elismerte, hogy egyesek számára elképzelhetetlennek tűnik, hogy meg lehet szabadulni az USA nyomasztó befolyásától, amelyet (Izraelen keresztül) a régióra gyakorol, de arra emlékeztette a hallgatóságát, hogy Khomeini előre megmondta: korábban más legyőzhetetlennek tűnő birodalmak is eltűntek, és ma már csak a történelemkönyvekben léteznek. Ezután felsorolta az utóbbi harminc évben eltűnt, összeomlott vagy szétesett rezsimek három típusát, az iráni sah államát, a Szovjetuniót és Szaddám Huszein diktatúráját. Az első és az utolsó példánál Ahmadinezsád Khomeinire utalt, aki megjósolta ezen rezsimek bukását, majd érvelésének konklúziójaként megemlítette az ajatollah (mindeddig) nem teljesült jóslatát Izraelre vonatkozóan.

Azt mondta tehát, hogy a cionista rezsimnek ugyanúgy el kell tűnnie, ahogyan a szovjet rezsim vagy a sah rezsimje eltűnt a történelemből. Egyáltalán nem említette viszont az e célból alkalmazandó eszközöket, sem azt, hogy a megoldásnak politikainak, katonainak vagy esetleg nukleárisnak kell lennie. Ezzel kapcsolatban semmit nem mondott.

Ebből a nagyon homályos mondatból, amelyet sokféleképpen lehet értelmezni, legtöbben arra a merő, ámde célzatos következtetésre jutottak, hogy Ahmadinezsád „le akarja törölni Izraelt a térképről”, és ha ehhez hozzávesszük a jóember nukleáris szándékait, akkor vannak, akik hajlamosak azt mondani, hogy nyilván szándékában is áll alkalmazni az atomfegyvert.

Közéjük tartozik Paul Martin kanadai miniszterelnök is, aki szerint „ez a fenyegetés Izrael létezésére, ez az emberirtásra való felhívás Irán nyilvánvaló nukleáris ambícióival párosítva egy olyan tény, amelyet a világ nem hagyhat figyelmen kívül”. Az „egy bolond százat csinál” tipikus esete.

A korábban Bush ölebeként leszerepelt, majd háborús uszítóként lelepleződött Tony Blair kifejezte „undorát”, amely azt is magába foglalta, hogy talán meg kellene támadni Iránt. A pozíciójánál fogva elvileg pártatlan Kofi Annan (akkori) ENSZ-főtitkár lemondta Iránba tervezett látogatását. Ariel Saron azt követelte, hogy Iránt zárják ki az ENSZ-ből, mert úgymond Izrael megsemmisítésére készül. Simon Peresz többször is azzal fenyegetőzött, hogy Iránt le fogják törölni a térképről. Legutóbb Benjamin Netanjahu azzal járult hozzá az apokaliptikus hangulatkeltéshez, hogy Irán „egy más holokausztot készít elő a zsidó államnak”, és ezért Ahmadinezsádot háborús bűnösként el kell ítélni emberirtásra való uszításért.

Időközben maga az inkriminált idézet is némi kozmetikázáson esett át, mintha felhasználói nem találták volna azt eléggé kompromittálónak Iránra nézve. Az amerikai funkcionáriusok és média-skriblerek a „letörölni a térképről” kitétel helyett a még fenyegetőbben hangzó „letörölni a Föld felszínéről” verziót preferálták. Újságcikkek és kormánytisztviselők egymással versengve tódították, hogy Ahmadinezsád „Izrael elpusztítására hívott fel”.

Mindehhez az iráni hivatalos hírügynökség téves fordítása adott alapot, amelyet a nyugati médiumok többsége átvett, majd anélkül kezdték el terjeszteni, hogy ellenőrizték volna a hitelességét. Idáig a hiba még mentegethető, az viszont már nem, hogy azóta bőven lett volna idejük és lehetőségük az önkorrekcióra, és mégsem tették.

Egyesek persze azt mondhatják, hogy nincs sok különbség a téves és a hiteles fordítás között, lévén ugyanaz a cél, vagy is „a zsidó állam és lakóinak megsemmisítése”, az iráni elnök „antiszemitizmusa” és „holokauszttagadása” ismeretében ugyanis kétség sem férhet hozzá, hogy mire gondolt. Ahmadinezsád valóban megkérdőjelezte a gázkamrák létezését, és az ő szempontjából teljesen logikus, ha a revizionizmussal flörtöl, de nem annyira antiszemitizmusból, mint inkább politikai helyezkedésből, hiszen az izraeli politika erkölcsi fedezetként használja a történelmet és a holokausztot támadó akcióihoz, leszámolásaihoz, házrombolásaihoz és a palesztin lakosság gettósításához. „Visszaszorítjuk az arabokat, mert többé nem vagyunk hajlandók a történelem áldozatai lenni”.

Ráadásul azt is tudni kell, hogy Ahmadinezsád sohasem képviselt egyértelmű és világos álláspontot a holokauszttal kapcsolatban, amelyet néha mítosznak titulált ugyan, máskor azonban megelégedett azzal, hogy azt mondja: „Ha valóban megtörtént, mi köze ehhez a palesztinoknak, és miért nekik kell fizetni érte?”

(folytatása következik)

Gazdag István