Hirdetés

Bármennyire bonyolulttá vált is az emberi társadalom, azért vannak egyértelmű dolgok, amelyekből semmilyen közéleti nyomulás mellett sem szabad engedni. Ilyen például az a tény, hogy az anya nő, az apa férfi. A történelem kezdete óta több mint százmilliárd ember élt a Földön, közülük nyolcmilliárd ma is él – és egyetlen egy sincs köztük, akinek ne nő lett volna az anyja és férfi az apja.

Hiszen csupán két nem létezik, és kizárólag e két nem egyesüléséből származhat utód. Születnek ugyan úgynevezett interszexuális emberek is (a mindenkori populáció 0,018 százaléka), de bennük is csak a két nem tulajdonságai vannak jelen, noha a természet által megszabott, a fajfenntartást lehetővé tevő normától eltérő arányokban.

Ugyanilyen alaptétel, hogy a nemét senki nem változtathatja meg. Aki nőnek született, élete utolsó pillanatáig nő marad, aki férfinak, az férfi, aki pedig interszexnek, marad annak. Ezen sem a politika, sem a ruha, sem a sebészkés változtatni nem tud.

Mindez nem jelenti azt, hogy két azonos nemű ember ne élhetne együtt és ne nevelhetne gyerekeket. Ahogy azt sem jelenti, hogy egy férfi, ha abban találja meg az önazonosságát, ne öltözhetne nőnek, és mindaddig, amíg ezzel másokat nem zavar (például a női öltözőkben vagy a sportversenyeken), ne élhetne nő módjára. Ahogy egy nőnek is szabadságában áll férfiként élni és viselkedni. De a társadalmat arra kényszeríteni, hogy a férfit anyának, a nőt apának, sőt a férfit nőnek, a nőt férfinak hazudja, önpusztító, ezért elfogadhatatlan képtelenség.

Korábban írtuk

A civilizáció fontos alkotása az erkölcs, az igazságosságra törekvés. Nem lehet azonban a természet törvényeivel szemben, azokat megtagadva igazságot szolgáltatni azoknak, akik más neműnek érzik magukat, mint aminek születtek. Az ember, lévén biológiai lény, alá van vetve e törvényeknek, és aki megpróbál rajtuk erőszakot tenni, azt a természet azzal bünteti, hogy elveszi tőle az élet továbbadásának lehetőségét.