Anyanyelvgyilkosok III.

A magyar agglutináló nyelv, akárcsak a török vagy a finn. Az alapszóhoz jelzőt, ragot, toldalékot, képzőt illeszt. A mai közbeszédre ható médiumok, politikusok megfeledkeznek a ragozásról, a datívuszról, a részeshatározói esetről. A -nak/-nek és -ra/-re ragokról is. Ezzel a mondanivalójukat ködösítik, pontatlanítják. „Gyorsvonat indul Szeged felé a 13. vágányról.” Kekeckedésnek tűnik, de a felé szó fölösleges használata már nemcsak rútít, hanem értelemzavaró is. A népdalban „megy a vonat, megy a vonat Kanizsára”. És a menetrend szerint az útba eső állomásokon is megáll. De ha csak felé megy, nem biztos, hogy oda is tart. Még jobban érzékelhetjük a felé szó használatának bugyutaságát, ha más példát veszünk. „Kritikát mond Gyurcsány felé.” Értelmezhetetlen. Gyurcsánynak mond kritikát valakiről, csak úgy odadobva a véleményét, vagy kifejezetten Gyurcsányt bírálja? Demeter Márta azt mondta, „tette a jelzést a kormány felé”. Rút terpeszkedő kifejezés a „tette a jelzést”. A felé szó használata ködösít. Kinek jelzett? A kormánynak vagy a köztük tartózkodónak? Helyes mondat: jelzett a kormánynak. A „felé”-használat típushiba. Ebbe a csoportba tartozik az a meghatározás, amit Andor László ex-EU-biztos mondott Rónai Egonnak: „….a közvélemény irányába…” (Azért mondok néha neveket, hogy „filológiailag” hitelesítsem állításaimat.)

„Felé”-féle ködösítés a kapcsán, a kapcsolatban használata is bizonyos esetekben. „Tiltakoztak Putyin kapcsán.” Mi a fene ez? „Az arculatváltással kapcsolatban”, a „spanyol merényletekkel kapcsolatban”. Homályos célzások, amelyek nem is nyelvészeti, hanem fogalmazási pongyolaságok, tehát értelemzavaró stilisztikai hibák.

Hasonló, de már szinte kiirthatatlan vétség az „időben” meghatározás pon­gyola használata. „Időben adta be a pályázatot.” „Időben ért oda az előadásra.” „Időben érkezett a vonat.” Mivel az ember kizárólag térben és időben létezhet, a föntebbiekkel nem mondtunk semmit. Helyesen: „jó időben”, „jókor”, „idejében” vagy „pontosan”, netán egyéb határozószavakkal a történésnek megfelelően.

Otrombaság, bőbeszédű locsogás az igével kifejezhető közlésbe fölösleges főnevet iktatni. „Támadást hajt végre” – támad. „Megbeszélést tartott” – tárgyalt, vagy megbeszélt valamit. „Ellen­őrzést végez” – ellenőriz. Őrület: „fejlődést hajt végre” – fejleszt. „Hibát vét” – hibázik. „Tájékoztatást ad” – tájékoztat.

Persze lehet stilisztikai szerepe is a terpeszkedő kifejezésnek. A zseniális Szabó Dezső Az elsodort falu című regényében a stílushibából is ironikus eszközt nemesített. Amihez persze a megfelelő szövegkörnyezet is kellett. „Széthízott, kibajúszosodó dámák, nyafka milliomos rüfkék, özvegy keresztény asszonyok riszálták hazafias jótékonyságukat a halál zsúfolt előszobájában. Hisztérikus pesti dögöcskék (…) az ágyék őrültjeinek, a vér kergetettjeinek a férfihús új meg új hulláma kellett. Egy előkelő zsidó bankár feleségét nagytitkon kitiltották a kórházból, mert félig gyógyult hadnaggyal a szükséghelyen találták gyors elintézésben.” A terpeszkedő körülírással ironizál, álcázza az ige durvaságát. (Jókai fölfedezte, hogy minden magyar cselekvő ige alkalmas a nemi aktus durva szavának helyettesítésére.)

E hibakörbe tartozik: „Levelet küldött Trump számára.” Helyesen: Trumpnak. De az már maga a borzalom, ha „helyreállítják a romokat”. A szocialista Lendvai Ildikó jól tud magyarul, mert kicikizte ellenzéktársnője képzavarát: „helyreállítja a kátyúkat” ahelyett, hogy betömné az úttest lyukait.