A leletegyüttest azóta sokan és sokszor vizsgálták, de származását illetően a művészettörténészek, aranyművesek és ötvösök még nem döntöttek véglegesen. Lehetett VIII. századi későavar kincs, IX. századi bolgár és X. századi honfoglaláskori magyar alkotás. Mai tudásunk szerint a kincs legvalószínűbben avar fejedelmi kincstár része lehetett, melyet a kánság végnapjaiban rejtettek el. Első részletes leírását Josef Calasanza Arnet közölte Bécsben; a magyar Hampel József „Attila kincsének” nevezte. Fettich Nándor ötvös-régész sokat foglalkozott a lelettel, majd László Gyula régészprofesszor a rajtuk talált rovásírások alapján fejedelmi és fejedelemasszonyi készletre osztotta.

A leletegyüttes a következőkből áll: 1. számú korsó, amely 22 karátos aranyból készült és súlya 2149 g, űrtartalma 4,41 liter.

A 2. számú korsó 18 karátos aranyból készült, súlya 608 g, űrtartalma 1,44 liter. Négy korongban művészien ábrázolt páncélos lovag, „győztes fejedelem”, griffes állatküzdelem és égi vadászat látszik, amely utóbbin egy emberfejes oroszlánon vadászó fejedelem látható; ez égberagadási jelenet.

A 3. számú korsó 21 cm magas, 195 karátos aranyból készült és súlya 656 g, űrtartalma 1 liter, palástján keresztek láthatóak.

A 4. számú korsó 23,6 cm magas, 19,5 karátos arany, súlya 631 g, űrtartalma 1,22 liter; ugyancsak keresztdíszítésű.

Az 5. számú korsó 21,3 cm magas, 20 karátos aranyból készült, súlya 710 g, űrtartalma 1,02 liter. A korsó talpán bekarcolt rovásjegyek vannak.

A 6. számú korsó 23,5 cm magas, 21 karátos aranyból készült, súlya 956 g, űrtartalma 1,25 liter. Fülét – akárcsak az előző kettőnek – utólag forrasztották hozzá, szájperemén poncolt hátterű indadísz, palástján levélkoszorú látható, talpán ugyancsak bekarcolt rovásjegyek találhatók.

A 7. számú korsó 23 cm magas, 21 karátos aranyból készült, súlya 733 g, űrtartalma 1 liter. A nyomott ellipszis alakú korsó egyik oldalán égberagadási jelenet, a másik oldalán pedig mitológiai meselényen lovagló figura látható.

A 8. számú aranytárgy „csemegés szilke” 171×12,3 cm hosszú, 22 karátos aranyból készült és űrtartalma 2,6 dl. Talán övre függeszthető ivóedény lehetett.

A 9. és a 10. tárgy 14,7, illetve 14,6 cm átmérőjű görög feliratos csésze; 22 karátos aranyból készültek és súlyuk 187, illetve 305 g. Az edényekre csatkarikát forrasztottak, a perem alatt rovásjegyek olvashatók.

A 11. és 12. tárgy 19 karátos aranyból készült 4,7 cm magas, 74, illetve 70,8 g-os 1,2 deciliteres poharak; a 11. számú pohár alján rovásjegyek találhatók.

A 13. és 14. tárgy 11 cm magas, 20,5 karátos aranyból készült 283, illetve 284 grammos aranyból készült bikafejes ivócsanak. A hátrafelé hajló ragadozó-bika keverék fantázialény.

A 15. és 16. tárgyak nyelükkel együtt 16,2 cm hosszúak, 103, illetve 104 g súlyú 21 karátos aranyból készült nyeles tálkák (paténák). Nyelükön indadísz, belső korongjukon palmettadísz, valamint rovásírásos szöveg található.

A 17. számú, 12 karátos aranyból készült tárgy 14,2 cm hosszú, 117 g súlyú rovásírással ellátott ivókürt (rhyton); feltehetően fejedelmi jelvény.

A 18. számú tárgy 10,6 cm hosszú, 483 súlyú bikafejes ivócsanak.

A 19. számú tárgy 5,7 cm magas, 22 karátos aranyból készült, 207 g súlyú szilke tengeri szörny díszítéssel.

A 20. sz. tárgy 12 cm átmérőjű, 212,1 g súlyú, oldalán csatos omphalos csésze.

A 22. és 23. számú tárgy 6,5 cm magas és 213 g súlyú kehely, talpukon rovásírással.

A nagyszentmiklósi kincslelet feltehetően VIII. századi avar munka, amit több műhelyben és különböző időkben készíttethettek. A három különböző jellegű rovásfelirat is feltehetően avar mesterektől származik, olvasatuk még nem végleges, de hasonló a szarvasi avar tűtartó feliratához.