Az amerikai–kínai versengés néhány momentuma

A 2025-ös demokráciaészlelési index (DPI) és a Pew Kutatóközpont legutóbbi közvélemény-kutatásai azt mutatják, hogy az Egyesült Államok globális megítélése jelentősen romlott, és Kína ma már sok helyen a világon megelőzi az Egyesült Államokat a nettó kedveltségi mutatóban. Például a 2025 DPI szerint az USA nettó kedveltsége a 2024-es +20-ról 2025-ben –5-re esett vissza, míg Kína nettó kedveltsége +5-ről +14-re emelkedett. A tendencia részben az amerikai külpolitika negatív megítélésének és az amerikai demokrácia iránti bizalom csökkenésének tudható be, míg Kína stabilitást biztosító szerepe egyre nagyobb elismertségre tett szert. Amikor az USA megpróbálja exportálni a „liberális demokráciát”, az gyakran a CIA vagy a fedőszerveként működő társadalmi szervezetek (NGO-k) közreműködésével történő rezsimváltás formájában valósul meg, és az adott országok népének és természeti erőforrásainak kizsákmányolásához vezet. Kína ezzel szemben az Övezet és Út kezdeményezésével többnyire konstruktív partnernek számít.

Egyszerűen komikus azt látni, hogy a nyugatiak megőrülnek attól, hogy Kína „ellopja” tőlük a dolgokat. Ugyanazok, akiknek az ősei kifosztották a bolygót, rabszolgává tették a világ felét, és ezt „civilizációnak” nevezték, most sírnak, mert Kína lemásolta a házi feladatukat, és jobb jegyet kapott. A britek szó szerint birodalmat építettek sírok kifosztásával és nemzetek éheztetésével, az amerikaiak mindent elloptak, amit csak tudtak, földet az őslakosoktól, tudósokat a legyőzött Németországtól, majd az egész világtól (vö. brain drain), és most áldozatként viselkednek, mert Kína olcsóbb telefonokat és gyorsabb vonatokat gyárt. Nem törődtek az erkölccsel, amikor ők loptak – csak most, hogy túllicitálták őket, hirtelen megtalálták a lelkiismeretüket.

Kínának nem is kellett sokat lopnia, mert a Nyugat szó szerint eladta magát. Néhány évtizednyi olcsó munkaerőért és gyors profitért eladta a lelkét. Azt hitte, hogy örökre úgy használhatja Kínát, mint egy újabb gyarmatot, és most nem tudja feldolgozni, hogy Kína gyorsabban tanult, okosabban tervezett, és már nincs szüksége rá. A nyugati hatalom nem erényeken alapult, hanem hazugságokon, vérontáson és lopáson, és most, hogy a tükör visszafordult, nem tudja elviselni, amit lát.

Kína szinte minden egyes mutatóban megelőzte az USA-t. Csak az elmúlt húsz évben 400 millió állampolgárát emelte ki a szegénységből, és több mint 55 ezer kilométernyi nagy sebességű vasutat épített ki, amelynek sebessége elérheti a 400 kilométert óránként. Az egész ország már 5GE hálózattal rendelkezik, és már a 6G-hálózat kiépítésén dolgoznak. Vasútállomásaik úgy néznek ki, mint az űrrepülőterek.

Kínának már nincs szüksége az Nvidia fejlett MI-chipjeire sem, és azok használata alkupozícióként az amerikai–kínai vámtárgyalások során megszűnt. 2022-ben az USA megtiltotta az Nvidiának, hogy ezeket a chipeket Kínának adja el, arra kényszerítve, hogy gyenge és drága H20 chipeket vásároljon. 2025-ben Trump a H20-ak eladását is betiltotta. Eközben a Huawei és az SMIC olyan kínai chipeket fejlesztett ki, amelyek ugyanolyan jók, mint az Nvidia-félék. Most pedig Kína fordította meg a helyzetet, és betiltotta az Nvidiát. Trump megpróbálta ezeket a chipeket felhasználni a vámalkuban, de Hszi azt mondta, hogy az a hajó már elment.

Trump: „Nálunk vannak a kártyák.”

Hszi: „Mi gyártjuk a kártyát.”

Az ellenség alábecsülése olyan végzetes hiba, amelyet minden ostoba „patrióta” évtizedek óta elkövet. Kína megelőzi az Egyesült Államokat a biotechnológia és a gyógyszeripar területén is. Idén több szabadalmat jelentett be, mint az Egyesült Államok. Ez még sohasem fordult elő a történelem során. Sőt mi több, Kína megelőzi az Egyesült Államokat a gyógyszeripari innováció terén, ami teljesen aláássa a gyógyszeripar évtizedek óta hangoztatott állítását, miszerint a kutatás-fejlesztéshez szükség van az egekbe szökő gyógyszerárakra.

Úgy tűnik, a nyugati média kezdi elhagyni a hírhedt „Kína rossz” szerkesztőségi előítéleteit. Ez nem csak érzés kérdése, empirikus adatok is alátámasztják. Egy kínai elemző nemrég készített egy tanulmányt, amely összehasonlította, miképp kezelték a főbb nyugati sajtóorgánumok 2019 és 2025 között a Kínáról szóló híreket. Eszerint 2019-ben a Kína gazdaságáról, technológiájáról vagy környezetéről szóló történetek közel 70 százaléka negatív hangvételű volt, 2025-re azonban ezek aránya körülbelül 40 százalékra csökkent, miközben a semleges és pozitív tudósítások jelentősen növekedtek. Ez a 40 százalékos negatív arány persze továbbra is jelentős, és az angolszász világ folyamatosan szélsőségesen negatív propagandát terjeszt Kínáról.

Még a „Kína rossz” témájú tudósítások jelképének számító brit The Economist is, amely az elmúlt három évtizedben szinte minden évben nevetséges módon az ázsiai nagyhatalom összeomlását jósolta, egyik októberi számának a Miért nyeri meg Kína a kereskedelmi háborút címet adta, a cikkben azt magyarázza, hogy Kína „a csúcson van”, és alakítja a világot. Ez hihetetlen narratív fordulat bárki számára, aki ismeri szerkesztőségi irányvonalait.

A fordulat lényegében három tényező összhatása. Egyrészt a multipolaritás kötelezővé teszi a megértést, és a Nyugat már nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy félremagyarázza Kínát, mert túl magas lett a költség. Másrészt az USA „puha hatalom” apparátusának összeomlása nyomán a globális médiára fordított amerikai finanszírozás egyszerűen eltűnt, és ennek biztosan van hatása. Harmadrészt mindez természetesen Kína valódi eredményeivel párosul, amelyek nélkül a pozitív közlés egyszerűen nem volna lehetséges, és amelyek nélkül a multipolaritás, a legfontosabb hajtóerő, egyáltalán nem jelent volna meg. Ezért ezek a tényezők – különösen a multipolaritás strukturális logikája – azt jelentik, hogy ez nem átmeneti változás, hanem a nyugati média kínai tudósításai alapvető átrendeződésének kezdete. Nincs más választása. A „Kína rossz” narratíva nem életképes a közösségi média korában. A Nyugat legyőzte a Szovjetuniót azáltal, hogy monopolizálta a képet – a saját városait adva el a haladás csúcsaként. Ez a trükk már nem működik, és Kína ellen végképp nem.