Ha a koronavírus meg a görög helyzet nem elegendő, mert akad, aki megszokta és hiányolja az újabb szörnyülködnivalót, az internet máris szállítja a napi betevőt.

„Egy boltban, a szülei szeme láttára lelte szörnyű halálát egy tízéves.” A Bors ezzel a címmel fokozza a feszültséget, és már csak onnan is gondolom, hogy az ingerküszöb további emelése a cél, mert saját maguk is beismerik, hogy mindez 2017-ben történt.

Hirdetés

Hogy nekünk arról miért kell tudni, hogy ezelőtt három évvel egy brit gyerek miképpen halt meg, elképzelni sem tudom. (Kérem, ne kötözködjenek, én is csak azért írok róla, mert a bölcs tanulság a lényeg, amúgy engem se érdekel.)

„Kaden Reddick a readingi bevásárlóközpontban volt családjával, amikor az egyik ruhaboltban megunta a hosszú sorbanállást és rácsimpaszkodott a mellettük dekor elem (sic!). A 180 kilós bútor azonban nem volt a földhöz rögzítve, és rádőlt a tízéves gyerekre.” […] „A rendőrség nyomozást indított gondatlanságból elkövetett emberölés miatt, de végül nem történt letartóztatás. A szülőket felmentették a felelősség alól, a boltot azonban megbírságolták 450 ezer fontra – 172 millió forint – mert nem tartották be a biztonsági előírásokat és nem rögzítették megfelelősen a bútort.”

Egyrészt megértem. Másrészt nem. Szerintem a szülő a hibás. Nem lehet az életben mindig mindent bebiztosítani. A természetben öt kis gepárdból kettő meghal. Igazság szerint a jó szülőnek riasztgatni kéne a gyereket az ilyen történeteket felolvasva. Hogy lássa, mi a valóság. És mondania kéne: ha ismeretlen helyre mész, keresd, hol lehet bajod. Sose arra számíts, hogy biztonságos. Ha idegennel találkozol, figyeld, mivel árthat. És így tovább. De a haladás az élet megértése ellen nevel. „Ne légy előítéletes!” Ezt évtizedek óta sulykolják, és emiatt jó pár ember (zömmel nők) halt már meg vagy szenvedett sérüléseket.

De. Legyél az! Mert tíz esetből kilencszer az előítélet igazolódik be. A maradék egy meg kit érdekel? Annyi rizikót az „Én felvilágosodott vagyok!” plecsni nem ér.