Hirdetés

Magyar Péter most végre letette a névjegykártyáját Brüsszelben az asztalra, ami egyúttal mesebeli történeteinek következő állomása is. Született ugyanis egy nagyon durván háborúpárti állásfoglalás, amin a kezdeményezők között a brüsszeli üdvöske neve is szerepelt. Nagyon hamar megérkezett azonban a (félre)magyarázat a helyzetre: titkos ügynökök dolgoztak azon, hogy a dokumentumra hamisítsák Magyar Péter nevét. Ő nemhogy nem tudott róla, de ott sem volt.

Szerinte a legújabb véleménynyilvánító szavazás Ukrajna EU-tagsága kapcsán amúgy is csak egy álkérdés, ezért gyorsan fel is teszi saját konzultációjában. A március 15-i gyenge műsor alapján úgy tűnik, hogy a saját táborának is kezd elege lenni ebből a megúszós politizálásából.

Az európai fehér könyvről szóló állásfoglalást március 12-én fogadta el az Európai Parlament. Ahogy az várható egy ilyen háborúpárti indítványtól, felsorakoztak mögötte a konfliktus folytatásában érdekelt globalista erők: a liberálisok, a szocialisták és a néppártiak. Utóbbiak sorában aztán szerepelt egy olyan név is, amelynek tulajdonosa eddig hevesen tagadta, hogy háborúpárti volna: Magyar Péteré. Mielőtt az ügy körülményeire rátérünk, érdemes először megnézni, mit is tartalmaz ez a javaslat, hiszen állítólag az európai védelemről szól.

Rögtön a preambulumból kiderül, hogy a dokumentum Ukrajnát az „európai biztonsági rendszer szerves részének” tekinti, és hogy ez nem létezhet „Európa közvetlen szomszédságának biztonsága” nélkül. Kevésbé brüsszeli virágnyelven szólva: mindennel támogatni kell a háború folytatását. Maga az európai védelem megerősítése is csak olyan kontextusban merül fel, hogy így a szomszédban zajló konfliktust még inkább támogatni lehet. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy minden tagállamnak a GDP-je 0,25 százalékával kellene Ukrajnát segítenie – ez hazánk esetében évente 200 milliárd forintot jelentene.

Korábban írtuk

Az állásfoglalás egyébként támadja a tagállami vétó intézményét is, arra való hivatkozással, hogy miatta nem lehetett eléggé háborúpárti politikát folytatni. Így megszüntetését követelik, ami a magyar szuverenitást erősen csorbítaná. Ráadásul kiváló geopolitikai érzékkel Kínát is erősen kritizálja, egy olyan pillanatban, amikor a brüsszeli globalisták épp készülnek hátat fordítani az Egyesült Államokban Trump elnöknek. Ez pedig azzal a veszéllyel fenyeget, hogy egy ilyen fontos pillanatban Európa teljesen elszigetelődik.

És akkor el is érkeztünk ahhoz a kérdéshez, hogy erre rákerülhetett-e véletlenül Magyar Péter neve. Alighanem biztos, hogy ilyen ügy még nem nagyon fordult elő Brüsszelben. Ugyanis az, hogy valakinek a neve adminisztratív hiba vagy hamisítás révén társszerzőként rákerüljön egy beadványra, szinte kizárt: pont az ilyen esetek elkerülése érdekében nagyon szigorú és összetett eljárásrend van árvényben, kizárólag bemondásra senki sem kerül fel. A videófelvételek tanúsága szerint Roberta Metsola néppárti EP-elnök sem repesett az örömtől, amikor Magyar Péter dúlva-fúlva vonta kétségbe a rendes működés alapvető kereteit az általa felügyelt intézményben. Ha ugyanis bebizonyosodik egy ilyen „tévedés” (pláne „hamisítás”!) akkor az teljes mértékben megkérdőjelezi az ott zajló munkát és az elnök megfelelőségét. Ha viszont az egész történet légből kapott, úgy a hozzáértés Magyar Péterék esetében kérdőjeleződik meg.

Manfred Weber most ismét megvédte Magyar Pétert, neve lekerült a határozatról, talán még egy bűnbakot is találnak hozzá. De akárcsak a mentelmi joga esetén, ez a segítség sincs ingyen. Egészen bizonyos, hogy megkérik majd az árát Magyar Pétertől, ha esetleg valaha olyan pozícióba kerülne hazánkban, hogy fontos kérdésekben dönthessen. „Egyszer majd kérni fogunk magától valamit”, hangzott el a Tanú című filmben, de akár Weber is mondhatta volna a mostani csetlés-botlás elsimítása közben. Kérni pedig bőven van mit globalista oldalon, például a háború további támogatása vagy a tagállami vétójog megszüntetése terén.

A Tisza, úgy tűnik, hogy egyre inkább tetőzik és lassan akár apadásnak is indulhat. Március 15-i rendezvényük fellépői is elég gyenge képet mutatnak: tokaplasztikás volt tábornok, hamis hangon éneklő komédiás, válogatott genderpárti aktivisták (köztük a Csipke Józsika szerzője, Bódis Kriszta) a színpadon, lopott kampányzene és hebegő-habogó, felkészületlen Magyar Péter. Mindez nem a kormányzóképes alternatíva képét sugározza a külvilág felé.

Ahogy az is világosan látszik, hogy Magyar már hónapok óta nem képes a közbeszédet érdemben alakítani. A szomszédban zajló háború lezárása és az ukrán EU-tagság kérdése ugyanis mindent ural, neki pedig ezekre nincs válasza. Hinni láthatóan nem hisz semmit a világról, azt pedig saját jól felfogott érdekében nem mondhatja, amit megbízói, Weberék elvárnak tőle. Így aztán inkább nem mond semmit. Marad hát a hangosan ordibálás, de ez egyre kevesebbeket mozgat meg, így aztán hiába hozzák ki a balos közvélemény-kutatók, hogy lassan kétharmada lenne a Tiszának, a valóság egészen mást mutat.

Magyar például álkérdésnek minősítette azt, hogy Ukrajna az EU tagja legyen-e, hiszen szerinte ez húszéves távlatban merül csak fel lehetőségként. Bizonyára beszélgetni nem nagyon van ideje Ursula von der Leyennal a közös képek elkészítése után, mert akkor tőle is hallhatta volna, hogy Brüsszelben teljesen komolyan gondolják, hogy 2030 előtt (!) uniós tagságot kapjon Ukrajna. Meg aztán: ha ez tényleg csak egy figyelemelterelő kérdés a kormány részéről, saját konzultációjában miért teszi fel mégis ő maga is? Amit aztán próbál Tarr Zoltán alelnök eltitkolni brüsszeli főnökük, Manfred Weber elől az EP-képviselőknek írt levelében. Hiszen a Néppárthoz csak olyan párt csatlakozhat, amely teljes mellszélességgel támogatja Ukrajna ügyét, ez volt Weber egyik legfontosabb feltétele.

Miközben ezek a kisstílű brüsszeli alakok és magyarországi bábjaik a háború folytatásán ügyködnek, a világ ellép mellettük. A magyar kormányzat által évekig vitt békepolitika, amelyet most Trump elnök vett át, lassan révbe ér. Most már Brüsszel az egyetlen, amely nem hajlandó fegyvernyugvásról hallgatni, és akár pár héten belül is hatalmas előrelépést láthatunk ebben a kérdésben. Brüsszelben érhető módon félnek ettől a fordulattól, hiszen mindent feltettek Ukrajna háborús győzelmére és ezzel a háború eszkalációjára.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.