Az Európai Bizottság az amerikai érdekek hálójában?

2019. december 1-jén lépett hivatalába a volt német honvédelmi miniszter, Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság. Az azóta eltelt több mint fél év lehetőséget ad rá, hogy áttekintsük és értékeljük a biztosi kollégium eddigi tevékenységét. Jelen cikkben nem célom, hogy átfogó képet adjak a Von der Leyen vezette testület munkájáról, inkább a bizottság munkájának egy-egy, a nyilvánosság előtt kevéssé ismert szegmensét kívánom az olvasó elé tárni.

A cikkben bemutatott elemzés elkészítéséhez az Európai Bizottság szóvivői szolgálatának dokumentumait, valamint a bizottság Átláthatósági nyilvántartásában szereplő információkat használtuk fel. Az elemzés keretében összesen közel 2500 találkozót, megbeszélését, illetve a biztosok részvételével zajlott eseményt vizsgáltunk a 2019. december 1. és 2020. május 31. közötti időszakban. Célunk az volt, hogy az Európai Bizottság napi szintű munkavégzése mögé nézzünk, és a felszín mögött zajló politikai kapcsolatokat és folyamatokat feltárjuk.

Elsőként az Európai Bizottság tagjainak aktivitását vizsgáltuk meg. A személyes és online találkozók száma alapján örvendetes, hogy a magyar biztos, a szomszédságpolitikáért és bővítésért felelős Várhelyi Olivér a 8. legaktívabb tagja volt az Európai Bizottságnak az elmúlt hat hónapban. Ráadásul Várhelyi a visegrádi országok biztosai közül az első helyen végzett. A teljes rangsor élén a bolgár Marija Gabriel áll, aki az innovációért, kutatásért, kultúráért, oktatásért és ifjúságért felelős biztos pozícióját tölti be, őt követi a holland Frans Timmermans (Európai Zöld Megállapodás) és a dán Margrethe Vestager (A digitális korra felkészült Európa). Mindketten a mostani bizottság ügyvezető alelnökei. A lista – csalódást keltő – negyedik helyén áll az elnök, Ursula von der Leyen.

Várhelyi Olivér a bizottság első hat hónapjában 25 ország képviselőivel találkozott kétoldalú találkozó során, ehhez jöttek még a nemzetközi és tagállami szervezetekkel folytatott egyeztetései. Leggyakrabban Észak-Macedónia, Albánia, Ukrajna és Szerbia, az EU-tagállamok közül pedig Ausztria, Németország és Görögország képviselőivel találkozott. A találkozók fajsúlyából is nyilvánvaló, hogy Várhelyi Olivér a portfóliójában érdemi előrelépést igyekszik elérni.

Az Európai Bizottság elnöke által megfogalmazott egyik legambiciózusabb cél az úgynevezett „geopolitikai bizottság” megteremtése volt, melynek célja, hogy az Európai Unió a globális politikában is aktív és fajsúlyos szereplővé váljon. A bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek a személyes találkozói azonban arról árulkodnak, hogy nem sikerült elmozdulni ezen cél elérésének irányába. Von der Leyen mindössze negyven kétoldalú, valamely ország vezetőivel folytatott megbeszéléseinek összegzése alapján látható, hogy az EU tagállamainak vezetőivel folytatott tárgyalások mellett Von der Leyen napirendjén főként a Balkán és a Keleti Partnerség országainak vezetőivel való találkozók szerepeltek. Nem beszélhetünk azonban „geopolitikai bizottságról” akkor, amikor sem az orosz, sem a kínai vagy indiai elnökkel nem került sor kétoldalú találkozóra. Hiányzik a listáról a japán és a kanadai miniszterelnök is.

A „geopolitikai bizottság” koncepcióját nem sikerült ugyan tartalommal megtölteni az első fél évben, a biztosok ugyanakkor jelentős időt és figyelmet szenteltek az üzleti szféra képviselőivel, a nem kormányzati szervezetekkel és más nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatoknak.

A vállalati találkozók rangsorából az amerikai techcégek aktivitása és dominanciája nyilvánvaló: a találkozók mintegy 50 százalékát tengerentúli vállalatokkal folytatták. A lista élén a Microsoft, a Facebook és a Google áll. A céges találkozók csak mintegy felére került sor európaiakkal, közülük a németek – Deutsche Bank, Bosch, Volkswagen – voltak a biztosok leggyakoribb tárgyalópartnerei. Fontos megjegyezni, hogy a 2004 óta csatlakozott EU-tagállamok vállalatainak alig néhány képviselőjét fogadták az Európai Bizottság tagjai. A részrehajlás ebben a tekintetben nyilvánvaló. Az elemzésből látható, hogy a techágazat dominanciája mellett a repülőgépgyártást a Boeing, az Airbus és a Concord, a háztartási és ipari technikát a Bosch és a Philips, míg a bankszektort a Deutsche Bank és a BBVA képviseli. Az autógyártók közül a Volkswagen és a Volvo tárgyalói találkoztak leggyakrabban a bizottság tagjaival.

A nem kormányzati szervezetekkel folytatott találkozók zöme üzleti, ágazati érdekképviseleti szervezetek képviselőivel zajlott. A lista első tíz helyén mindössze két társadalmi-szociális célokat követő szervezet található (European Disability Forum és Social Platform). A találkozók között két szereplővel képviselteti magát az agrár-élelmiszeripar (COPA-COGECA és FoodDrinkEurope). Szintén két think-tank található az összegzésben, a Bruegel és a European Policy Centre. Felfért a listára az Európai Szocialisták Pártjának pártalapítványa (FEPS), valamint két, migrációval foglalkozó szervezet is.

Ami pedig az Európai Bizottságnak a nemzetközi szervezetekkel történő találkozóit illeti, azokon túlnyomó többségben a számos, gyors és hatékony fellépést követelő veszélyhelyzetben kudarcot valló ENSZ különböző szervezetei szerepelnek. Politikai üzenete is van annak, hogy a lista élén a Nemzetközi Valutaalap található.

Az elemzés keretében kidolgoztunk egy, az EU-biztosok saját tagállamuk irányába való részrehajlását számszerűsítő mutatót. Az úgynevezett nemzeti részrehajlási mutatóval azt kívánjuk mérni, hogy az egyes uniós biztosok ebbéli pozíciójukban mennyire képviselik saját tagállamuk érdekeit. Ez ugyanis tilos, és gyakran hangoztatott kritika egyes, az uniós politikai narratívát elutasító tagállamok biztosaival szemben, hogy nemzeti érdeküket képviselik a testületben. Az elemzés során azt láttuk, hogy számos biztos saját tagállamának szereplőivel a tagállam politikai-gazdasági súlyát meghaladó mértékben és gyakorisággal találkozik. A biztosok napirendjének vizsgálata során számszerűsítettük a tagállami befolyás mértékét az illető tevékenységére. A biztosok találkozói közül a saját tagállamukból származó partnerrel való találkozóknak az összeshez viszonyított arányát határoztuk meg. A számítások azt mutatják, hogy a relatíve kevés kétoldalú találkozót felmutató biztosok, a máltai Helena Dalli, a horvát Šuica találkoztak legmagasabb arányban saját országuk állampolgáraival. A biztosok több mint felének 10 százalék feletti ez a mutatója, köztük Von der Leyennek, akinek minden nyolcadik kétoldalú találkozója német érintettel zajlik. Pozitívum, hogy Várhelyi Olivér a bizottság legkevésbé részrehajló biztosai közé tartozik. Várhelyi első hat hónapos munkája jó példa arra, hogy igenis lehet a nemzeti érdeket a közvetlen tagállami befolyás megjelenése nélkül képviselni a biztos mindennapi munkája során.

Zárásként néhány gondolat az Európai Bizottság tagjainak kabinetjét érintő lobbitevékenységről. Öt szakpolitikai terület meghatározó szereplőinek lobbitevékenységét vizsgáltuk: klímaváltozás, emberi jogok, migráció, gender, valamint a technoló­giai vállalatok. Az eredmények megerősítik, hogy az amerikai vállalatok és nem kormányzati szervezetek minden más európai szereplőt maguk mögé utasítanak, amikor az Európai Bizottság döntéshozatalának befolyásolásáról van szó. A bizottság kulcsszereplőinek kabinetjében zajló lobbizást illetően megállapítható, hogy Von der Leyen elnök asszony és Jourová alelnök asszony találkozóinak túlnyomó része a techóriásokkal zajlott: Microsoft, Facebook, Google, Twitter. A migrációért felelős biztos, Ylva Johansson esetén kitűnik, hogy ötször is találkozott az Amnesty International szervezettel, ebből négy alkalommal az új migrációs megállapodás kérdése került napirendre. Frans Timmermans Európai Zöld Megállapodásért felelős alelnök találkozóinak zöme zöld szervezetekkel – WWF, Green­peace – zajlott. Von der Leyen kivételével mindhárom biztos szakított időt a Soros Györgyhöz köthető Nyílt Társadalom Alapítványok európai uniós képviseletének (Open Society European Policy Institute) munkatársaira is.

A szerző az Alapjogokért Központ projektvezetője.