Az MSZP látványos elemekkel tarkított kongresszusán Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki jelölése mellett bemutatásra került a párt választási programja is. A programban természetes módon köszöntek vissza az eddig már sokszor és sok helyütt hangoztatott ígéretek és az állítólagos eredmények. A választási programban számos olyan elem található, amely csupán a szocialista vízió megerősítésére szolgál, nem ad információt a választóknak a valós törekvésekről. Ezek mellett azonban érint néhány olyan területet, amely a magyarországi szegénység szempontjából fontos lehet.

Új keletű eleme a programnak, hogy megfogalmazza a cigány integráció ideáját. Szükséges is volt ebben az irányban lépéseket tenni, hiszen emlékezhetünk Hiller István pártelnök néhány hónappal ezelőtti nyilatkozatára, amelyben elismerte, hogy az MSZP eddigi cigánypolitikája nem a cigányokhoz szólt. Lényeges elem ez az MSZP gondolkodásában. Ha visszaemlékszünk, az MSZP cigánypolitikája tulajdonképpen kimerült abban, hogy egy látszat-államtitkárságot hozott létre. Az idő előrehaladtával – a dübörgő gazdaság ellenére – folyamatosan nőtt a költségvetési hiány, és ezzel együttesen folyamatosan csökkentek és átláthatatlanabbá váltak az integrációs programokra fordított költségvetési források. Az MSZP megkoronázta azzal a cigánypolitikáját, hogy az államtitkárságot az ICSSZEM hatáskörébe vonta, így a speciális problémákkal küzdő, és speciális megoldási alternatívákat megkövetelő cigányügy egybeolvadt egyéb hátrányos helyzetű csoportok problémáival. Jól példázta ezt a teljesítményt az is, hogy az MSZP-vel együttműködő cigányszervezetek folyamatosan megszakították az együttműködést a kormányzattal, amely így felülről irányítva igyekezett valamit produkálni ezen a területen, sikertelenül.

Sikertelenül, hiszen a problémák megfogalmazásán nem tudott túllépni. Mindanynyian meg tudjuk fogalmazni azokat a területeket legalább 30 éve, amely területeken kormányzati beavatkozás és átgondolt cigánypolitikára lenne szükség. Az elmúlt négy évben azonban megtorpantak a rendszerváltást követően megindult folyamatok, és több területen visszalépés következett be.

Ha csak az MSZP programjában prioritásként kezelt területeket vesszük szemügyre, azt láthatjuk, hogy a megfogalmazott célok és az eddigi tevékenység ellentétben áll egymással. Ezek közül kiemelendő a telepfelszámolási program, amelynek folytatását tűzték ki célul a szocialisták. A telepfelszámolási program során találkoztunk több tízmilliárdos, nagy ígéretekkel, amelyek azonban folyamatosan szűkültek és az országos megoldás helyett csak néhány tízmillió forinttal a kormányhoz közelálló településekre koncentráltak. Ennek egyik súlyos következménye lett, hogy mesterségesen gerjesztett konfliktust a különböző cigány csoportok között, mesterséges határt húzva a jó és rossz cigány, cigány és nem cigány között. A magyarországi cigányság érdekében felelős kormányzat ezt a gyakorlatot nem folytathatja!

A cigány fiatalok támogatása és az iskolai elkülönülés szintén fontos területe a cigány integrációnak. Ezekkel a célkitűzésekkel nyilvánvalóan minden politikai erő egyet ért. Az eddigi MSZP-gyakorlat azonban pontosan ellenirányú mozgást mutatott, hiszen a cigány ösztöndíjprogramok „megreformálása”, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány döntési kompetenciájának megvonása két problematikus dolgot eredményezett. Egyrészről az ösztöndíjak odaítélésének mechanizmusa kikerült az érintettek kezéből, így bekerült a bürokratikus útvesztőbe, amely során a cigány fiataloknak kiírt pályázatok olyan indokokkal kerültek elutasításra, hogy a pályázó nem húzta alá az adatlapon, hogy cigány. Elgondolkodtató.

A másik jelentős változás az volt, hogy közvetve sok fiatal került ki ebből a pályázati lehetőségből, hiszen az utólagos finanszírozás eredményeként a szegény sorban élő és erre a támogatásra számító tanulni vágyó gyerekek családjainak kellett kölcsönöznie a kormánynak egy félévnyi ösztöndíj összegét. Ennek okán több ezer gyermek maradt ki az ösztöndíjrendszer nyújtotta lehetőségből.

Emellett a számvetés során nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy az oktatás, nevelés területén a szocialista-liberális kormányzat az esélyegyenlőség megteremtésének ideológiai megfogalmazása mellett folyamatosan zárta be a kistelepülések iskoláit, ezzel is megnehezítve, sokak számára pedig ellehetetlenítve az oktatásban való részvételt.

Az MSZP-program cigánypolitikájával kapcsolatosan ki kell emelnünk a társadalmi előítéletek csökkentésének előmozdítását, amely valóban fontos terület. Adódik azonban a kérdés, hogyan megy ez végbe. Vehetjük alapul a magyar kormány miniszterelnökének teljesítményét, aki a hátrányos helyzetű családok gyermekeit elszakítaná – persze demokratikus úton – a családtagoktól, és ezzel igazolná a társadalomban intenzíven meglévő sztereotip előítéleteket? A kérdés persze költői.

Az MSZP-programban markánsan meg lehet különböztetni a kormány büszkeségeit, eddig elért „eredményeit”, amelyek kapcsán folyamatosan a múlt idejű igeidőt használja: „megcsináltuk”. Emellett azonban azt is tapasztaljuk, hogy más területeken a jövő időt alkalmazzák, ezzel közvetve elismerve, hogy ezeken a területeken nem történt semmi. Sajnálatos, hogy az egyik legfontosabb magyarországi probléma, a cigányügy esetében is ezzel találkozunk. Pedig a felmerülő problémák nem csupán a cigányság problémái, hanem – ezt be kellene már látnia az MSZP-nek is -, össztársadalmi problémák. Nem véletlen természetesen ez a nyelvhasználat, hiszen az elmúlt négy év során nem történt semmi cigányügyben. Gyurcsány Ferenc cigányul köszöntésén kívül nem tapasztalhattunk eredményeket, még csak reményt keltő kezdeményezéseket sem. A programban megfogalmazott célok akár egy középiskolás gyerek tollából is származhatnának. Be kell látni, hogy az MSZP igazságosságlufija nem fújható tovább, az már régen kipukkadt. Konkrét és átgondolt intézkedések lettek volna szükségesek az elmúlt négy év során, ezek elmaradtak. A jelenlegi kormányzat teljesítménye ezen a területen is kudarcot vallott.

A szerző politológus, a Lungo Drom elnöke, a Fidesz országgyűlési képviselője