Az unió és a béke

Miért kellett találkozni Vlagyimir Putyinnal, Hszi Csin-pinggel és Donald Trumppal? – idézte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hétfői brüsszeli útja előtt az unió vezetőinek kérdéseit a magyar elnökséget illetően. De miért kérdezik? Hiszen azóta a svájci külügyminiszter találkozott az orosz külügyminiszterrel, az amerikai és az orosz védelmi miniszter telefonon tárgyalt, Zelenszkij ukrán elnök pedig Trump elnökjelöltet hívta fel. Ehhez képest európai barátainktól csak egy gyerekes ülésezési bojkottra futja, meg a szájkaratéra, jegyezte meg epésen Szijjártó Péter.

Akkor tulajdonképpen mi a baj? A kérdés költői. Az a baj, ha úgy tetszik, az a bosszantó különbség a magyar és a nyugati tárgyalási stratégia között, hogy amíg Magyarország a békéről, a nyugati elit az üzletről beszél, és ezt a koncepciót zavarja Orbán Viktor békemissziója, hiszen eltérően a fősodrú világmédia állításaitól, a Nyugat számára nem az „orosz agresszió”, hanem a befektetett irdatlan pénzösszegek megtérülésének esetleges meghiúsulása jelenti a legnagyobb veszélyt egy ukrán összeomlás esetén. Az üzletnek mennie kell. Azért kell folyamatosan önteni a pénzt a fegyverekbe, azért kell ukrán (és orosz) életeket nem kímélve működésben tartani a háborús gépezetet, hogy ha már nem is javulhatnak, legalább ne romoljanak az alkupozíciók, ha majd eljön a tárgyalás ideje. Amikor majd az érintett felek kemény csatákban egyezkednek arról, ki mekkora területen kezdhet hozzá az isten tudja, hány darabra szakítandó Ukrajna „újjáépítéséhez”, vagyis az ország ásványkincseinek és egyéb javainak kisajátításához.

Ez a nyugati álláspont. Hogy mit gondolnak az ukránok, az senkit sem érdekel. Kijev főpolgármestere, a volt nehézsúlyú világbajnok Vitalij Klicso szerint például Zelenszkij elnöknek népszavazást kellene tartania arról, hogy folytassák-e a háborút, vagy menjenek bele egy olyan béketárgyalásba, ami ugyan területvesztéssel járna, de véget vethetne a szenvedéseknek. Ami erősen kérdéses. „Bármilyen lépést tesz is, elnökünk politikai öngyilkosságot kockáztat. Legyünk vele tisztában, meg kell nyernünk a háborút, de a helyzet egyre bonyolultabbá válik, a szövetségesektől érkező segítségtől függ, rémálom lenne, ha még két évig kellene harcolnunk” – mondta egy olasz lapnak adott interjúban. Amit így fordíthatunk le: Klicsko szerint is csak a nyugati fegyver- és pénzadományok tartják életben Ukrajna zombitársadalmát. Ami ugyanakkor egy rémálommal ér fel.

Láthatóan a Nyugat már letett Oroszország térdre kényszerítésének álmáról, hiszen kiderült, hogy a gazdasági bojkott a többfokozatú szankciókkal együtt nem csupán hatástalannak, hanem kártékonyan visszahatónak bizonyult. Rengeteget ártott Nyugat-Európa gazdasági erejének, amit tetézett egy rossz stratégia, elég ha csak a túlhajtott és sok tekintetben értelmetlen „zöldátállásra” vagy a munkaerő pótlására beindított és brutális károkat okozó migrációra gondolunk.

Mindezek ismeretében bizonyosak lehetünk abban, hogy Orbán Viktor miniszterelnök hétvégi beszéde a tusnádfürdői nyári szabadegyetemen óriási nemzetközi érdeklődést vált ki, elvégre a fentebb említett üzletről végső soron mégis csak a béketárgyalások keretében lehet beszélni. Vagyis a béke a küszöbönálló amerikai fordulat ismeretében is egyre aktuálisabbá válik, és erről a legtöbbet ma vitathatatlanul Orbán Viktor tud mondani.