Az utolsó nekifutás
A párt lassítana, Szanyi Tibor viszont gyorsítani akar. Túlfeszítik az energiák, amelyek tavaszi sértődéséből keletkeztek. Leveleiben alaposan kiosztotta az MSZP jelenlegi vezetését, szerinte „ez így nem párt”, csak egy „degenerálódó belterjes klub”, ahol a politikai témakészlet elapadt, s jobbára az „itt-ott fellelhető apróbb krajcárok után” kapirgálnak.
Szanyi Tibor leveleire nem érdemes több szót pazarolni, mindegyikben hasonlóan agresszív és személyeskedő hangot ütött meg, ki is akarták zárni az MSZP-ből, hisz megzavarta a párt szellemi ürességből és tétlenségből eredő nyugalmát. Kiderült, Szanyi félreállítása, párttagságának felfüggesztése, ahogy ő mondja, jogi akadályokba ütközik. Nem egy ijedős ember. Ha kipenderítik, nyilván alakít egy másik MSZP-t.
Már bele is kóstolt ebbe nemrég a Baloldali Sziget Fesztivál című politikai dzsemborin, ahol bemutatta saját, Igen nevű mozgalmát. Zászlóbontás? Valami hasonló, de a pozicionálás szándékosan ködösre sikeredett. Ez nem párt, erősíti meg időről időre olyan hangsúllyal, mint aki inkább az MSZP-n belüli változásokra készül.
Megdöbbentő, de egészen a 2006-os választásokig kitartott a kádári nosztalgia. Jóllehet a nosztalgiázók kedvenc pártja, az MSZP már egészen másutt tartott, de hagyta, hadd működjön, hadd lendítsen még néhányat a keréken ez a motor. Kívülről úgy látszott, persze csak annak, aki feltette a szemüvegét, hogy valami furcsa dolog történt a rendszerváltás sodrában, vagyis akik este még a szocializmus elveiről papoltak, reggelre derék kapitalistává váltak. Az igazi váltás azonban már sokkal korábban bekövetkezett. A fordulatból csak a gmk-k megalakulását meg a piacról való ilyen-olyan elméleti papolásokat érzékelte a közvélemény. És még ha tudta is, hogy csatlakoztunk az IMF-hez, fogalma sem lehetett arról, mi is az valójában, Soros György egyidejű érkezését pedig már gondosan el is titkolták előle.
Elzúgott a történelem a hűséges kádárista szavazók felett, már csak arra voltak jók 1994-ben is, hogy visszaszerezze a hatalmat a kapitalizálódott MSZP, és nagyjából ugyanez történt 2002-ben is. Annak ellenére, hogy Medgyessy Péter személyében – aki nem is volt az MSZP tagja – meghódította a kormányzati szférát is a vulgáris és egyre brutálisabb pénzügyi háttérhatalom, még sikerült eltologatni a nosztalgia szekerét 2006 tavaszáig. Hamisságokkal, be nem váltott ígéretekkel, de még mindenképpen úgy, hogy a megvezetett tömeg szilárd szavazóbázist jelentsen. Hornról már nem is beszéltek…
Megközelítés kérdése, hogy mit tartunk fontosnak az események sorában, de úgy tűnik, hogy az MSZP – élén Gyurcsány Ferenccel – végül is a 2008-as pénzügyi válságban veszítette el a hatalmát, az őszödi beszéd csak „ártatlan” előjáték volt. A válságot és annak magyarországi hatásait, főként úgy, hogy kezdetben le is tagadta azokat a balliberális kormány, már nem lehetett kimagyarázni.
Régi, amúgy is apadó bázisát a „másság táborára” cserélte az MSZP, tudva, hogy ez nem akkora tömeg, mint amekkora a nosztalgiázóké volt. Tehát csak úgy, direktben nem lehet választást nyerni vele. De nem is ez lett a fontos, hanem az, hogy az új vonal szorosan illeszkedjék a brüsszeli főáramba, és ha az itthon gerjesztett tüntetéssorozatok nem tudják elsöpörni Orbán Viktort és kormányát, akkor segítenek majd a nyugati kockázatelemzők meg az uniós jelentések. Ha működik még a memóriánk, akkor eszünkbe kell hogy jusson az amerikai André Goodfriend áldásos budapesti tevékenysége. Demokráciára, civil kurázsira tanította a magyarokat. Diplomata volt vagy rezidens?
Mindegy is, az MSZP nem értette e játék lényegét, csak azt érezte, kihagyják a partiból. A párt egyre szürkébb és színvonaltalanabb korifeusai inkább belelapoztak Srđa Popović forradalmároknak íródott módszertani könyvébe. Közismert, hogy Popović a „vidám ellenállás” apostola, elméletei belesűrűsödtek abba a mókás happeningbe, amit a tévészékháznál mutatott be az ellenzék, MSZP-s vezetéssel.
A meg nem értett Szanyi Tiborra osztotta a szerepet a sors, hogy fordítson egyet a párt kormánykerekén. És ő most úgy döntött, hogy a zöldpolitika, vagyis a környezetvédelem terepére viszi be az MSZP-t. Ma már világos, hogy a környezetvédelem álcája alatt a globális politikai univerzum kiépítése a cél. Olyan univerzumé, amely sosem látott hatékonysággal képes manipulálni egészen széles tömegeket. A józanság, a féltés és a belátás jegyében. És eltakarja mindazt, amit migrációnak, a demokrácia leépítésének és a világ átrendezésének hívunk. A környezetvédelem természetesen nem ismeri a nemzethatárokat sem, miért is lenne ez érdekes neki?
Szanyinak sem az. „Globális életben maradásról” beszélt híveinek a Baloldali Sziget Fesztiválon, de azért mindjárt becsúsztatta e tétel alá az „igazság, egyenlőség, egyetértés” hármas politikai tónusú jelszót. Mert ennek a bűvkörében tevékenykedik az Igen, de már magának az „életben maradásnak” is van politikai célzata, más kérdés, hogy az MSZP életben maradása Szanyi Tibor szerint elképzelhetetlen az általa alkalmatlannak tartott pártelnök, Tóth Bertalan vezérletével.
Szanyi egy nyilatkozatában piedesztálra állította a világsztárrá pumpált svéd környezetvédő tinédzsert, Greta Thunberget, de nem csak ebből látszik, hogy a gyerekek felé fordulna. Tizenhat éves korra csökkentené a választás és a választhatóság határát, arra számítva, hogy a lelkes tinisereg ott hömpölyögne mögötte, aki immár nem a proletariátust, hanem magát a Földet akarja megváltani. Szegény kamaszok, Nagy Blanka epigonjaiként lepnék el a közéleti porondokat. Fogalmuk sem lenne arról, hogy valójában a politikai pedofília manipulált áldozatai, lelkesen lengetnék a tüntetéseken a Ligetért aggódó tábláikat, „vesszen Orbán!” kiáltások közepette.
A párt lassítana, Tóth Bertalan próbálná még a víz fölé emelni a fejét egy kis levegőért. Fogyatkozik a gárda, a DK napról napra szivattyúzza el a tagjait, szavazóit, amit a számok, százalékok is mutatnak. Szanyi Tibor viszont növelné a sebességet, hogy rácsatlakozhasson a legnagyobb politikai áramlatokra. Nem kapta meg az MSZP egyetlen EP-mandátumát? Hát akkor többet akar! Már maga a párt is kevés lenne neki, a mindenséget szeretné a kezében tartani. Igen!
