Bábfigurák

Az elmúlt hetekben úgy fölgyorsultak nálunk az események, hogy magamfajta elaggott alig tudja követni azokat.

Itt vannak rögtön az előválasztások. Kezdték öten. Az első fordulóig még csak-csak normálisan folydogáltak az események, de a második menetre kifordult a világ.

Az előttünk zajló eseményekből Hamlet dán királyfira asszociálok, aki hallván apja szellemének közleményeit, imigyen hördült fel: „Kizökkent az idő: óh kárhozat! / Hogy én születtem helyre tolni azt.” Az ellenzéknek nincs Hamletje, nem ismerek köztük senkit, aki az idő helyretolására alkalmas lenne. Csak cirkuszi mutatványosokat látok, akik sorra ügyetlennek bizonyulnak. A késdobálók például Orbánt akarják eltalálni, de egymásba trafálnak bele.

Az ellenzékben csak a médiafigurák értelmesek. És talán ama ellenzéki polgárok némelyike, akik elmentek az előválasztásokra. Már az első fordulóban kirostálták Jakab Pétert és Fekete-Győr Andrást. Kétségtelenül a két leghitványabbat. Jakab született majom. Fekete-Győr még infantilis. Ő fejlődhet, bár Jakabot ő sem érheti utol. A Momentum elnöke fölfogta csúfos bukását, és visszavonult. Átadta a helyét Orosz Annának. De az ellenzék meg van átkozva. Ez a kedves, bájos lányka rögtön megzavarodott, hogy ügyvezető lett. Jakab Péter azonban már katasztrofális. Azon melegében nyomatékosan hülye volt a parlamentben papírszaggatásával.

És most jön a hódolat azoknak az ellenzéki szavazóknak, akik részt vettek az előválasztásokon. Ők ugyanis abból a meglehetősen szűk választékból, ami rendelkezésükre állt, kiválasztották a legkevésbé rosszat. A titokzatos ellenzéki háttér (a dróton rángató bábjátékos) visszavonta Karácsonyt, akit nem is értek. Mi az ördögnek indult el a miniszterelnök-jelölti előválasztáson, kockáztatva főpolgármesteri szinekúráját, amikor az egész hercehurca bakafing? Hiszen a miniszterelnököt majd az a párt jelöli ki, amelyik megnyeri a választást.

Maradt kettő. Dobrev Klára és Márki-Zay. Az okos ellenzéki választó tudta, Dobrevvel egy csúfosan megbukott család tagját választhatná, Márki-Zay viszont még szűz, de máris megbolondult. A nem létező hatalom, pozíció bűzhödt szagától. És összevissza vagdalkozott. Nem győzött bocsánatot kérni. Visszaélve választóinak a bizalmával, lejáratta önmagát.

Ez az előválasztás, amiért Magyar György ügyvéd annyira lelkendezett, az ellenzék görbe tükre lett. Leleplezte őket. És annak a hatszázezernek külön érdeme, hogy sorra rostálta ki az ocsúból az ocsúbbat, és csak a legvégére derült ki, hogy aki a rostán fönnakadt, az sem ér kétfarkú kutyát sem.

Mert béke, megegyezés, összefogás, egymást megbecsülés helyett zsarolás és árulás volt a közös jellemzőjük. Hont András mondta a Spiriten, hogy az ellenzék zsarolja egymást. A különösen fürge eszű Puzsér meg azt mondta: kétféle ember létezik. Az egyiket Gyurcsány már elárulta, a másikat el fogja.

Milyen ez az ellenzék? A szociológus Frank Füredi szerint: „Az ellenzék elég gyenge, de csak azért, mert nem tud önállóan gondolkodni […] Emiatt a két tábor között nincs érintkezési pont, nincsenek viták, márpedig a demokrácia csak akkor működik, ha vannak közös ügyek. […] Természetes, hogy utálják egymást, de meg kell tanulniuk vitázni.”

Frank Füredi nem tudta, hogy az ellenzék hat egymás ellen is vitatkozó pártból áll, s csak a mohó hatalomvágy ülteti őket egymás mellé – átmenetileg – a Fidesz–KDNP-koalícióval szemben.

De Márki-Zay kinek a marionettfigurája?