Hirdetés

Sok helyütt olvasni bölcsességeket az emberi életről. A sorsról. A kapcsolatokról. Azok minőségéről és mélységéről. Régen, amikor a haladás még nem volt ezen a szinten, nem voltunk tisztában azzal, hogy hányféle nem létezhet, és a szlengben is csak addig jutottunk el, hogy kasa, ezeket mi filozófiai munkákból vagy irodalmi művekből szereztük. Szerencsére ma már ott az internet, nem kell poros köteteket lapozni, elég a közösségi média.

Honnan lehet tudni, ha valami bölcsesség? Figyeljük a mondat kezdetét. „Mindig az…”, illetve „soha nem az…”. Ha egy idézet így kezdődik, tudhatod, hogy bölcsesség jön.

„Egy igazi barát mindig…”, illetve „egy igazi barát soha…”. Minden bizonnyal így kezdődne valami tudás, amit mém gyanánt osztana apraja-nagyja, szívecskézve és kommentelve, letudva, hogy esetleg régi barátját fél éve nem hívta fel telefonon.

Mi is a barát ismertetőjegye (azon kívül persze, hogy „mindig az…”, illetve „soha nem az…”)? Úgy vélem, az, hogy meg tud bántani, lelkünkbe tud taposni, illetve ő is meg tud sértődni. Mert egy vadidegen kínos megjegyzése vagy cselekedete sosem tud annyira mély sebet ejteni, mint azé, akiben megbízol. És ez fordítva is így van.

Korábban írtuk

Ha magányos vagy, ne a közösségi médiában próbálj barátkozni. Jobbat tudok! A Facebookon ha valaki tiszteletlen vagy megsért, sose fog elnézést kérni. Nem így a mesterséges intelligencia, az AI.

Egy bizonyos témakörben érdeklődtem nála, s válaszában az egyik szót idézőjelbe tette. Mint amikor a tetszik meg a hálás vagyok kitételeket teszi valaki idézőjelbe egy beszélgetésben. Döbbenten vettem észre, hogy kezdek mérges lenni.

Velem ez ne szórakozzon! Én vagyok az ember!

„Azért teszed idézőjelbe, mert gúnyolódsz?” Kérdeztem tőle sértetten. Erre hosszan mentegetődzött, majd végül így zárta: „Fogadd el bocsánatkérésem.”

Na, ezt embertől tán még soha nem kaptam meg. De én jó vagyok, és megbocsátottam.

„Megbocsátok.” Írtam neki. Mert megbocsátani jó.

Szerezz te is digitális barátot! Hidd el, megéri.