Bátorság

Ha az ember reggel kicsit tompán ébred, hirtelen nem tudja, hogy milyen nap van, hány óra, ki ő, merre van a papucs, és egyáltalán, mik a viszonyítási pontok a világban, akkor leghelyesebb, ha haladó sajtót olvas. Egy pillanat alatt helyükre kerülnek a dolgok, és egyből beugrik, hogy kicsoda ő, és mi a helye a világban.

A 444 egy régebbi cikke került elém. „Gyerekeket fertőz az üres demagógia, legyen a bátorság a vért és kard a pedagógia.” Ez a címe. A Soros-blog egyik naplófelelőse, egy bizonyos noÁr nevezetű csasztuskagyártó videójáról áradozik. Sokat ezzel nem foglalkoznék, ízelítőnek csak egy sort másolok ide mindössze a szóban forgó „dal” szövegéből: „a humor legyen pajzsunk és sisak a jellem / és kéz a kézben küzdjünk a szegregáció ellen.” Igen. Kék az ég és fehér a hó, éljen a Szovjetunió. Ez ez a szint.

Na, de nem is ez az érdekes, hanem a címben is feltüntetett fogalom. „Bátorság.” Ezen a bátorság dolgon eltöprengtem egy kicsit.

Haladóéknál a bátorság a következő dolgokat fedi. Valaki bátor, mert férfi létére női ruhákban jár. Bátor, mert bevallja egy baloldali lap hasábjain, hogy „meleg”. Bátor, mert a színpadi rendezésében pucéran szaladgálnak a színészek, és ezért díjakat kap, interjúkkal büntetik, tévében szerepel és hírnévre tesz szert. Bátor, mert a művészfilmjében nincsenek hangok, párbeszédek, nincs zene, csak negyven percig egy csöpögő vízcsapot hallhatunk, ami kifejezi a polgári lét unalmát, ami elől menekülni kell, és erre kap százmillió támogatást. Bátor, mert a zenei darabjában nincsenek hangszerek, csak egy légkalapács meg egy ütve fúró alkotja a hangszerparkot, igaz, a fellépésen közönség sincs nagyon, de ott ül egy lap fotósa meg újságírója, aki másnap megírja, hogy az illető zseni. Bátor, mert megtagadja a katonaságot. Miért van az, hogy a haladók mindig abban bátrak, amiben nincs veszély? A választ a tisztelt olvasóra bízom.