Hirdetés

Miután tavasszal és nyáron végighaknizta az országot, sokan nem számítottak arra, hogy Magyar Péter folyamatos hőzöngő-hőbörgő kampánya szeptemberre elfárad. Pedig ez történt.

Az új baloldali messiásnak az ősszel voltak olyan pillanatai, amikor egyenesen az óellenzék formáját hozta. Még Hadházy Ákos szerint is csak háromezren lehettek a Magyar-féle, október 23-i Széna téri megemlékezésen. Előtte az MTVA-s performansza sem sikerült jobban. Halványodni látszik Magyar politikai tematizálási képessége is, pedig az ellenzéki elemzők szerint ebben volt eddig a legjobb. Ezzel szemben emberünk a szeptembert és az októbert defenzívában töltötte.

Hitelessége több fronton is megkérdőjeleződött: a folyamatosan urambátyámozó, ludasmatyizó Magyarról kiderült, hogy a médiában dolgozó öccse korábban számíthatott azoknak az állami cégeknek a megbízásaira, ahol a bátyja épp vezető pozíciót töltött be. A mentelmi ügy körüli mizéria is károsan hat a Tisza-elnök karakterére. Tavasszal még a mentelmi jog eltörlése mellett állt ki, amikor viszont – egy közvádas ügyben – az ő uniós mentelmi jogát kéri ki a magyar ügyészség, inkább ragaszkodik hozzá. A júniusi ötkertes botrányának árnyéka már most borítékolhatóan hosszan rávetül majd Magyarra, akár kiadja Brüsszel a politikust, akár nem.

Az ellenzék új reménysége utoljára augusztusban, a tikkasztó nyári melegben tudott támadásba lendülni, amikor hőmérőkkel szaladgált a különböző budapesti kórházakban, és vidéki pályaudvarokon fotózkodott a MÁV-ot kritizálva. Azóta egyetlen új ötlettel sem állt elő, befagyott a varázserő. Visszatekintve a politikai eseményekre, megállapítható: Magyarnak nincs stratégiája, ő a pillanat, a rögtönzés politikusa, mindig az üléspontja határozza meg az álláspontját. A berobbanása utáni hetekben a körülmények a hasznára váltak: a kegyelmi ügyben a kormányzó jobboldal néhány hétre érezhetően megrendült, az ellenzéki pártok viszont ezt – hitelességük már korábbi, teljes elvesztése miatt – nem tudták kihasználni. Júniusban, az uniós és önkormányzati választásokon kiderült, hogy a kormányoldal támogatottsága nem rendült meg, az „óellenzék” azonban tényleg megszűnt. A Tisza Párt akkor megszerzett 30 százalékos eredménye, az 1,3 milliós szavazótábora az ellenzéki masszában csalódottakból került ki. A baloldali parlamenti erők azóta is tetszhalott állapotban vannak, egyetlen épkézláb politikai akciót nem lehet azóta sem hozzájuk kötni. Ez igaz arra a DK-ra is, amelynek azonban még mindig van esélye az 5-6 százalékos szavazói magjának megtartására. De Gyurcsánynak is csak annyira telt június 9-e után, hogy sértődötten támadja Magyart a közösségi oldalán. Ezenkívül azonban nem mutatott semmilyen politikai aktivitást, inkább az álnéven írt könyve promotálásával foglalkozott. Ismerve azonban a politikai múltját, túlélési ösztöneit és kamarillapolitizálási rutinját, semmiképp sem szabad leírni.

Korábban írtuk

Június 9-e lélektani pillanatnak számíthatott a nyugati hálózatok számára is. A magyarországi baloldal finanszírozói új lóra tették meg a tétjeiket, Long Islanden sem látnak már fantáziát a levitézlett ellenzékben. A baloldali közvélemény-kutató cégek friss adatai üzenetértékűek: a régi baloldal pártocskáinál még kitartó néhány százalékos támogatói kört át kell zsilipelni a Tiszához. Másfél évvel a választások előtt elkezdték építeni azt a narratívát, hogy a Fidesz–KDNP egyetlen erős ellenzéki kihívója a Tisza, senki más. Ezért a következő hónapokban bizonyos, hogy fej fej mellett mérik majd a Tiszát és a kormánypártokat.

Ez tehát bűvészkedés, hiszen a valóság nagyon mást mutat: mint említettem, Magyar Péter az elmúlt őszi hónapokban semmilyen újdonsággal nem volt képes előállni, sőt a botrányai és pártja politikai őszi teljesítménye nem épp az erősödés felé hatnak.

Az Európai Parlamentben egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a Tisza Párt karakterét nem a magyar, hanem a brüsszeli érdek befolyásolja. Az október eleji kormányfői soros elnöki beszámoló vitanapján nyilvánvalóvá vált, hogy a globalista, föderalista Európai Néppárt (EPP) és baloldali szövetségesei itthon egyaránt a Tiszában látják a jövőt. Ezt vallotta be az EPP elnök-frakcióvezetője, a német Manfred Weber is. A politikai álmoskönyvek szerint azonban nem számítanak túl jó ajánlólevélnek a brüsszeli figyelmeztetések, kioktatások, parancsok, új miniszterelnök-kijelölések. A magyar választásokon egyelőre még ugyanis a magyarok és nem a brüsszeli bürokraták szavaznak. Az sem használ a Von der Leyen–Weber–Magyar Péter-szövetségnek, hogy a két uniós vezető a világlapokban a korrupciógyanús ügyek miatt szerepel a legtöbbet. Az Európai Ügyészség Weber néppárti bizalmi emberei ellen nyomoz, az Európai Bíróság pedig novemberben kezdi tárgyalni az Európai Bizottság elnökének SMS-ben intézett 35 milliárd (!) eurós vakcinabeszerzését.

A büntetőjogi kérdések mellett azonban ne menjünk el a Tisza érdemi uniós parlamenti szavazásai mellett se. Kimutatták ugyanis valódi énjüket, amikor kiálltak az LMBTQ-jogok szélesítése, Magyarország migránspolitikája miatti megbüntetése mellett, valamint a magyar határkerítés uniós finanszírozása, illetve a rezsicsökkentés ellen. Az az agrárpolitikai jövőkép sem biztató, amit Magyar Péter vázolt fel a hagyományos gabonatermesztés helyett az organikus mezőgazdaság elterjesztését szorgalmazva. A tiszások a Momentum hagyományait abban is felelevenítik, hogy ellenzik (a jogállamiság helyreállításához kötik) a Magyarországnak járó uniós források átutalását.

Az amerikai demokrata párti tartótisztek egyelőre még nem szálltak be Weberhez hasonlóan a magyar kampányba, ami érthető is: az amerikai elnökválasztási kampányban a Demokrata Párt a saját túlélésével volt elfoglalva, nem a magyar belpolitikával. A hétfői lapzárta napján még nem lehet tudni, hogy ki nyerte az amerikai választást. Abban biztosak lehetünk, amennyiben Donald Trump lesz a befutó, az egyfajta felszabadulást hoz majd a magyar jobboldal és egész Magyarország számára. Viszont ha Kamala Harris nyer, sokkal nagyobb nyomás nehezedik majd Magyarországra, a háborús presszió is fokozódni fog. Ebben az esetben a szuverenista magyar kormány és az Orbán Viktor miniszterelnök elleni támadások az eddigieknél is sokkal erőteljesebbek lesznek. Magyar Péterék is bizonyosan Harris győzelmében bíznak, hiszen a demokrata holdudvar Magyarországgal foglalkozó légiósai – szövetségben természetesen az uniós baloldallal és EPP-vel – zöld jelzést kaphatnak az ellenzék új reménységének média- és anyagi támogatásának biztosítására. Biztosak lehetünk benne, hogy kegyetlen kampányra készülnek, a cél az Orbán-kormány mindenáron való megbuktatása, Magyarország szuverenitásának letörése.

Mindez ismerős lehet a rendszerváltás utáni baloldali kormányok időszakából: dobra verték az állami vagyon nagy részét, a stratégiai ágazatoknak is búcsút mondtunk, minden nyugati politikai követelést teljesítettek. A vége ennek a politikának mindig államcsőd, végletekig feszített társadalmi ellentétek és IMF-hitel lett. A magyarországi helytartók csak a kötelezettségüket teljesítették. Mintha mostanában ugyanezt hallanánk a Tisza Pártból is. Az ellenzéki politikusok változnak, de a szellemiségük nem. Amit az elmúlt hónapokban láttunk, fogjuk fel jókor jött figyelmeztetésnek, hogy ez a függetlenségünket letörő politizálás soha, semmilyen alakban ne térhessen vissza.

A szerző Alapjogokért Központ vezető elemzője.